Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-89

380 As országgyűlés képviselőházának 89. ülése 1927 november 16-án, szerdán. pókban történt, Huszár Károly t. barátom és a minister elnök ur felszólalása kapcsán és ha másról nem is szólok, ez is mutatja, hogy az országnak áldoznia kell a statisztikai adatfelvételek szaporítása és kimélyitése érdekében. Ujabban a statisztikai rendszer igyekszik a mozgó eseményekre is kitérni. így például számontartja a termelés különböző eredményeit, ami lényeges a fogyasztás és a jövedelem elosztása tekintetében. Farkas István t. képviselőtársam nagyon helyesen rámutatott arra a fővárosi munkára, amely statisztikai szempontból Budapesten folyik a jövedelem eloszlása tekintetében, és kisült, — amiről nem tudtunk Budapesten, — hogy 500.000 önállóan kereső ember közül 62%, tehát több mint 280-000 ember nem keres többet havonként, mint 2 millió koronát. Ez rendkivül lényeges kérdés. Szociálpolitikai szempontból rendkivül lényeges kérdés az, hogv megtudjuk miből élnek az emberek, hogy miből él az az egyszerű falusi ember, a falusi napszámos? Hiszen valóságos művészet az, hogy az a napszámos miként tudja fentartani négy-öttagú, vagy még nagyobb szánra családját. Rendkivül lényeges, hogy ezek a kérdések valamikép a nyilvánosság elé kerüljenek, mert enélkül nem leszünk képesek ezeken az embereken segíteni. Ma a falu csendes. A falusi nincstelenek csendesek, az én hitein és meggyőződésem szerint azonban ez nem sokáig lesz igy. Nekünk sürgősen ki kell a falusi szociális élet minden szögét és pontját kutatnunk, mert a falusi nincstelenek, a falusi tömegek ma már akárhány helyen a szociális nyomorúság szélén állanak. A Statisztikai Hivatalnak lesz a feladata, hogy a számok erejével kikutassa a tennivalókat, és rámutasson a követendő programmra. Azt is a statisztikából tudjuk, hogy NagyMagyarorszáaron a nincstelen elem sokkal kisebb százalékban volt képviselve a lakosság számarányához viszonyítva, mint ma. A mai csonka Magyarországban megduplázódott a nincstelenek száma, nem azért, mert bevándoroltak, hanem azért, mert csonka Magyarországon aránylag többen is laktak, tehát nagyobb számban is nyernek képviseletet csonka Magyarország lakosságában. A bajban és a nyomorúságban mindig figyelemmel kell lennünk a^ falu szociális bajai iránt. Az ipari munkássággal sok minden történik és ne tagadjuk, hogy az ipari munkásság szociális jóléte terén sok tekintetben előbbre vagyunk, mint akárhány külföldi állam. Ezt el kell ismerni. Ez az ipari munkásságnak volt egy kiváltsága. Nem irigylem ezt az ipari munkásságtól, sőt nagyon helyes volt, hogy az ipari munkásságot istápolták: és számukra intézményeket létesitettek, de súlyos hibának tartom, hogy az agrár Magyarország épen a nyomorult napszámos embert hasryja magára. Annak sem betee-segélye, sem egészségügyi ellátása, sem semmiféle jótékonysági szerve nincs, teljesen az emberek, a jó lelkek jó szivére, a jótékonyságra van bízva a napiszámos nyomorúságának eltüntetése. (Eav hang a baloldalon: A keresete pedip az időjáráshoz van kötve.) Ugy van, nagyon helyesen mondotta képviselőtársam, a keresete pedig leginkább van hozzákötve a különböző időszakokhoz Nekünk tehát ezzel a kérdéssel foglalkoznunk kell. Rátérek most a halálozási arányszámra. A statisztika — nagyon helyesen — kimutatna, hogy a halálozási arányszám sokkal nagyobb a vidéken, mint a városban. Ezer közül több hal meg vidéken, mint Budapesten, a bűzös levegőben dolgozó gyári munkások közül. Azt gondolná az ember, hogy a vidéken a szabad levegőn dolgozó munkásság sóikkal jobban áll e téren, mint a pesti. Nem akarok számokat citállíni és tényekre rámutatni, amelyek előttem vannak, csupán arra utalok, hogy a falusi munkásság, a gazdaközönség sem kivétel: aránylag sokkal több ember pusztul el közülük különböző betegségekben mint a budapesti lakosság közül, vagy más város lakossága közül. Ez agrárállamban teljesen lehetetlenség. Ha nézem a Statisztikai Hivatalnak arra vonatkozó adatait, hogy milyen korban halnak meg a különböző foglalkozású emberek, megint rá kell mutatnom arra a tényre, hogy a falusi lakosság sokkal korábban hal el, mint a városi, melynek halálozási arányszáma kisebb és életkora 10 esztendővel több, mint a falusi lakosságé. Megdöbbenve állunk egy agrárország törvényhozásában ez előtt a tény előtt, hogy ez csonka Magyarországon megtörténhetik, hogy nem segíthetjük kellőképen a falusi lakosságot, hogy életét ugy rendezze be, hogy olyan életkort tudjon elérni, mint a budapesti lakosság és általában a városi lakosság. Az emberi jólét előmozdítására tehát okvetlenül szükséges, hogy a statisztika minden tekintetben ki legyen épitve, és hogy annak nagyobb jelentősége legyen a jövőben, mint voit a múltban. Nagyon szeretnék most egy ideát felvetni, amelyet szintén nagyon fontosnak tartok. A Statisztikai Hivatalnak nemcsak a maga polcai számára kell kimunkálnia az adatokat hanem azokat minél szélesebb körben nyilvánosságra is kell hoznia. A vidéki ujságpknak. de a pestieknek is kötelességük volna az informálás szempontjából a statisztikai szemlében közölt adatok feldolgozása. Tudjuk, hogy e téren az ujságirodalom jelentékenyen fejlődött, így azt látjuk- hogy Németországban a Statisztikai Hivatal minden időben minden fontos tényről rövid kommünikékben értesiti a sajtót, közli vele a legutóbbi eredményeket, hogy a saját a közönségét .felvilágosíthassa. Nem hosszú cikkeket, csupán néhány tudományos összeállított adatot ad. amelyet azután a sajtó leközöl. Én azt gondolom, hogy a kereskedelemügyi minister ur is utasítani fogja a Statisztikai Hivatalt... (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Nem kell az, megcsinálja utasítás nélkül! Tessék a mai lapokat megnézni, három vagy négy statisztikai közlemény van bennük.) Nagyon örülök neki, hogy a Statisztikai Hivatal ezt megcsinálja, de ugy gondolom, hogy a vidéki lapok részére is megkellene küldeni ezeket a közleményeket, nem pedig csak a fővárosi lapok részére. A mi kulturális életünkben tudvalevőleg az a szerencsétlen helyzet állott elő, b'osíy. minden a fővárosban történik, minden ide van centralizálva. Ezzel szemben más országokban, igy uéldául Németországban sok kulturcentrum van. Ezért nagyon tanácsos volna, ha azt, amit a minister ur nagyon helyesen tett a fővárosi sajtóval, (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Nem én tettem, az igazgató ur tette!) megtennék a vidéki lapokkal is, azok is megkapnák a Statisztikai Hivatal közleményeit, hogy azok a közvélemény felvilágosítására szolgál "iának. Ez a különféle problémák helyes megítélése szempontjából nagyon jelentős lépés volna. Egy kérdésre akarom felhívni a t. Képviselőház figyelmét, és ez a községi élet kérdése. A kommunális élet iránt az utóbbi időkben