Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-89

370 Az országgyűlés képviselőházának 89 akkor, ha amellett még? a kötöles gondossággal az ország teherbírását, anyagi helyzetét is szem előtt kell tartani. Én azt hiszem, hogy annál inkább vállalhatja a kormány azt az utasítást ennek a szociálpolitikai programmnak a megvaiósitására, mert ez a kormány az egész vonalon komolyan törekszik szociálpolitikai intézmények megteremtésére. (Ugy van! a jobb- és a baloldalon és a közéven.) Hiszen a mostani tárgyalások alkalmával is egész sora volt az olyan intézkedéseknek, (Ugy van! jobb felől.) amelyek határozottan üdvösek és nem negligálhatok, amint erre már a múlt alkalommai bátor voltam rámutatni és hivatkoztam illetékes tanura is: a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal vezetőjére. (Ugy van! jobbfelől.) A következő törvényjavaslat, ameiy szőnyegre fog kerülni s amely a nők védelméről, a fiatalkorúak és gyermekek védelméről szól, túlmegy még azokon a határokon is, amelyeket az egyezmény követel, je léül annak, hogy arra törekszünk, hogy segítsünk a tagadhatatlanul meglévő szociális bajokon abban a mértékben, ahogyan ez az ország anyagi teherbírásával összeegyeztethető. (Ugy van! jobbfelől.) Az intézkedéseknek már egész sora megtörtént. Hiszen a munkásbiztositás megoldása maga nagy feladat. Az aggkori ellátás rendezése is küszöbön van. A saját reszortomon belül én kötelezettséget vállaltam a magánalkalmazottak jogviszonyának rendezésére. (Élénk helyeslés és taps bal felől és a jobboldalon. — Mozgás a szélsőbaloldalon.) A munkálatok teljes erővel folynak (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) és januárban vagy februárban már annyira Jutunk, hogy az érdekeltséggel is letárgyalhatjuk ezt a kérdést és azután a Ház elé hozható. (Helyeslés a bal- és a jobboldalon. — Mozgás a szélsöbaloldalon.) így tehát nem tagadható el a tendencia, hogy mi, igenis, érezzük a kötelezettséget szociálpolitikai alkotásokra. (Ugy van! jobbfelől.) Teljesitjük is; mi azonban nem foghatjuk fel egyoldalúan a kérdést, (Ugy van! jobbfelől.) hanem csupán az összes számbavehető faktorok tekintetbe vételével. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon. — JVlalasits Géza: Ennek örülnek a kapitalisták!) Felvetődött néhány eszme, amelyre nézve én mindjárt kijelentem, hogy teljes lélekkel mellettük vagyok. Felvetődött például a bérfizetés időpontjának olyan meghatározása, amely jobban felel meg a munkásság összes érdekeinek, mint a mai rendszer. Ez ugyan, felfogásom szerint, nem törvényhozói beavatkozás utján rendezendő, bár ebben a tekintetben végleges nyilatkozatot nem akarok tenni, de máris vállaltam a kötelezettséget, hogy meginditjuk a tárgyalásokat az összes faktorokkal ennek a kérdésnek tisztázása végett, és én meg vagyok arról győződve, hogy ahol a dolgot meg lehet csinálni, ahol ez tényleg a munkásságnak is érdekében fekszik, ott nem lesz nagyobb akadály ennek a végrehajtása előtt. A leivett problémákra vonatkozólag azonban mégis korai volna ez alkalommal nyilatkozni. Ott van például a szabadságolás kérdése. Mindenki, aki humánusan gondolkozik, be fogja látni, hogy helyes, ha a munkaadó alkalmat ad a munkásnak néhány napi üdülésre (Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) ugy, hogy a költségeket is viseli. Ez ellen az elv ellen kifogás nincs; (Ugy van! jobbfelől.) vannak is vállalkozások, amelyek ezt már megteszik, — és itt mindig csak azt kell vizsgálnunk, hogy az általános rendezésnél ne tegyünk olyan intézkedéseket, amelyek folytán egyes vállalatok ülése 1927 november 16-án, szerdán. egyszerűen felborulnak és akkor nemhogy egy heti szabadságidőt nem tudnának adni, hanem szabadságidőt kénytelenek adni korlátlan időre, persze azért, mert fizetni nem tudnának, mert egyszerűen beszüntetik az üzemeket. Ezeket figyelembe kell venni, de ahol a teherbírás megvan, ott az elv jogosultsága kétségtelen, (Ugy van! Ugy van! jobbfelől!) és én meg vagyok róla győződve, hogy már a törvényhozási beavatkozás előtt is el lehet érni bizonyos eredményeket a tárgyalások folyamán. Én a tárgyalásokat fel akarom venni és igen boldognak érezném maamat, ha azoknak sikere volna. Ha a helyzet annyira tisztázódik, hogy parancsoló szóval magasabb érdekek veszélyeztetése nélkül meg lehetne ezt csinálni, botorság volna ezt meg nem csinálni. (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) A bérminimumokra vonatkozólag arra akarok rámutatni, hogy ez egyike azoknak a problémáknak, amelyek az egész világot mozgatják, j Egy, 1928-ban tartandó konferencia ezt a kérdést fel is vette tárgysorozatába. Ott az egész világ érdekelt kulturállamai meg fogják ezt a kérdést tárgyalni, mi ezeken a tárgyalásokon részt fogunk venni, és én azt hiszem, igen elhamarkodott dolog volna ennek elébe vágni és olyan intézkedéseket megtenni, amelyek kellőképen tisztázva és megalapozva nincsenek. Épen ezeknek a nemzetközi tárgyalásoknak, — amint már erre rámutattam — rendkivül fontossága az, hogy nagy elvi kérdések az összesség szempontjából nyernek megvilágositást és módot adnak az egyes államoknak a megvalósításra abban^ a mértékben, amint az az állam helyzetével összeegyeztethető. A 8 órai munkaidő kérdése az egész vonalon pro és kontra megvitattatott. Anglia még ma sem tudta magát elhatározni és nálunk is igen nagy nehézségek vannak. f Én azonban bölcsnek tartanám az ipar részéről, ha már most is foglalkoznék ezzel a kérdéssel, a lehetőségeket mérlegelné

v mert nagyon könnyen bekövetkezhetik egy olyan kényszerítő áramlat, amely mégis a megoldáshoz fog vezetni, pedig mindig a legbölcsebb dolog előrelátni, felkészülni és nem egyoldalú érdekekből valami álláspontot makacsul elfoglalni. Hiszen a múlt tanulságai megmutatták, hogy várni addig, amig a tömegek szenvedélye kitör, a legveszedelmesebb. (Ugy van! jobbfelől.) Az egész ország szempontjából az a bölcs dolog, ha mindenki, aki érdekelve van ebben a kérdésben, foglalkozik vele, nem azzal az előre feltett szándékkal, hogy ezt meg fogja akadályozni, hanem komoly mórlegeléssel, hogy a megvalósítás milyen következményekkel jár és ha az csak valamiképen w összeegyeztethető még a vállalat és az egész ország gazdasági helyzetével, akkor ezt meg is kell valósítani, mert ez nem olyan követelmény, amelyről azt lehet mondani, hogy jogtalan. Ma, amikor a háborús pusztításokat még mindig pótolni kell, fokozott tevékenységre van szükség az egész vonalon, az eszmét azonban á limine elutasítani nem szabad, mert ez nem előrelátó és nem bölcs dolog. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Nem térhetek ki mindarra, ami itt a vita folyamán felvetődött, egypár megjegyzést azonban méltóztassék még megengedni. (Halljuk! Halljuk!) Peyer képviselő ur azt mondotta, hogy mi a szociális alkotásoknál azért nem tudunk előrehaladni, mert a munkaadók szervezettsége olyan erős, hogy ezzel szembehelyezkedni nem tudunk. Ezt a leghatározotab-