Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-89

Az országgyűlés képviselőházának 89. ban vissza kell utasitanom. Egészen világos dolog az, hogy a leggondosabban meg kell hallgatni azokat, akiknek a zsebére nehezedik egy kérdés megoldása. Meg kell hallgatni a másik felet és mi ezt —legalább a mióta én ezen a helyen vagyok, — rigor ozitással meg is tesszük, igenis meghallgatjuk a munkásszervezeteket is és én magam nem egy panaszt vettem fel személyesen. A t. Képviselőház tehát meg lehet győződve arról, hogy a kormány igenis meghallgatja a két véleményt, semmi irányban lekötelezve nincsen és a legjobb meggyőződése és belátása szerint intézkedik, a birálatot pedig a törvényhozásra bizza. (Helyeslés jobbfelől.) Helyes eszme volt az, amely felhozatott, hogy ha már elkerülhetetlen az üzemredukciók folytán a munkások elbocsátása, akkor a lehetőség szerint a régebbi munkások és a családos emberek lehetőleg óvassanak meg. Én nem'is tudom elképzelni, hogy ez a gyakorlatban másképen történnék. (Malasits Géza: A gyakorlatban pedig másképen történik.) Én fel fogom hivni nemcsak erről a helyről — bár ezt tartom a legnyomatékosabbnak — hivatalos levelekkel a vállalatokat, hogy ezt az elvet a lehetőség szerint valósítsák meg, (Ugy van! jobbfeiől.) mert ez valóban emberies felfogásnak felel meg és nem hiszem, hogy ez alól bárki kivételeket kérjen. Szóba hozatott mindenféle vonatkozásban az államvasutak kérdése is, egyebek között abban a vonatkozásban is, hogy a városon kivü] való lakás megkönnyítésére megfelelő tarifapolitika űzessék. Ez a tarifapolitika, mint bátor leszek rámutatni, megvan. Mielőtt azonban ezt megtenném, mégis csak rá kell mutatnom az államvasutak helyzetére. Hihetetlen a követelmények tömege, f amellyel az államvasutakkal szemben az egész vonalon fellépnek, (Ugy van! a jobboldalon.) Amig az egyik oldalon egészséges követelmény az, hogy az államvasutak, mint az államnak egyik üzeme a saját jövedelmeiből tartsa fenn magát és az államtól segítséget ne vegyen igénybe, ugy másrészt le-, hetetlenség minaazoknak a követelményeknek eleget tenni, amelyekkel a legkülönbözőbb társadalmi rétegek nap-nap után fellépnek. (Graeftl Jenő: Ez az elfajulás!) Az Államvasutak szociális terhei — egyelőre csak ezekről akarok beszélni — egyenesen horribilisak; ide be kell számitani természetesen a nyugdijasokat is. (Hegymegi-Kiss Pál: A jutalomrendszert be kell szüntetni a magas állami állásoknál és a nyugdíjasoknak kell azt juttatni!) Ezek minimális összegek. Azzal,hogy azoknak az embereknek, akik az egész apparátust vezetik, akiknek a fizetése a teljesítményhez képest igazán a legszerényebb mértékre le van szoritva, jutalmat adunk, a nyugdíjasoktól semmit sem veszünk el. Szerencsétlen politikai alakulások következtében zúdultak ránk a nyugdíjasok. Nem mondom, hogy másképen lehetett volna eljárni, mint ahogy eljártunk. Különösen abban a zűrzavarban, amely akkor uralkodott, amikor senki sem tudta milyen tanácsot adjon künn levő véreinknek: bejöjjenek vagy künn maradjanak. (Ugy van! Ugy van!) Utólagosan nagyon könnyű bölcsnek lenni. A helyzet azonban az, hogy óriási nyugdíj teherrel kell számolnunk. Ez szociális teher és csak részben illeti tulaj donképen az Államvasutakat. Magától értetődik, hogy az a nyugdíjteher, amely természetes folyománya az elaggásnak és igy a nyugdíjazásnak, kell hogy minden körülmények között az illető vállalatot terhelje. De amikor azonkívül a politikai viszonyok alaülése 1927 november 16-án, szerdán. 371 kulása következtében háromszor akkora terhet vett magára az államvasuti intézmény, akkor nem igazságos, ha ezt is reá rakjuk és a mellett azt akarjuk, hogy olyan jövedelmezősége legyen, mintüa normális körülmények között élnénk. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Természetes üoiog, hogy az aztán egészen más kérdés, hogy az állam, vagy az Államvasút űzesse ezt az összeget. Erre egészen mas meggondolások vezetnek. Tény az. hogy egy óriási nagy nyugdíj teherrel kell számolnunk és a iőküzüelem ab Dan az irányban folyik, hogy ezzel megbirkózzunk. Ezeken a terheken kivül igen sok mindenféle kedvezményt adunk, amelyeknek közgazdasági jogosultsága megvan, ütt van azonban a menetülj kedvezményeknek egész légiója. Sehol, egyetlen vállalatnál nem adnak annyi kedvezményt a tisztviselőknek, alkalmazottaknak és sehol nem olyan tág ez a kör, mint épen az Államvasutaknál. (Ugy van! Ugy van! a jobbolaalon.j JNem lehet azt mondani, hogy mi szociális szempontokat nem veszünk bgyeiembe. Eienkezöleg, de bizonyos tekintetben mégis revíziót kell gyakorolnunk, mert az mégis megengedhetetlen, hogy az egész ország terhére adjunk kedvezményeket, (Ugy van! ügy van a jobboldalon.) Az ideális állapot az volna, hogy egyáltalán ne adjunk kedvezményeket. (Ügy van! Ugy van! — Jánossy Gábor: Be kell hozni!) Ez azonban társadalmilag keresztüivihetetlen, mert igen nagy társadalmi bajok vannak és ott, ahol lehet, segíteni kell. De csak addig a határig kell elmenni, ameddig lehet. (Helyeslés.) Ezt a üatárt azután — lia nem is népszerű dolog — szigorúan be kell tartani a kormánynak, revízió alá kell venni az egész kedvezményi rendszert és el kell, zárkózni a kedvezményeknek további kiterjesztése elől. (Helyeslés a jobboldalon.) El kell zárkóznia annál is inkább, mert már abból a tekintetből, hogy a vidéken, már tudniillik a Budapest környékén lakóknak megkönnyítsük a városba való bejutást, vagy helyese oben szólva megkönnyithessük a kenyerét itt megkereső embernek, hogy a periférián lakjék, messzemenő kedvezményeket ad a magyar Államvasút. Vannak havi béri let jegyek, amelyeket bárki igénybe vehet, akit hivatása ide a városhoz köt és aki igazolja, hogy künn lakik. Ez a menetdíj kedvezmény 65%-os. Azt azonban nyilvánvalóan senki sem követelheti, hogy a vasút, mint fuvarozási vállalat, ingyen szállítsa az embereket. Ez lehetetlenség. Ha ezt megvalósitjuk, akkor ki kell mondani, hogy a vasút közjótékonysági intézmény, de akkor nem szabad vizsgálni annak gazdasági eredményeit. A munkásokkal szemben ez a kedvezmény még továb megy. Ez a havijegy ugyanis heti I jegyre van átformálva, hogy a munkások kisebb összeget fizethesenek le egyszerre. Azok, akik nincsenek munkában és munkát keresnek, még két hétig megkapják ezt a kedvezményt. A végtelenségig azonban nem lehet menni. (Helyeslés jobbfelől.) Nem tudjuk ugyanis kontrollálni azt sem, hogy vájjon nem igaztalanul veszi-e ezt igénybe az illető és elvégre a vasútnak mégis kötelessége a maga primitiv érdekeit megvédeni. (Helyeslés jobbfelől. — Felkiáltások: A visszaélések ellen!) Az iskolás gyermekeknek még ennél meszszebbmenő kedvezményeket is adunk, úgyhogy azt hiszem a vasút szociális tekintetben megteszi azt, amit másut hasonló vállalatoktól várhatunk, sőt annál többet tesz. Azt is hallottam, hogy bérbe kell adni a vasutat. Ennek a bérbeadásnak legfőbb előnye 59*