Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-88

366 Az országgyűlés képviselőházának 88. ülése Í927 november 15-én; kedden. kásfürdő — nagy fürdőket, amelyekben olcsó díjért megfürödhet a munkás. Sikerült nekik a halálozási arányszámot lényegesen leszorí­tani, ami egyedül a helyes lakáspolitikának és ama nagy fürdők építésének eredménye, amelyek elsősorban szolgálják a munkás-egész­ségügyet. Mielőtt a kulturmunkáról beszélnék, rá kell mutatnom arra is, hogy a munkásnak ön­magának is arra kell törekednie, hogy a kapi­talizmus egyoldalú bérpolitikájával szemben védelmet teremtsen önmagának és munkanél­küliség esetén ne legyen kényszerítve arra, hogy elmenjen dolgozni még akkor is, 'ha a legalacsonyabb bért ajánlják fel. Legyen sza­bad felemlítenem egy pár adatot azoknak a képviselő uraknak, akik a szakszervezetek mű­ködéséről nem mindig nyilatkoznak valami szimpatikusán, — egyrészt talán azért, mert nem ismerik ezeknek működését — arról, hogy az alapszabályokban előirt segélyek címén Ma­gyarországon a szakszervezetek kifizettek 1924-ben 501.449 penget, 1925-ben 1,101.342 pen­gőt, 1926-ban pedig 1,280.081 pengőt. Ezekben az összegekben nem foglaltatnak benne azok uz összegek, amelyeket a munkások nagyobb ün­nepek, — karácsony, húsvét — alkalmával gyűjtenek s amely összegekből külön segélye­zik például karácsonykor azokat a munkáso­kat, akik munka nélkül vannak, hogy ezeket az ünepeket még se töltsék el abban a sivár­ságban, amelyet rájuk kényszeritettek. A kulturmunkára vonatkozólag — sajnos, nem áll elegendő idő rendelkezésemre ahhoz, hogy ezeket az adatokat részletesen felolvas­sam — csak arra kívánok rámutatni, hogy a fővárosi szakszervezeti könyvtáraknak 1926­han 80.435 kötet könyvük volt. Ezeket a köny­veket 119.988 esetben vették ki, A fővárosban élő szakszervezeti tagokra fejenként átlagban 1.3 olvasott könyv esett az 1926. évben. Ha ezt összehasonlítjuk a nyilvános könyvtárak hasz­nálatára vonatkozó hivatalos adatokkal, azt látjuk, hogy ott csak 1*1 könyv jut egy olva­sóra. Az oktatásra vonatkozólag csak ennyit: az elmúlt évben 753 oktató előadást tartottak, amelyek között sürün szerepelnek szaktan­folyamok, igy a cipész-, könyvkötő- és nyom­dászszakmában nyelvtanfolyamok, a kereske­delmi és magánalkalmazottaknál, könyvviteli tanfolyamok, zenetanfolyamok, stb. Ezek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a munkások kul­turális igényeit emeljük és elvonjuk a munkást a pálinkától, kocsmától, kártyától. Alkalmam volt látni még a háboruelőtti időben, amidőn lent jártam a Zsil-völgyben, hogyan itták a munkáisok a tiszta 90 fokos spirituszt félliteres üvegekben és hogyan szurkálták meg egymást. Ma azok a munkások a szakszervezeti nevelés folytán ott tartanak, hogy mulatságokat ren­deznek, amelyeknél semmiféle italt nem szol­gálnak ki. Élvezeteik közé nem a spiritusz tar­tozik, hanem van dalárdájuk, műkedvelő gár­dájuk, sakk-körük és egyéb szórakozó intéz­ményük. Sikerült a munkássággal megkedvel­tetni a szórakozásnak ezt a nemes faját és el­vonni őket attól a duhajkodástól, bicskázás­tól, verekedéstől és kártyázástól. A belügy­minister urnák sok gondot okoznak a kártya­klubok Budapesten, amelyek mind valamely politikai párt helyiségben tenyésznek, de véleményem szerint a belügyininister urnák még soha nem volt baja egyetlen szakszerve­zettel, vagy szakszervezeti helyiséggel sem, jóllehet nagy klubhelyiségek állnak ott a ta­gok rendelkezésére, amiatt, hogy valahol is tiltott hazárdjáték, vagy bármiféle kártya­játék folyt volna. Ezekben a helyiségekben semmiféle kártyajáték nincs megengedve. E tekintetben a munkások tényleg például szol­gálhatnak a magasabb társadalmi osztályok­nak, hogy társadalmi életüket egészen máskép rendezzék be, hogy nincs szükség arra, hogy razziákkal és egyéb rajtaütésszerű hadjára­tokkal akadályozzák meg, hogy a polgártár­sak egymást pénzükből kifosszák. A munkások már felülemelkedtek ezen és nem vállalkoznak, arra, hogy ilyen szerencsejátékokkal, hazárd­játékokkal szedjék el egymásnak keservesen megkeresett pénzét és ebből akarjanak maguk­nak valami megélhetést biztosítani. A javaslatot általánosságban elfogadom. Újból hangsúlyozom, nem azért, mintha én et­től a javaslattól valami sok változást várnék, de mégis látom azt a jószándékot, hogy a kor­mány végre foglalkozni kíván ezekkel a javas­latokkal, és bízom abban, hogy a munkaadók befolyása nem lesz olyan erős, hogy megaka­dályozza legalább a minimumát annak, hogy ezeket a javaslatokat meg lehessen valósítani. Ami mármost azt illeti, ami itten Csik képviselő ur részéről elhangzott, aki a keresz­tényszocialista szakszervezeteket igyekezett védelmébe venni a mi sorainkból történt táma­dásokkal szemben, erre nézve csak azt mond­hatom, hogy ha a keresztényszocialista képvi­selők felhagynak azzal a módszerrel, hogy ők csak arra vállalkoznak, hogy a szociáldemok­rata pártot ós a szociáldemokrata szakszerve­zeteket itt állandóan a legellenszenvesebb mó­don igyekeznek beállitani hamis és valótlan adatok alapján, akkor természetes, hogy ré­szünkről sem fog támadás ő ellenük irányulni. De ennek ez az alapfeltétele, és erre nyomaté­kosan kell felhivnom az illetőket. Azt kérde­zem továbbá, miért oly nagy az ellentét Ma­gyarországon a keresztényszocialista és a szo­ciáldemokrata szakszervezetek között? Miért nem olyan nagy ez az ellentét például a kül­földön? Nagyon jól imerem az erre vonatkozó külföldi gyakorlatot és láttam, hogy például a Ruhr-vidéken, ha valami ilyen bérmozgalom­ról van szó, a felhívásokat közösen adják ki a szociáldemokrata és a keresztényszocialista szakszervezetek tagj-ai, sőt némelykor a nacio­nalista szakszervezetek tagjai is. Miért"? Mert azok a szakszervezetek tényleg szakszervezeti munkát fejtenek ki. A magyar keresztényszocialista szakszer­vezetek tulaj donképen nem szakszervezetek, ezek politikai pártszervezetek, amely politikai pártszervezetekben nem a munkásoknak van döntő befolyásuk, hanem magas egyházi méltó­ságoknak. (Haller István: Szó sincs róla, egyet­lenegy sincs benn, még képviselő sincs, csak ez a két vagy három ember!) Ez lehet a leg­újabb időben. (Haller István: A párthoz sin­csen semmi közük!) Magas egyházi méltóságok azok, amelyek ott a főirányt szabják. (Haller István: Ez lári-fári, nem igaz!) Ne tessék ha­ragudni, de ott a munkásoknak vajmi kevés befolyásuk van az autonómiára. Én nem tudom a képviselő urnák megnevezni azokat a forrásokat, ahonnan az információkat kaptam, (Haller István: Nevezze meg!) csak hivatko­zom arra, hogy önök a keresztényszocialista központból, Utrecht-ből nyílt felhivást kaptak, hogy ezen az állapoton változtassanak, mert kü­lönben önöket ki fogják zárni. Azt^ hiszem, ezt a képviselő ur nem vonja kétségbe. És miután egy ilyen felhivás érkezett önökhöz, fel sem tételezhető, hogy az önök közDontja ne lett volna kellőképen informálva. (Haller 1st-

Next

/
Oldalképek
Tartalom