Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-88

362 Az országgyűlés képviselőházán a» rendőrség ne vette volna tudomásul vagy pedig, hogy a rendőrség kikötötte volna azt, hogy kinek szabad felszólalni és minek szabad a napirenden szerepelni. A dolog ott kezdődik, hogy ezeket a gyűléseket be sem kell jelenteni és hogy a munkáltatók szabadon beszélhetik meg gazdasági érdekeiket. Viszont ha a munkások össze akarnak jönni azért, hogy esetleg a gyárban aznap kifüggesztett sérelmes bérredukciót vagy valamilyen más intézkedést megbeszéljenek, ehhez rendőri engedély kell, ezt előzőleg be kell jelenteni, ehhez nem tudom hány aláírás szükséges; ha pedig összejönnek egy vendéglőben, hogy nyolcan-tizen megbeszéljék ezeket a dolgokat és esetleg arra megy egy hatósági közeg és észreveszi ezeket az embereket, akkor megbüntetik őket és még jó, ha nem csinálnak belőle kommunista összeesküvést. Amit tehát mi kifogásolunk, az semmi egyéb, mint a jognak kétféle gyakorlása, Tessék lehetővé tenni, hogy gazdasági vonatkozású kérdésekben a munkások ép olyan szabadon szervezkedhessenek és gyűlésezhessenek, mint a munkáltató testületek. Egészen más a politikai gyűlések kezelése, ezekre nem akarok most ezzel a javaslattal kapcsolatban kitérni, amivel ugyan nem akarom azt mondani, hogy azt a gyakorlatot, amely ezen a téren ma megnyilvánul, egy percig is helyeselném. Én csupán egyenlő elbirálást kivánok és hangsúlyozom, hogyha azok mellé a javaslátok mellé, amelyek ide kerülnek a Ház elé. nem áll egy erősen szervezett munkaadó- és munkásérdekeltség, ezekből a javaslatokból soha nem lesz semmi. Ahhoz, hogy ezek a javaslatok a gyakorlatba tényleg átvitessenek, hogy azok az életben tényleg érvényre is jussanak, kell az az ellenőrző szerv, amely minden alkalommal figyel árra, hogy JÏ./J M. törvény, amelyet a Házban elfogadnak, a gyakorlatban is keresztülvitessék. Ha ez nem lesz meg, akkor ugyanaz az állapot áll itt is elő, mint egypár balkán államban, ahol a genfi Munkaügyi Hivatalnak minden jelentése és konvenciója ratifikálva van, azokat azonban senki sem tartja be és Ahol mindenki egyenesen nevet azon. hogy a nyolcórás munkaidőtől kezdve a munkanélküliség elleni biztosításig minden szociális javaslat ratifikálva van, de csak papiroson, az életben azonban nincsen megvalósítva semmi. Nem hiszem, hogy a minister urnák az volna a szándéka, hogy javaslatokat hozzon ide, amelyeknek az életbe való átültetése elmaradna. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Nem!) Ahhoz, hogy ez tényleg átmenjen az életbe, kell az az érdekeltség, amely pro^ és kontra ellenőrzi ennek keresztülvitelét. Azért kell az érdekeltség, mert nálunk, sajnos, az iparfelügyelet és egyéb ellenőrző szervek olyan hiányosan vannak kiépitve, hogy azoknak ellenőrzésére egyáltalában nem lehet számítani és nem lehet tőlük kivánni, hogy ezeknek a szociális vonatkozású törvényeknek a betartására külön ügyeljenek. Ami a hatóságot illeti, a múltkor egy beszédemben rámutattam arra, hogy hiányolom a közigazgatási hatóságnál különösen azt, hogy nincs érzékkel a szociális törvények iránt és azok végrehajtását egyáltalában nem ellenőrzi. Senki sem ütközik meg nálunk azon, ha pl. vasárnap egy tanonc egy teljesen megrakott kocsit huz az utcán vagy bármilyen áruszállítást végez, Egy rendőrnek sem jut eszébe, hogy egy ilyen fiút megállítson és megkérdezze, hogy miért vasárnap szállítja az árut, 88. ülése 1927 november 15-én, kedden. miért kell neki ünnepnapon végezni ezt a munkát. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Peyer Károly: Arra van törvényes rendelkezés, hogyha egy kocsis a teherkocsit súlyosan megterheli és előfogat nélkül húzhatja fel azt egy hegyre, a kocsist felírják és az állatvédelmi törvény alapján megbüntetik, de látott-e már valaki egy rendőrt, aki azért irt volna fel egy tanoncot vagy egy műnk ás embert, hogy egy túlterhelt kocsit huz, azzal minduntalan megakad és valakinek a segítségére kell jönnie, hogy azt tovább húzhassa. A poszton álló rendőr ezt természetes dolognak tartja. Ott, ahol a lovat veszik túlságosan igénybe vagy kinozzák, ott meglátják, hogy baj vari, de hogy egy embert befogjanak barom módjára és némelykor fejletlen gyermekkel húzassanak valamilyen terhet, azt^ nem kifogásolják. Nálunk természetesnek találják azt is, hogy kőmivesek mellett nők dolgozzanak, nők cipeljék a téglát és a maltert, Amerikában például egyszer egy ilyen Európából jött urat majdnem megvertek azért, mert háztartási alkalmazottjával akarta a fát az utcáról felhordatni. Milyen más ott a társadalom gondolkozása, ahol a nőre megszégyenítőnek, lealázónak tartják, ha ilyen nehéz fizikai munkát kell végeznie. Amidőn ez a kérdés a fővárosnál szóba került, egy szabályrendelet tárgyalásával kapcsolatosan, akkor álszociális 'Okoskodásból indultak ki és azt mondották: ja, ezt nem lehet, mert hiszen akkor mi azoknak a szegény asszonyoknak a kenyerét elvesszük. Arról volt szó, hogy a szabályrendeletben el kellett rendelni, hogy gőzfavágó-üzemekben nem szabad nőket használni a fának pincébe való lehoirdására, tehát egy nagyon súlyos fizikai munkára, mert egy fáskosár megrakva, hacsak kicsit is rakja meg, 30—40 kiló terhet^ jelent. Akkor-épen az a párt, amelyhez Frühwirth képviselő ur és a többi képviselő urak is tartoznak, akik a keresztény elveket és a szociális javaslatokat itt olyan nagyon képviselik, .volt az. amely a javaslatot leszavazta és hozzájárult ahhoz, hogy a jövőben ezekben^ a gőzfavágóüzemekben a fa és szén lehordására nőket is lehessen alkalmazni. Ezt csak példának emlitem fel. (Zaj. — Elnök csenget.) Foglalkozott-e nálunk például valaki azzal, hogy előirja, milyen nehéz legyen malmokban a liszteszsák vagy az ott vihető teher. A kormány tanulmány tárgyává tette-e valaha azt, hogy a dunai rakodóparton a munkások milyen nehéz terheket visznek a vállukon? Senkisem törődik azzal, hogy azok a munkások, akiknek különleges fizikuma talán lehetővé teszi, hogy ilyen terheket cipeljenek,

w e munkából kifolyólag sérvet kapnak, idő előtt megrokkannak, munkaképtelenné válnak, mert hiszen olyan túlzott erőltetett munkát kell végezniük, ha mindjárt rövid ideig is, hogy az a fizikumra feltétlenül kihat, bármilyen erős is legyen az, különösen ha ezzel a munkával nem áll arányban a megfelelő táplálkozás. Ezek mind olyan problémák, amelyekkel nekünk foglalkoznunk kell. Az ellenőrzést nem lehet csupán hatóságra bizni, hanem az érdekeltségre, legyen az akár munkás-, akár munkáltató érdekeltség s a hatóság legyen az, amely gondoskodik arról, hogy amennyiben ilyen panasz odaérkezik, ez a panasz orvosoltassék szakszerüleg. objektive, a törvény és a rendeletek intenciójának megfelelően. Épen ezért szükséges, hogy a munkások szervezkedési szabadsága biztosittassék, amit különben a békeszerződés 13. §-a garantál, ami Magyar-