Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-88

Az országgyűlés képviselőházának 88. ülése 1927 november 15-én, kedden. 361 előbb emeljük törvényerőre. Egyszer már végét kell szakitani annak az, áldatlan harcnak, veszekedésnek és véres verekedésnek, amely azért történik, mert egyik vagy másik munkás ehhez, vagy ahhoz a szakszervezethez tartozik'. Az a felfogásom, hogy a tényeknek ilyen ferde beállítása csak ahhoz járul hozzá, hogy sokan azok közül a munkások közül, akik kint dolgoznak az üzemekben és látják közelről ezeknek a tényeknek valótlanságát, ide fognak jönni hozzánk, mert látják, hogy mi nem megyünk túl azon a határon, amelyet egy öntudatos munkásnak meg kell tartania. Ezekben voltam bátor az ajánlás szövegét és azokat a szempontokat ismertetni-, amelyeket ezzel az ajánlással kapcsolatosan a kormánynak meg kell valósítania és ezekben válaszoltam azokra a vádakra, amelyek szociáldemokrata részről elhangzottak. Mi megyünk egyenesen a magunk utján, nem engedjük kitéríteni magunkat abból az útból, amelyen minket a keresztény nemzeti erkölcs vezet. Azt mondotta egy nagy szociálreformer, Carlyle: »Miért van annyi nyomor és szenvedés ezen a világon? Azért, mert az emberiség letért a keresztény erkölcs talajáról. Ha akarják azt, hogy nagyobb darab kenyér és több boldogság legyen a világon, akkor elsősorban térjen reá az emberiség a keresztény erkölcs talajára-« (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ilyen értelemben és ilyen szellemben a napirenden lévő jelentést elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az előadó ur kivan szólni! Oberhammer Antal előadó: T. Ház! A napirenden lévő tárgy egyik multheti tárgyalási napján egyes képviselő urak részéről közjogi és alkotmányjogi aggályok merültek fel^ az ajánlás szó használata körül, Bár lényegiben nem volt eltérés a jelentés, az én előadásom és az egyes felszólalók felfogása között, mert hiszen mindenki azt gondolta, hogy az ajánlásban foglalt szöveg nem fog a törvénybe t kerülni, hanem csak az ajánlásra vonatkozó jelentést, annak irányelveit fogadja el a Ház, mégis, mivel a mi parlamenti gyakorlatunk csak törvénynek és jelentésnek tárgyalását ismeri el és mivel itt csak a szöveg tekintetében van eltérés, ennélfogva inditványozom, méltóztassék akként határozni, hogy a Ház a kereskedelemügyi minister ur jelentését tudomásul veszi és utasitja a kormányt, hogy a jelentésben ismertetett ajánlás elveinek megfelelő intézkedéseket a lehetőséghez képest tegye meg. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Peyer Károly! Peyer Károly: T. Ház! Nekem nincsenek olyan közjogi aggályaim, amilyenek egyikmásik képviselő urnák voltak a javaslat tárgyalásával kapcsolatosan. Nekem egészen más természetű aggályaim vannak. f Nekem olyan aggályaim vannak, hogy ugy vélem, azt a jelentést, amelyet itt a kereskedelemügyi minister ur előterjesztett, mint a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal egyik ajánlását, a Ház le fogja tárgyaim, de nagyon kevés fog megvalósulni ebből a jelentésből. Nem vonom kétségbe a kereskedelemügyi ministerium szakreferenseinek ezirányu jószándékát, sőt talán meg van ez a jószándék bizonyos mértékben a kereskedelemügyi minister urban is, de nem tőle, hanem egészen más, talán a parlamenten kivül álló tényezőktől függ, hogy ebből a javaslatból mit engednek és mit nem engednek megvalósitani, A helyzet az, hogy az ipari kapitalizmusnak igen nagy befolyása van ma a kormányKEPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VI. zásra magára, és azok a munkaadó testületek, amelyeknek döntő szavuk van egyes szociális javaslatok elbirálásánál, a munkaadók központja, a Gyosz., a Magyar Vasművek és Gépgyárak Egyesülete, a Textilgyárosok Egyesülete és a többi, mind nagyobb befolyással birnak a (kormányra magára, mint talán az egész Képviselclház együttvéve, mert hiszen ők abban a pillanatban, amikor valamilyen javaslatot a maguk szempontjából károsnak tartanak, mozgó sit ják nemcsak a maguk erejét, hanem a mögöttük álló finánctőkét is; (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: És érveiket!) a Kereskedelmi Bank és a Hitelbank, a kettő együttvéve van olyan fontos tényező, mint a Háznak az akarata. ' Az érveiket ismerjük, azok nem ujak, azokat nem ők találták ki, hanem átveszik a külföldi munkaadóktól. Itt minden egyes alkalommal az hangzik el, hogy ez lehetetlenség, hogy a magyar ipar nem bírja el ezeket a szociális terheket és nem lesz versenyképes, ha ilyen szociális terheket kell vállalnia. Ezek azok az érvek, amelyek előtt a kormány minden egyes alkalommal déferai. Méltóztassanak erre vonatkozólag bekérni azokat a hivatalos adatokat, amelyek rendelkezésre állanak és megállapítani azt, hogy a külföldön kifizetett egy aranykorona munkabérre hány fillér szociális teher jut és akkor méltóztatnak ebből megállapítani, hogy a magyar munkaadók még mindig nagyon messze vannak attól, hogy okuk volna siránkozni. Egyes iparágak szinte monopolisztikus védelemben részesülnek a kormány vámpolitikája révén. A részvénytársaságok jövedelme, az igazgatósági tagoknak fizetett tantiemek egyáltalában nem azt igazolják, mintha ezek a vállalatok nem lennének jövedelmezők vagy nem birnák el a szociális terheket. (Tankovics János: Azért buknak sorra!) Abban a percben azonban, amint a kormány akár a munkanélküliség esetére szóló biztosítással, akár más hasonló szociális javaslattal jön, azt mindjárt a legerélyesebben ellenzik. Hiszen csak rá kell mutatni a munkásbiztositási javaslattal szemben elfoglalt álláspontjukra, amelyben a legélesebben ellenezték a biztositási bérhatár kiterjesztését és szerették volna még a már gyakorlatban meglévő szolgáltatmányokat is lesilányitani arra a nivóra, amelyen talán Európa egyetlen államában sincsenek. Ezeket az érveket ne méltóztassanak mindig elfogadni, mert hiszen köztudomású dolog, hogy a munkáltatók a külföldön is sirnak, ez az ő természetükhöz tartozik és némelykor olyan szánalomraméltóan tudják érveiket elmondani, hogy szinte kedve volna az embernek a zsebébe nyúlni és gyűjtést rendezni a számukra. Nekik igen jól megszervezett irodáik, nagyon jó szervezeteik vannak és ezekkel, valamint egyéb ténykedésük révén igyekeznek a maguk érdekeit megvédeni. Ne méltóztassanak egy percig sem azt hinni, hogy én kifogásolom a munkaadóknál azt, hogy a maguk érdekeinek megvédésére szervezkednek. Ehhez épen olyan joguk van, mint bármely más társadalmi osztálynak. Ehhez csupán anynyit fűzök hozzá, hogy a munkásosztálynak ugyanezeket a jogokat kivánom, hogy a munkásosztálynak ugyanaz a szabadság adassék meg, amellyel a maga érdekeit megvédheti. En még nem láttam egyetlen egy munkáltató gyűlést sem — akár a textiliparosok egyesületet, akár a bányatulajdonosok, akár a vasművek és gépgyárak egyesületét veszem — hogy azt a 58