Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-88

Az országgyűlés képviselőházának tényszocialistákat, hanem egyenesen gyűlöli őket. T. Képviselőház, legfeljebb a szociáldemokraták egy részére lehet azt mondani, (Tobler János: A vezérekre!) hogy gyűlölik a keresztényszocialistákat, mert^ hiszen a keresztényszocialista központ legújabb kimutatása szerint — s ezt akárkinek ellenőrzése alá bocsátjuk — a keresztényszocialista szakszervezet fizető tagjainak száma 51.609. Ha ennyi tag van szervezve a keresztényszocialista szakszervezetekben, akkor mégsem lehet azt mondani, hogy az összmunkásság gyűlöli a keresztényszocialistákat, mert hiszen annyi önzetlenséget fel kell tételeznünk erről az 51.609 emberről, hogy önmagát nem fogja gyűlölni. (Rothenstein Mór: 51.609'?) Ha pedig Rothenstein t. képviselőtársam ebben nagyon kételkedik, szivesen proponálom azt, méltóztassék egy teljesen elfogulatlan és idegen emberekből álló bizottságot alakítani, amely hivatva lesz ellenőrizni, hogy vájjon ezek a számok megfelelnek-e a valóságnak. (Haller István: De kölcsönösen!) Természetesen kölcsönösen, mert hiszen meg vagyok róla győződve, hogy a szociáldemokrata fizetőtagok létszáma sem nagyobb 100.000-nél. A legcélszerűbb lenne, ha egy bizottság alakittatnék, amely mindkét részről tisztázná ezt a kérdést és elfogulatlanul mutatná ki a közvélemény előtt, hogy a keresztényszocialisták csak négy Íróasztallal rendelkeznek-e és a szociáldemokraták annyival fölényben vannak-e. hogy a keresztényszocialistákkal, mint egyáltalán nem is létező tényezővel számolhatnak. Azt a kifejezést tehát, hogy a munkásság utálja a keresztényszocialistákat, kénytelen vagyok visszautasítani, mert hiszen ez nem felelhet meg a valóságnak és nem illik ennek a parlamentnek stílusához sem. Az,t is mondotta t. képviselőtársam, hogy a keresztényszocialisták elárulják a munkásérdekeket. Ez alatt bizonyára azt értette, hogy sztrájktörők. Én nagyon szerettem volna, ha t. képviselőtársam, e tekintetben adatokat sorolt volna fel itt a képviselőház színe előtt, amelyekből meggyőződhetett volna a t. Ház, hogy a keresztényszocialisták tényleg hátbatámadták a szervezetet, vagy szervezetlen munkásságot és sokszor megtörték a sztrájkot. Én nem tudok egyetlen egy esetet sem és azt hiszem, Propper t. képviselőtársam sem tud egy pozitív esetet sem felhozni arra nézve, hogy a keresztényszocialisták valamely üzemben, amikor ott jogos érdekekért folyt volna a sztrájk, hátbatámadták volna a más szakszervezetbe tartozó munkásokat és a sztrájkot megtörték volna. (Peyer Károly: De van rá eset! Konkrét bizonyíték van!) Tessék elmondani. (Peyer Károly: Majd elmondom mindjárt!) Arra azonban van eset, hogy amikor a Máv.-gépgyárban a leépítés alkalmával szociáldemokratákat is el akartak bocsátani, akkor a keresztényszocialisták ... (Esztergályos János: Mi az, hogy akartákl? Százával bocsátották el, illetve dobták az utcára őket máról holnapra!) De nem mind, ugy-e? Majd be fogom itt bizonyítani, hogy nem mind, mert most is vannak ott szép számmal. Mondom, amikor ott szociáldemokratákat is el akartak bocsátani, akkor a keresztényszocialisták küldöttségben járultak a gyár igazgatóságához és kérték, hogy ne bocsássák el a munkásokat, sem a szociáldemokratákat, sem a keresztényszocialistákat, s ők hajlandók heti kevesebb munkaidővel megelégedni, s bérüknek bizonyos hányadáról is lemondal ülése 1927 november 15-én, kedden. 359 nak, csakhogy munkástestvéreik kenyér nélkül ne maradjanak. E tekintetben lehet kifejezéseket használni itt ^ olyan értelemben, hogy a keresztényszocialisták hátbatámadták a szociáldemokratákat, de ezeket senki sem hiszi el addig, amíg pozitív adatokkal nem állanak elő. Mi keresztényszocialisták azon az elvi felfogáson vagyunk, hogy a tőke túlkapásaival szemben, amennyiben jogos bármelyik szakszervezet kifogása, egymást támogatni kell, mert hiszen közös jó származik abból a kitartásból, amely a tőke ellen irányul. Azt is mondotta Györki t. képviselőtársam múltkori beszédében, hogy a Beszkárt. 100 milliót juttatott a keresztényszocialista villamosszakszervezetnek. Nem tudom Györki t. képviselőtársam honnan meríthette ezt az értesülését. (Peyer Károly: Hivatalos jelentésből!) Nagyon lekötelezne a t. képviselő ur, ha ezt a hivatalos jelentést nekem megmutatná. (Peyer Károly: Menjen el Folkusházy alpolgármesterhez!) Én nem megyek. Nem én állítottam; aki állította bizonyítsa be azt. (Esztergályos János: Frühwirth képviselő ur azt mondotta, hogy csak kölcsön kapták!) Frühwirth képviselő ur épenugy tévedett, amikor azt mondotta, mint ahogy tévedett— (Esztergályos János: Azt mondotta ugyanakkor, hogy sohasem téved!) Ember a földön nem infallibilis. (Várnai Dániel: Azóta már megbeszélték a védekezés módszereit!) T. képviselőtársam nagyon szeretném, ha bebizonyítaná, hogy ebben a kérdésben Frühwirth képviselő úrral beszéltem, ellenben beszéltem a villamos-szakszervezet vezetőségével és számon kértem tőle... (Peyer Károly: Miért nem perlik be az igazgatót, aki ezt állította, hogy rágalmazta önöket!) Ki volt az az igazgató? (Peyer Károly: Eényi vezérigazgató tette ezt a hivatalos jelentést!) Majd ajánlom a figyelmébe, mert az én hivatalos információm szerint mindössze az történt, hogy az 1923. évben az alkalmazottak faszükségletének beszerzésére négy napra a Beszkárt. 10 milliót folyósitott. Tehát négy napra. (Peyer Károly: És mennyit adott Benárdnak?) Benárd igazán nem tartozik miközénk keresztényszocialisták közé; ezt tessék őtőle megkérdezni és számon kérni. Tehát négy napra 10 millió koronát adtak kölcsön és az ottlévő nyugta viszszaadása bizonyítja, hoffy nés;y nap múlva a szakszervezet ezt a tízmillió koronát vissza is fizette. Ennek a 10 millió koronának kiutalása ugy történt, hogy á Beszkárt. jóléti intézményének vezetői keresztényszocialisták voltak és kérték a szakszervezetet, álljon jót ezért a 10 millió koronáért a maga anyagi erejével. Jót is állott s négy nap^ múlva ezt a 10 millió koronát visszafizették. Kölcsönről volt tehát szó, amely négy napig tartott. Azt sem lehet tehát mondani, hogy a koronaromlás következtében, amely abban az időben a gazdasági életben jelentkezett, a Beszkárt. károsodott volna, mert hiszen négy nap alatt a korona nem romlott annyit, hogy itt kárról lehetne szó. S nem volt szó 100 millióról sem, csupán csak 10 millióról, így fest tehát az az állítás, amelyet Györki t. képviselőtársam a keresztényszocialista villamos-szakszervezet ellen a Beszkrt-ot illetőleg hangsúlyozott. Ugyancsak Györki t. képviselőtársam ezt is mondotta — amint újságból olvastam — (Esztergályos János: Már szeretnénk a javaslatról valamit hallani!) Elnök: Kénytelen vagyok a szót mindenkinek megadni a vitában, hogy aki támadás-