Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.
Ülésnapok - 1927-88
356 Az országgyűlés képviselőházának 88. ülése 1927 november 15-én, kedden. kénti teljesítmény 8 órai munkaidő mellett 42-48%-kai multa felül a 10 órás teljesítményt Ha ez így van, hogy a 8 órát dolgozó munkások többet produkálnak termelés tekintetében, mint a több órát dolgozó munkások, akkor igazán nem lehet félni attól, hogy a 8 órai munkaidő esetleg a termelés csökkenését vonná maga után. Egy másik adatot is leszek bátor a t. Ház elé hozni. A Zeiss-féle optikai gyárban kollektiv szerződés alapján behozták a 8 órai munkaidőt és az akkordban dolgozó munkások teljesítménye 3-7%-kai javult, úgyhogy a munkások munkaideje minden évben 10 nappal több lett. Általában meg lehet állapítani, hogy a rövidebb munkaidő nincs káros hatással a termelés csökkenésére, mert az a munkás rövidebb munkaidő mellett nagyobb energiával, erősebb fizikummal, több jókedvvel és nagyobb figyelemmel tud dolgozni és igy a munkatelj esitmény semmivel sem marad hátra amellett a munkateljesítmény mellett, amelyet több munkaidővel produkál. Ha tehát a vállalkozók és a tőkésosztály nem teszik meg és nem látják be. hogy a szabadidőt biztosítani kell, akkor az államhatalomnak kell törvényes rendelkezésekkel mindent elkövetnie arra nézve, hogy ez a jótékony intézmény, amely elsősorban van hivatva ennek az ajánlásnak a gondolatát a gyakorlatban megérlelni, valamilyen formában minél előbb beteljesüljön. De a munkaidő megrövidítése a munkanélküliség csökkenését is nagy mértékben maga után vonja. A legtöbb európai államnak rákfenéje ma a munkanélküliség és bár ez minden országban tapasztalható, nagyon eminens formában főleg Magyarországon mutatkozik. Ha jól emlékszem, a Statisztikai Szemle kimutatása szerint Magyarországon szeptemberben 11.565 volt a munkanélküliek száma. Ez aránylag nagyon kis szám, vagyok bátor azonban ehhez a számadathoz hozzáfűzni azt, hogy az én felfogásom szerint ez a szám nem felel meg a valóságnak, mert a Statisztikai Szemle adatait a szakszervezetek, nevezetesen a szociáldemokrata és a keresztényszocialista szakszervezetek kimutatásaiból meriti, már pedig a munkások nagy része egyik szakszervezethez sem tartozik. Ezek a szakszervezetek csak azokról a munkásokról vezetnek kimutatást, akik a szakszervezetekbe tartoznak. E szerint a statisztikai kimutatás szerint például a szociáldemokraták kimutatnak 10.332 munkanélkülit, a keresztényszocialisták pedig 1483-at. így lenne a munkanélküliek száma szeptember hóban 11.500. Meg vagyok azonban róla győződve, hogyha nem elégednének meg csupán azzal, hogy a szakszervezetek kimutatásaiban szerepeljenek a munkanélküliek, hanem a kormány törvényes módon intézkednék arról, hogy hatósági utón pontos kimutatás vezettessék a munkanélküliekről, akkor nem 11.500, hanem még 20.000-nél is több lenne szeptemberben a munkanélküliek száma. A szabadidőre vonatkozólag ajánlja a javaslat a kollektív szerződések szorgalmazását. Kollektiv szerződést ajánl bizonyos privát megegyezés alapján, következőleg ez nem lehet az az eszköz, amely gyökeresen tudná orvosolni azokat a bajokat, amelyek ebben a tekintetben felmerülnek és itt ismét a kormánynak ^ törvényes hatalmával kell közbelépnie — ismétlem, — hogy a munkaidő megrövidítése utján a munkásság szabadideje biztosittassék. Fontos az a szempont is, amelyet Kócsán Károly t. képviselőtársam emiitett. Tudniillik a bérek tekintetében is jobb állapotokat kell teremteni, főleg Magyarországon. A magam részéről a családi bér mellett foglalok állást. Sok helyen csak a munkás teljesítményét veszik alapul s nem nézik azt, hogy munkás nagy családdal rendelkezik és hoigy abból a munkabérből, amelyet hetenként folyósítanak számára, legfeljebb csak őmaga tud megélni, de családjával együtt már nem. A bér nagyságának tehát akkorának kell lenni, hogy a munkás abból a bérből magát és családját tisztességesen eltarthassa, sőt nagy súlyt kell helyezni arra, hogy a többgyermekes családapák bizonyos állami szubvencióba részesüljenek. Huszár Károly t. képviselőtársam gyönyörű beszédet mondott az egyke ellen, azt nagy veszedelemnek mondotta, mint ahogy tényleg az is és felsorakoztatta azokat a módozatokat, amelyekkel az egyke ellen küzdeni kell. Én csak egy szempontra akarok rámutatni: A tisztességes megélhetés juttatása is egy módja az egyke elleni küzdelemnek. Adjunk becsületes bért, amelyből meg tud élni a munkás s el tudja tartani családját, akkor nem fog hódolni az egyke rendszerének, hanem egészséges, becsületes ifjakat és leányokat fog nevelni a hazának. Nálunk Magyarországon az a helyzet, hogy amig például szeptember hóban 0-8%-kal emelkedett a megélhetési indexszám, addig az egyes munkáskategóriáknál a bér nemhogy emelkedett volna, hanem a statisztikai szemle kimutatása szerint csökkent. Például a napszámosnak órabére augusztusban 49 fillér volt, szeptemberben leesett 48 fillérre, a gyári munkásnőé 35 fillér volt augusztusban, szeptemberben leesett 32 fillérre, a kőművesek pedig, akik idénymunkások, következőleg nyáron és a szép idővel bíró időszakokban kereshetik meg csak a téli élelmet is, 90 fillér órabért kaptak augusztusban és ez szeptemberben 91 fillérre emelkedett. Nem tart tehát arányt a drágasági indexszel a munkások bérének emelkedése. Ha pedig nézzük az egyes hónanokat, mindenhol azt látjuk, hogy nagy eltolódás mutatkozik e tekintetben. Ha tehát azt látjuk, hogy a munkabér nem elegendő egy munkáscsalád tisztességes eltartására, akkor a kormány ezt a helyzetet nem nézheti tétlenül, hanem törvényes eszközökkel kell odahatnia, hogy a tőkéseiket és munkaadókat arra kényszerítse, hogy annak a munkásnak adjanak tisztességes bért, amelyből a saját maga és családja életét fentarthatja. Sokan azt mondják, hogy ez lehetetlen, mert hiszen senkinek egyéni akaratába beleavatkozni nem lehet, ez kvázi olyan diktatórikus eljárás volna, amely a kommunizmus időszakára emlékeztet. Ezzel a felfogással szemben felhozom, hogy Ausztráliának egyik államában, Viktóriában 1898-ban már bérhivatalokat állitottak fel paritásos alapon, amelyeknek az volt a kötelességük, hogy a legkisebb bért az egyes üzemekben megállapítsák. Eleinte ezeknek a bérhivataloknak működési körét csak hat iparágra terjesztettlék ki, 1900-ban azonban az öszszes iparágakra kiterjesztették 4© óriási hatáskörrel, bizonyos birósági intézménnyel is ^felruházták ezeket a bérhivatalokat; az ő körükbe tartozott például a munkaidő szabályozása is. Ezt az intézményt megvalósította az otthoni ipar terén 1909-ben Anglia is. Ha ezek az államok meg tudták ezeket a bérhivatali intézményeket valósítani, akkor meg lehet valósitani azokat Magyarországon is. Sokszor dicsekszünk vele, hogy a mi alkotmányunk sok tekintetben hasonlít az angol alkotmányhoz:
