Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-88

Âz országgyűlés hépviseíőházának iparkodjunk szociális törvényhozásunkat is az angol szociális törvényhozáshoz simítani. Különösen közüzemekben volna nagyon célszerű ezeknek a bérhivataloknak felállítása. Sokszor az illetékes tényezők félnek attól, hog^ a közüzemekben esetleg sztrájk tör ki, amely a közösségnek, a kommunitásnak érdekeit, életét veszélyezteti és ugy iparkodnak ezen segíteni, hogy erőszakos eszközökkel igyekeznek a sztrájkjogot megszüntetni ezekben az üzemekben és szinte kényszereszközökhöz nyúlnak, hogy sztrájk ott ne törhessen ki. A legcélszerűbb eszköz volna az, ha legalább e tekintetben a közüzemek terén ilyen bérhivatalokat létesitenének, amelyek a sztrájk eszközét egyszeres mindenkorra kivennék a munkások kezéből, mert hiszen paritásos alapon állapithatnák meg azt a legkisebb bért* amelyet azokban az üzemekben fizetni lehet. A javaslat, illetve az ajánlat súlyt helyez a közlekedési politikának helyesebb mederbe való beállítására is. E tekintetben nálunk szintén nagy panaszok merülhetnek fel. Én Budapest perifériáján lakom és szomorúan látom, hogy azok a szegény munkások, akiknek nagy része Pesten vagy Pesten túl, Pest másik felén teljesit szolgálatot és végzi a maga munkáját, semmiféle kedvezményben nem részesülnek. Sőt most legújabban a Bszkrt. olyan rendelkezést hozott be, amely az átszállóhelyeket is összekavarta, úgyhogy a kalauzokon kivül jóformán senki sincs tisztában azzal, mikor és hol van neki joga átszállani, úgyhogy az egész menetidő alatt csupa veszekedésekkel és zsörtölődésekkel telik az idő s az a szemlélő, akinek ez tetszett, gyönyörködhetett benne, mert a Bszkrt. átszállóhelyeit és átszállási módozatait nem a munkásságnak előnyére, hanem a Bszkrt. előnyére és a munkásság kárára változtatták meg. Rendkivül fontos, hogy ezeknek a munkásoknak bizonyos kedvezményeket juttassunk. Az előttem szólott t. képviselőtársam azt mondotta, hogy ő nem hive a bérkaszárnyáknak. Tényleg a munkásság fizikai és szellemi fejlődése szempontjából nem célszerű, hogy munkástömegek ilyen bérkaszárnyákba legyenek bezsúfolva, hanem helyesebb, hogy künn, a perifériákon lakjanak, ahol mégis csak szabadabb levegőt szívhatnak és igy a gyár füstös levegője után egészségüket jobban fentarthatják. De ehhez fontos, hogy ebben az országban más közlekedési politika teremtődjék meg, amely részint arra irányul, hogy a közlekedésünk exactabb és pontosabb legyen és ne kelljen várni sokszor félóráig is villamosra akkor, amikor ötpercenkint kellene indulni a villamosnak a végállomásról, viszont félóra múlva három-négy villamos is egyszerre indul, hanem pontosan és menetrend szerint induljanak, hogy ki-ki számolhasson azzal az idővel, amelyet villamoson való utazásra szánnia kell, a többi idővel pedig szabadon rendelkezhessék. Tendáljon végül a közlekedési politika oda, hogy a munkásságot e tekintetben kedvezményben részesítsék és neki lehetővé tegyék, hogy a perifériákon lakhassék anélkül, hogy jövedelme lényeges csökkenést szenvedne. Rendkivül fontosnak tartanám főleg azt is, amit Kócsán Károly t. képviselőtársam is szives volt említeni, hogy általában az üzemekben fizetéses szabadságidőt juttassanak a munkásoknak. Én a nyáron Svájcban találkoztam egy szűcs-munkással, aki dicsekedve emiitette, hogy neki minden esztendőben négy heti fizetéses szabadságidő jár, amelyet ő a saját tetszése szerint használhat ki. Be kell a munka88. ütése 1927 november 15-én, kedden. 35? adóknak látniok, hogy e tekintetben a munkásságnak bizonyos engedményeket kell adni és meg kell adni a munkásnak azt a lehetőséget, hogy pár hetet saját testének és fizikumának rekreációjára és felfrissítésére fordíthasson. Ha pedig a munkaadók ezt nem látják be, akkor van a kormánynak törvényes hatalma, hasson oda, hogy legalább fontosabb és kimerítőbb üzemekben a 2—4 heti fizetéses szabadságot minden munkásnak adják meg. (Esztergályos János: Ki az, aki Biró Pálra rá merne parancsolni, ki az a kormány tagjai közül? — Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Mindennek megvan a maga törvényes formája! Mi elvégre nem parancsolhatunk minben mindenkinek! — Ezt meg kell oldani ! — Gál Jenő: A kormány kérhet is!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Peyer Károly: És kikötheti, hogy például állami szállítást csaJk az kap, aki szabadságot ad! — Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Utóvégre sok mindenfélét lehet ! — Esztergályos János: Lehet! Lehet!) Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak párbeszédeket folytatni ! Csik József: Én tisztábban vagyok azzal, hogy a szociálpolitika terén bizonyos progreszsziv fejlődésnek kell érvényesülni és nem lehet máról-holnapra mindent megvalósítani, — de azok a reformok, amelyeket én előhozok, már a legtöbb állam törvénykezésében szerepelnek. Ha tehát ezt meg lehetett tenni Svájcban, vagy Hollondiában, akkor meg lehetne tenni Magyarországon is és ezzel igazán nem szenved nagy kárt sem a termelés, sem pedig az államhatalom, hiszen az előbb fejtegettem, hogyha az a munkás a fizikumát felüdíti és ha erősebb fizikummal rendelkezik, akkor többet produkál, mint abban az esetben, ha elernyedt energiával áll neki munkának. Az ajánlat ezenkívül megjelöli azokat az eszközöket és feltételeket is, amelyekkel a munkások szabadideje biztositható. Ezek az eszközök részben negativek, részben pozitivek. A negativ eszközök közé sorozza az iszákosság elleni küzdelmet, azután a tuberkulózis elleni küzdelmet és a kártyajáték elleni harcot. Ezeket nagyon ajánlom a kormányzat figyelmébe, mert hiszen ezek azok az eszközök, amelyekkel a munkásság erkölcsi, fizikai és szellemi kultúráját és emelkedését nagy mértékben előmozdíthatjuk. Ha nézzük a külföldi államok művelt munkásait, akkor igazán nem látjuk azt, hogy annyian dorbézolnák el heti keresetüket, mint nálunk a kültelki kocsmákban látjuk ezt szombat estéiken. Ebben a tekintetben tehát nagy kulturmunkára kell vállalkoznia részben a kormányzatnak, részben az egyes szakszervezeteknek és azoknak az érdekeltségeknek, amelyek munkáskérdésekkel foglalkoznak. Fel kell világosítani a munkásságot az italnak káros hatásáról, a tuberkulózisnak nagy veszedelméről és a kártyaszenvedélynek szintén káros következményeiről. Az iszákosságot illetőleg vagyok bátor megjegyezni, hogy többet kellene fogalalkoznia ezzel a kérdéssel a mi Statisztikai Hivatalunknak is. Amikor a fiatalkoruaknak a szeszes italoktól való eltiltására vonatkozó törvényjavaslat került itt napirendre, akkor a Statisztikai Szemlének két-három • évfolyamát böngésztem át, hogy ebben a kérdésben adatokat találjak. Sajnos azonban, sok mindent találtam, de az iszákosságot illetőleg nem sikerült adatokat találnom. Pedig ez olyan nagy nemzeti veszedelem, amellyel a Statisztikai Szemle talán két éven belül is érdemesnek