Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-88

Az országgyűlés hépviselőházá,naJc 88. ülése 1927 november 15-én, kedden. 353 mellett pihenőidő- és szórakozási idő is teljes mértékben biztosittassék. Ajánlja a kormány­nak, hogy a menetrendi kedvezményekkel nyújt­son módot a munkásnak arra, hogy a munka­helye és lakása közötti közlekedésben előnyöket tudjon a maga számára biztositani. Ez a kérdés igen fontos különösen ma, a há­ború után. amikor kötött lakásviszonyok van­nak és sem a munkás, sem más nem változtat­hatja lakóhelyét olyan könnyen, mint teheti majd akkor, amikor a lakások szabad fel­mondása már bekövetkezett. Hiszen tudjuk, hogy órák hosszat kell a szegény munkásembe­reknek és a tisztviselő-osztály tagjainak Buda­pesten villamosozniok, amig elérnek munkahe­lyükre. Aző keresetük biztosítására tehát eze*k­kel a csekély összegekkel az államnak, a, fővá­rosnak és a részvénytársaságoknak is módot kell nyujtaniok, hogy a munkások az ilyen raj­tuk kivül álló okok miatt bekövetkezett nehéz helyzeten könnyithessenek. Ezt a kormány rész­ben megtette, amikor a vasutak tarifapolitikájá­val kapcsolatban Budapest környékén mégis ad bizonyos mérvű kedvezményes jegyeket, de a rendes, észszerű, okos megoldásnak el kell kö­vetkeznie olyan módon, hogy a munkás lehető­leg ahhoz a telephez, vagy gyárhoz közel kap­hasson lakást, ahol munkáját végzi. A magas tarifának és a rossz, kereseti vi­szonyoknak következményeit Budapesten szo­morúan tapasztaljuk. Akik korán kelnek és reggel mennek hivatalukba, látják, hogy sok munkás ma is gyalog indul éli lakásától, mert meg akarja spórolni a naponkénti villamos költséget. Egy óra hosszat is gyalogol munka­helyére regsrel és a munka befejezése után haza ismét. Ezt az egy órai fáradságot, amely a munkásnál nem egészségügyi sétát jelent, ha­nem bizonyos mértékű kif ár adást, a mai kö­rülmények között nem tartom egészségesnek, mert nem helyes, hogy a munkás egy órát fá­radjon addig, amig hozzáfoghat munkájához és azután ismét egy órát legyen kénytelen gya­logolni, amis' fáradtan és éhesen hazaér és le­fekhetik. Ezért kell biztositani tarifakedvez­ményekkel könnyebb oda jutását munkahe­lyére. Ezáltal az ő szabadidejének megóvását védi ez az'ajánlás, amennviben azt az időt, amelyet a munkás most kénytelen villamoson vagy vasúton tölteni, a részére biztosított sza­badidőben testének kipihenésére vagy vala­mely hasznos szórakozásra fordíthatja. Ez a jelentés tartalmazza a Munkaügyi Hi­vatalnak azt az ajánlását is, hogy a szociális egészségügy a szabadidőben biztosittassék. Ebben a tekintetben már bizonyos kész intéz­mények vannak, amit főképen Budapesten ta­pasztalhatunk. Mégis itt van a legnagyobb munkástömeg, itt alakultak az első szociális intézmények. Itt következett , be leginkább, hogy a munkások egészségügyének biztositá­sára népfürdőket, népuszodákat állítanak fel abból' a célból, hogy a munkás nem rendelkez­vén lakásában saját fürdőszobával, időnként ezeket az olcsóbb népfürdőket vegye igénybe testének tisztántartására. Én híve vagyok ezek­nek a népünket olcsón ellátó intézményeknek, de a magam részéről nem tudom helyeselni ezt az elkülönülést. Ha mi olyan társadalmi be­rendezkedésnek vagyunk hive, hogy itt ne le­gyenek az emberek különböző kategóriákba osztva, akkor ne legyen ez a fürdő csak a mun­kásságé, amaz csak a középosztályé, egy har­madik pedis a nagy vagy onua'ké, mert ez ma­gában véve is alapja az osztályelkülönülésnek és alapja lehet az osztályharcnak is. ím ezeket a »népfürdő« feliratokat és megkülönbözteté­seket nem helyeslem, hanem helyesnek tartom KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VI. azt, amit láttam Budán is, hogy a Lukács-für­dővel szemben restaurált régi népfürdő felira­tát megváltoztatták. Előbb népfürdőnek titu­lálták, azután pedig egy okosabb gondolat realizálásával török fürdőnek keresztelték el. így ma már ez a fürdő, amely belső berende­zésével minden igényt kielégit. nem éreztet olyan hatást, hogy ott olcsó jegyekkel csak munkások fürödhetnek meg. Ezeknek a fürdőknek és uszodáknak fel­állítása nemcsak a főváros kötelessége, hanem a kormányzatnak is azon kell lennie, hogy ezek olyan helyeken, ahol az egészségügy meg­kivánja, felállíttassanak. De mondom, nem ilyen potemkin-módon, hogy kiszúrjuk a sze­mét a nagyvilágnak és magunknak, hogy ugy lássék, hogy megtettünk mindent a munkás­ság egészségügyének javitására, hanem ugy, hogy ezek valóságos, minden igényt ki­elégítő kellemes intézmények legyenek, ahol maga a munkásság boldogan, jól érzi magát­A munkás és mindannyian is életünknek legnagyobb részét a lakásban töltjük el. A múlt héten az egész ország felfigyelt arra a vészkiáltásra, amely Huszár Károly képviselő­társam ajkáról hangzott el. aki társadalmi és osztálykülönbség nélkül, valósággal megrázta az egész magyar^ nemzetet, amikor felsorakoz­tatta a bizonyítékok hatalmas erdejét arra nézve, hogy micsoda süllyedésbe, micsoda pusz­tulásba került ez a magyar nemzet. Ha bon­togatjuk az okait a népegészségügyi süllyedé­sének és sok más visszaesésnek, a mi népünk egészségügyi hátramaradottságának legfőbb okát a lakásban találjuk meg. Mivel életünk legnagyobb részét a lakásban töltjük el, a la­káspolitikának olyannak kell lennie, hogy minden egészségügyi igényt kielégitsen. Itt nem elég az egyéni emberi szabadságnak tág teret engedni, amint ezt tapasztaljuk az épít­kezéseknél, hanem én igenis, kivanom a ható­ságok szigorú és olyértelmü beavatkozását, amely az építkezéseknél előírja és ellenőrizze minden egészségügyi követelmény betartását. Ha a fővárost nézzük —- hiszen erre hivatkoz­nak legtöbbet — látjuk, hogy a bérpaloták sö­tét pincéjében hogy vannak összezsúfolva a munkások, hogy alusznak ott s a fizikai és er­kölcsi életnek milyen sötét tanyái ezek a he­lyek. Ezek mind megdöbbentő tények és ez sok minden nyomorúságnak, bűnnek és másnak forrása, de ha végignézzük a földbírtokreform­mal kapcsolatos uj építkezéseket is. látjuk, hogy bizony azoknál is sok kívánnivaló van, sok olyasmi, amin a népeerészségrügy megóvása szempontjából feltétlenül javitani kell. Ezek az építkezések még nem fejeződtek be. (Frühwirth Mátyás: A kiosztásnál voltak hibák!) A kiosztásnál voltak a nagy hibák, mert igazán a legrosszabb, a leghasznavehe­tetlenebb, vizes földeket osztották ki. A sze­gény munkásemberek erejük megfeszítésével megépítették fecskefészküket, azonban ezek néhány év alatt lakhatatlanokká válnak, ve­szélyeztetik nemcsak ezeknek az embereknek az egészségét, hanem a jövő nemzedékét is. Nem mondom azt, hogy a hatalmas bérka­szárnyák jobbak, hiszen ezeket majdnem bör­tönöknek lehetne nevezni, mert itt egymás mellé vannak zsúfolva az emberek ezrei. Ezek sem szolgálják a nép egészségét. így tehát a vidéki példákra kell áttérni, ama városok példájára, melyek kertvárosokat építettek. Az államnak is van néhány ilyen telepe, igy pl. Diósgyőrön is, ahol igen szép kertváros van. Szükséges, hogy a munkásem­' berek lakása mellett egy olyan kis terület biz­57

Next

/
Oldalképek
Tartalom