Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-88

352 Az országgyűlés képviselőházának szükséges feltétlenül változtatni azon a módszeren és taktikán, amely — mondjuk — az osztályharc vörös lobogóját vagy pedig korbácsát hordozza körül és veri végig azt a társadalmat, amely elvégre sokszor nem is oka annak, hogy itt ilyen elmaradottságban vagyunk. Én tehát a magam részéről azt mondom, hogy a munkásság ügyét helyezem előtérbe és többre becsülöm a politikai és egyéb szervezeti taktikánál, de akkor a régi módszeren változtatni kell és ugy kell beállítani a munkáskérdést minden vonatkozásával együtt, hogy az a társadalom többi részét is érdekelje és a kérdések megvalósítására mindenki örömmel igyekezzék. E szociálpolitikai ajánlások és egyezménytervezetek nagyrésze olyan kérdéseket is magában foglal, amelyek ebben az országban, amint azt itt már a javaslatok tárgyalása alkalmával kifejtették a szónokok, meghaladott álláspontot képviselnek. Ha én azt állapitom meg, hogy itt a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal olyanokai; reklamál, amelyek a magyar gazdasági életben már évek vagy évtizedek óta megvalósultak, ugy ezek bizonyára azt mutatják, hogy némi vonatkozásban azér.t itt is történt előhaladás, itt is történtek intézkedések ilyen szociálpolitikai vonatkozásban. De nem történt elég. Ennek okát nem tartom ^szükségesnek e javaslat ajánlása és a jelentés keretén belül fejtegetni, hanem tisztán csak néhány megjegyzést, óhajtok tenni a minister ur által beterjesztett javaslathoz:. Az ajánlás a maga célkitűzésében a munkások szabadidejének okos és célszerű felhasználását akarja. Azt óhajtja, hogy az a munkás, aki szabadidőhöz jut, a testi, szellemi és erkölcsi képességet fejlessze magában azon szabadidő alatt, amelyet részint pihenésre, részint szórakozásra és tanulásra kell felhasználnia. A másik nielláállitott kérdés az, hogy abból az egyhangú munkából, amelyet a munkás a maga műhelyében vagy a gépje mellett végez, amely tehát 8—10 vagy 12 órát vesz egyfolytában igénybe, kiemelje és ( szabadidejét olyan változatossá tegye, hogy ő fizikailag felüdüljön, lelkileg felfrissüljön, hogy azt 8, 10 órai munkaidőt amelyet számára a szerződés vagy megegyezés biztosit, ő frissen, ugy tudja végig dolgozni, hogy a 8 óra alatt munkaképességének eredménye megfelelő reprezentálás a lehessen a befektetett munkaerőnek. Amidőn ebben jelzi célkitűzését ez az ajánlás, igen nagy hasznára óhajt válni magának a munkástársadaiomnak. A továbbiakban a szabadságidő megóvását, a szabadidő és szociális egészségügy vonatkozását, a lakáspolitikát és a szabadidő felhasználására szükséges berendezéseket teszi részletesen szóvá. Első, legfontosabb kivánsága az, hogyha azt a szabadidőt, amely a munkás számára biztositandó, amelyről épen a javaslat tárgyalása előtt már volt szó — hogy tudniillik hetenkint a munkás számára pihenőidőt kell adni — az üzem miatt, nem lehet egyszerre, egyfolytában megadni, akkor pótpihenőidőt kell számára biztosítani; kollektiv szerződésekkel és egyéb utón és módon biztosítani kell a nagy munkástársadalom részére, hogy a munkaadó és munkás között a munka végzésének ideje fixirozva legyen. Ebben a tekintetben nálunk már voltak esetek, amikor hosszú éveken keresztül szerződésekkel biztosították a munkások szabadidejét, azonban sok minden közbejött és a felfordulások következtében sokszor ezeket a szerződéseket egyik vagy másik oldalról nem tartot88. ülése 19&7 november l$~én, kedden. ták meg s igy illuzóriussá vált sok esetben a Kollektív szerződés megkötése. A kollektiv szerződés megkötésének akadálya a nagy munkanélküliség, a munkaerő nagy mérve. A munkások egymásra licitálnak, a munka ellátása pedig a tőkés szempontjából sokkal kellemesebb: nincs a keze kötve, szabadon rendelkezhetik a munkások felett. De ha azt akarjuk, hogy egy-egy iparágban az ipari béke tényleg hosszabb időn keresztül biztosittassék, nyugalom legyen és az üzem menete sem belülről, sem kívülről ne zavartassék meg, akkor a kollektiv szerződés megkötésének módját elő kell segiteni, fentartását pedig egyik és másik oldalon, sőt a harmadik oldalon is biztositani kell. Ahhoz, hogy a munkások szabadidejüket felhasználhassák, szükséges, hogy a munkabéren kivül olyan többlettel rendelkezzenek, amelyet akár fizikai, akár szellemi élvezetük szempontjából a szabadidő kellemesebbé tételére fordíthatnak. Ma a munkástársadalom, a tisztviselői osztály, a keresők nincsenek ebben a helyzetben. Ennek oka az ország szerencsétlen megcsonkitottságában és ebből eredő gazdasági helyzetében rejlik, amelyből a kibontakozás, a boldogulás és az előrehaladás roppant nehéz. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Ez igazán igy van!) Ez az óhajtás, kívánság és ajánlás azonban nem a mára vonatkozik és el kell következnie annak az időnek, amikor a munkás az ő keresetéből nemcsak vegetativ életet élhet, hanem amikor annyi többlettel is rendelkezik, amellyel az ő életét kellemesebbé teheti, A munkásszervezetek azért nem várhatják be ennek az időnek bekövetkezését. A szabadidő adva van ma is, ma is rendelkezik a munkás hosszabb és rövidebb szabadidővel, tehát az adott körülmények között is gondoskodni kell arról, hogy ez a szabadidő valahogy kellemessé tétessék. Itt látom a kormány kötelességét abban, hogy összefüggésben ezzel a nehéz; helyzettel, ha a munkás maga nem tudja ezt megtenni keresetéből, intézményekkel és intézkedésekkel azon kell lenni, hogy a munkás még ebben a nehéz helyzetben is kellemesen tudja eltölteni szabadidejét. Kívánja azt, hogy a munkaadók legyenek azon, hogy a munkabérek rendezése mellett a munkás szabadideje biztosíttassák, óhajtja azt, hogy rendes munkabérrendezés mellett «J munkást nem fogják felhasználni túlmunkák végzésére. Ezt az utóbbit a munkások szempontjából mi nagyon nehéznek tartjuk. Az előttem szólt képviselő ur is szóvá tette, hogy vannak 8 és 12 órás és —- igen nagy számot is mondott — 36 órás munkaidők is. Ebbe beleavatkozni azonban egy oldalról sem lehet, • mert ma már épen a rossz gazdasági helyzetnél fogva a munkás maga jelentkezik azért, hogy hosszabb munkaidőn keresztül szerezhesse meg a családjának fentartásához szükséges eszközöket. Ha tehát e percben, a mai rossz és rendezetlen viszonyok között viszszautasitom a munkást és nem engedem meg neki a további munkát, akkor egyúttal stabilizálom az ő nyomorúságát. Ezt csak átmenetileg fo

j gadom el, csak addig, amig a munkaidő nincs törvényesen rendezve. A munkaidő rendezésének azonban feltétele a munkabér rendezése, mert berendezhetem a nyolcórai munkaidőt, de ha nyomorult a bér, akkor a törvénnyel kényszeritem a munkást az örökös nyomorúságra. Ez a kettő szoros kapcsolatban van. Itt az ajánlás nemcsak a kormánynak szól, hanem maguknak a munkásoknak is. hogy gondoskodni kell arról, hogy a munkaidőt ugy oszszák be a munkás számára, hogy a munkaidő