Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-88

346 Az országgyűlés képviselőházánál lenebb munkaidőre alkalmazzák őket. Megemlítettem az elmúlt héten, hogy vannak munkások, akiket 36 órán túl is dolgoztatnak és kérdeztem, hogy hogyan fér ez össze ennek a törvényjavaslatnak a szellemével, akkor különösen, amikor a munkások szabadidejének íelhasznásáról szóló törvényjavaslatot tárgyaljuk. T. Ház! A kereskedelemügyi minister ur a múlt héten szintén válaszolt és válaszában kitért erre a megemlítésemre is. Én ma viszontválasszal kivánok élni azért, mert beszédében olyan kijelentés hangzott el, mely szerint hazugság volna az, amit én itt állitottam. Épen azért, hogy konkrét választ adjak, citálom a minister ur beszédének idevonatkozó részét (olvassa): »Tegnap a vita folyamán elhangzott a vád egyik legnagyobb iparvállalatunkkal szemben, hogy harminchat óra hosszat dolgoztat egyhuzamban s ha jól tudom azt is állították, hogy ez a vállalat antiszociális bérpolitikát is folytat. Hivatalos apparátusommal még nem vizsgáltattam meg a dolgot, de meg voltam győződve, hogy nem ugy áll az a dolog, mint állíttatott. Én még nem szereztem be orgánumaim utján az információkat, ezt meg fogom tenni, az utasítást erre már ki is adtam és ha azt kívánják az urak, hogy hitelt adjak az önök állításainak, méltóztassanak megengedni, hogy a másik féltől is megkérdezzem a dolgokat és ez a másik fél, — akinek szavahihetőségében semmi jogom kételkedni — ez az ur kijelentette, hogy abszurdum és a legnagyobb hazugság az, mintha nála harminchatórás munkaidő volna és soha a múltban sem volt és ma sincs. Megálíapittatott, hogy folyó évi január 1-je óta az átlagkeresetek több mint 20%-kai javultak. Az átlagkeresetek 10%-kal nagyobbak, mint békében voltak. A Eima 15-9 millió munkabér mellett kereken 2 millió pengőt fordított szociális költségekre. S amiért én ezt a kérdést idehoztam, az még azért is történt, mert akárhogyan méltóztassanak is vélekedni, a Rimamurányi egyike azoknak az iparvállalatoknak, amelyek hatalmas ipari tevékenységet fejtenek ki, amely a legválságosabb időkön át vitte az ő vállalatát a munkásság érdekében is és állja a külföldi konkurrenciát. Ha meg méltóztatnak nézni azokat a jóléti intézményeket, amelyek Ózdon vannak, akkor be fogják látni, hogy ez egy olyan pontja ipari tevékenységünknek, amelyet csak védelmezni lehet, nem pedig támadni.« T. Képviselőház! Nekem ennek a törvényjavaslatnak tárgyalása alkalmat ad arra, hogy a minister urnák és annak az urnák állítására, aki a minister urat informálta, megfelelően válaszolhassak, — mert amidőn a munkások szabadidejéről beszélünk, akkor a munkaidő kérdése mellett a munkabér kérdése is előtérbe tolul és pedig azért, mert a szabadidőt helyesen csak^ akkor lehet felhasználni, ha megfelelő, a megélhetést biztosító munkabérek vannak kialakulva. Épen ezért rávilágítok arra. hogy mennyire lehetetlenség a munkások szabadidejének kérdését az ajánlás szerint elintézni, mert az abban foglaltak olyan dolgokról tanúskodnak, amelyek csak jól rendezett munkaviszonyok és bérviszonyok között, jól rendezett munkaidő mellett hajthatók végre, mivel azt a kulturális életet, amelyet ebben a törvényjavaslatban megvalósítani ajánlanak, éhbérért dolgozó, végtelenségig kihasznált, mondhatnám látástól vakulásig dolgozó munkásokkal megteremteni nem lehet. 88. ülése 1927 november 15-én, kedden. Ami pedig azt illeti, hogy van-e ilyen üzem ebben az országban, lehet bizonyítani, hogy igenis van; nem egy van, hanem számos, és épen az az üzem, amelyre a minister ur azt a gyönyörű megállapítást tette, hogy egyike azoknak a vállalatoknak, amelyek a legjobban megbecsülendők, mert szociális alkotás terén és egyebek terén ipari szempontból olyan ténykedést fejt ki, amely nem kárhoztatható, hanem egyenesen megbecsülendő. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Ugy is van!) T. Képviselőház! Én a multheti beszédemben nem állitottam azt, hogy Ózdon 36 órás munkaidő van, mégis Bíró Pál képviselő ur, aki a minister urat informálta, egy általa felállított kérdésre felel, ő maga állítja fel a 36 órás munkidőt. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Már pedig én ugy értettem, hogy azt tetszett mondani!) Én azt mondottam, hogy vannak egyes munkások, illetve vannak munkások többen, akik 36 órát is dolgoznak. Ebbeli állításomat fentartom, sőt bizonyítom. Bizonyítom azokkal a bérstatisztikai és egyéb, a munkaviszonyokra vonatkozó statisztikai adatokkal, amelyeket az. illetékes szervezetek fel szoktak venni. Időnkint összegyűjtik a szervezetek a különböző üzemekből ugy a bérekre, valamint a munkaviszonyokra, munkaidőre vonatkozó statisztikai adatokat s ezekből, amelyek a legutóbbi időkre vonatkoznak, tudom, hogy állitásom még szerény, nagyon szerény volt és hiába mondotta Podmaniczky Endre képviselő ur annak idején, hogy mese volt az, amit én mondtam. (B. Podmaniczky Endre: Ugy is volt!) Kérem, rendelkezésre bocsátom az adatokat; azonkívül ismételten meghívom az érdeklődő képviselő urakat, méltóztassanak eljönni velünk — hangsúlyozom: velünk! — ózdra s majd szolgálni fogok olyan bizonyítékokkal, amelyek azt igazolják, hogy ott embertelen munkaidő van, azt igazolják, hogy Ózdon a rendes napi munkaidő 12 óra, hetenkint 72 órát dolgoznak, a váltóüzemben rendszeres a munkaidőnek olyan módon való beosztása, hogy szombat reggeltől vasárnap reggelig, vagy vasárnap délig és igen gyakori esetben szombat reggeltől vasárnap estig is dolgoznak a munkások. (B. Podmaniczky Endre: És pótdíjat nem kapnak?) Igen t. képviselő ur, az más kérdés! Itt arról van szó, t képviselő ur, hogy vannak munkások, akik dolgoznak havonta 440— 460—490 órákat. Itt a kezeim közt van 550 munkásnak különböző statisztikai adatai s e közül az 550 adat közül bizonyítani tudom, hogy 50 személynél több 400 óránál többet dolgozik havonta. Van olyan munkás is közöttük, aki egy hónap alatt 490 órát dolgozott. Tessék, kérem egy kissé utánaszámolni hogy mit jelent egy hónap alatt 490, vagy 460, vagy 400 órát dolgozni, akkor, amikor egy hónapi munkaidő — à rendes munkaidőt veszem alapul — nem lehetne több, mint legjobb esetben 208 óra. Ennek épen a dupláját dolgozzák, ami azt jelenti, hogyha mindennap egyformán dolgoznak, naponta 16 órát kellene dolgozniok, miután azonban naponta nem dolgoznak 16 órát, hanem 12 órát, ebből természetszerűleg következik, hogy a hétnek egyik-másik napján, legtöbbnyire szombaton és vasárnap, olyan hosszú a munkaidő, hogy az nem csupán 24 órában, ha34 órában, egyes esetekben pedig 36 órában nyilvánul meg és nem egy munkásnál bizonyítható, hogy hetenként kétszer átdolgozza az egész éjszakát, vagyis egyhuzamban 24 órát dolgozik. Amikor az adatok ezt igazolják, akkor nem