Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-87

Az országgyűlés képviselőházának 87. ülése 1927 november 11-én, pénteken. 341 hátrány a kollektiv szerződés, mert nem tudja munkásait kénye-kedve szerint olyan éhbérrel fizetni, amely a megélhetéshez kevés. Viszont másrészről mindkét félre nézve vannak igen komoly előnyei a kollektiv szerződésnek. A munkásra nézve az, hogy jogi helyzete valamivel biztosabb, mintha nincs kollektiv szerződés alapján, a munkáltatóra nézve pedig az, hogy jobban és biztosabban kalkulálhat. Egy szabatosabb alap áll rendelkezésére a kalkulációnál, (Kabók Lajos: Megvédi a szennykonkurrenciától!) hosszabb idő áll rendelkezésére bizonyos termelési korszak céljából, azonkívül kizárja a szennykonkurrenciát, amely különösen a kisiparban bir nagy jelentőséggel, ahol a szennykonkurrencia ezt az iparcsoportot egyenesen a megsemmisülés veszélyével fenyegeti. A két közvetlenül érdekelt félen kivül magának a közületnek, magának az államnak is igen nagy előnye származik a kollektiv szerződéses munkaviszonyokból; tudniillik az ipari béke biztosítása mellett bizonyosabbá és szilárdabbá teszi a szociális békét is. A kormánynak, ha már mint pártatlan fél nem akar fellépni, az állam érdekében is kötelessége volna a kollektiv szerződések kérdését^ révbe vinni és minél hamarabb olyan törvényjavaslattal jönni a Ház elé, amely a kollektív szerződések megkötését, megvédését és tiszteletben tartását biztosítja. Legyen szabad megkérdeznem a minister urat vagy a kormányt, hogy mit szándékozik tenni az ajánlás III. jelzésű fejezetével, amely a lakáspolitikával foglalkozik. Ez a kérdés csak ugy odavetve, különösen olyanok előtt, akik nem ismerősek, vagy tájékozatlanok ezen a téren, valahogyan mint egészen érdektelen, mint valami szürke, kopott, odadobott fejezet jelenik meg. Hallottunk a lakáskérdésről is ma nem uj, de igen érdekes adatokat. A lakásprobléma, a lakáspolitika ma szorosan összefügg az fcgésa ország gazdasági, kulturális és r szociális problémáival. Beszélt itt Huszár Károly képviselőtársam arról, hogy mit jelent a zsúfolt lakás, a tömeglakás. Itt újra ajánlom azt a módszert, hogy méltóztassék inkognitóban felkeresni néhány ilyen zsúfolt lakást. Méltóztatik majd megállapítani azt, hogy az ilyen lakásokban önmagától, mintegy természetszerűen, hogy rombolódik össze minden erkölcs és minden jó érzés. Én azt hiszem, hogy a legkedvesebb, amit a közület nyújthat az egyesnek, az, hogy megadja számára azt, amit minden jó gazda megad igás állatának, a fedelet, a megfelelő lakást, amelyben az ember a maga és családja, életét; lebonyolíthatja, belső szégyenérzés és belső elkeseredés nélkül. A lakásprobléma — azt hiszem — sehol sem olyan súlyos, mint nálunk Magyarországon. Én meglehetősen ismerem a külföldet ebből a szempontból, mert amerre jártam — és igen sok országban jártam — figyelő szemmel jártam és megnéztem a külföldi lakásviszonyokat. Méltóztassék koncedálni. valószinüleg tapasztalatból is méltóztatik tudni, hogy tőlünk nyugatra az egyszoba-konyhás lakás ismeretlen fogalom, az ágyrajárás pedig még a legkínosabb álomban sem jelenik meg senki előtt. Olyasmit nem ismernek, hogy egy családban egy ágyat szeparálnak valami idegennek, egy harmadik személynek, aki bejön és a család előtt, ugyanabban a szobában öltözködik vetkőzik, tisztálkodik, bonyolítja le életfunkcióit. Tőlünk nyugatra ez nincs, ott ez ismeretlen fogalom és ha párhuzamot vonunk a magyarországi és a külföldi viszonyok között, ezt a szempontot nem lehet figyelmen kivül hagyni. Hollandiában járva például betértem egy proletárhoz, egy szabályszerű munkáshoz, olyanhoz, mint itthon egy vasmunkás. Legnagyobb csodálkozásomra három lakószobát találtam. Előtérrel, konyhával, három lakószobát találtam, a gyerekeknek külön hálószobával és •még egy-két kicsi benyílóval. Meg voltam lepve, kellemesen voltam meglepve, és azt kérdeztem: ez nagyon szép, de ez bizonyára csak kivételes helyzet, egy munkás arisztokrata vagy egy jobban kereső munkás helyzete? Talán azért lehetséges, mert ez csak mellékfoglalkozása? (Temesváry Imre: Körülbelül az lehet!) Azt mondta, hogy nem, ez nálunk így van. Két szobásnál kisebb lakásban család nem lakik, és nem lakhatik, de az ipari szakmunkások túlnyomó nagy része három szobában lakik. (Erdélyi Aladár: Helyes tőkeképződés volt, ennek köszönhetik!) Méltóztassék elképzelni a lelkiállapot különbözőségét egy három szobában lakó, ott egyedül lakó munkáscsaládban és az egy szobában összezsúfolt három munkáscsaládban. (Szabó Imre: És akik barlangban laknak!) Arról nem is beszélek. Méltóztassék megnézni ezeket az újonnan létesített telepeket künn a lóversenytéren, a Lehel utón és másutt. (Kabók Lajos: a Hungária utón!) Legutóbb egy városi küldöttségben jártunk Budafokon. Amikor a csepeli robbanás történt, a város részéről megszemléltük a károkat. Budafokon, ebben a Budapesthez egészen közelfekvő faluban, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Város!) — most már város, igen rendezett tanácsú város — épen szemben Csepellel, amelytől csak a fél Duna választja el, láttuk, hogy itt emberek barlangokban laknak. Egy odu, amelybe bebújnak, amelynek nincs ablaka, amely szűk, sötét és dohos. (Esztergályos János: Felette eltemetett hullák vannak!) De ezzel még nincs kimerítve ezeknek a barlanglakásoknak borzalma. A latrinák mindenhol a lakások felett vannak és a latrinák folyadéka a lakásokba a falakon keresztül beszivárog. És egy helyen a legnagyobb megborzadással felfedeztük, — a főváros szociálpolitikai ügyosztálya igazolhatja — hogy a lakások felett terül el a város temetője. Az élők, dolgozók, lakók, az eleven emberek tehát mélyebben vannak, mint a halottak. (Esztergályos János: Eltemetett lábszárcsontok néznek a szobába!) Annyira megborzasztott ez, hogy valamilyen lidérces álomnak hittük, nem is tudtuk elképzelni, hogy a temetkezési helyek alatt barlangokban lakjanak az emberek. T. képviselő urak! Méltóztassanak elképzelni, hogy ilyen lakásviszonyok mellett a népesedés, az eleven nénerő, amint Huszár Károly képviselőtársam kifejezte, milyen jövendőnek néz elébe. Volt idő, amikor a lakáskérdéssel az állam és a város foglalkozott. Meg kell állapitanom, nem önhittségből és dicsekvésből, csupán a tények konstatálása céljából, hogy á mi közvetlen részvételünknek kezdése egybeesik az állami és városi lakásakció kezdésével. Sajnos, azonban az arány nem olyan, hogy arra elmondható volna, hogy kielégitő. Az állami lakásépítő akció teljesen bedugaszolódott. Néhány bérházat építenek, tovább nincs. Budapest székesfőváros tanácsa és törvényhatósága messzebb ment, mert ott erősebb a mi képviseletünk, de szintén nem kielégitő formában. 54*