Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.
Ülésnapok - 1927-87
340 Az országgyűlés képviselőházának 87, Beszédjének egy másik passzusa is igen szépen hangzott. Azt mondotta: Lángbetükkel kellene Magyarország egére felirni ezeket a számokat, hogy lássák ezeket a megdöbbentő számokat. Ezt én ugy igyekszem kiegészíteni, hogy a megdöbbentő számoktól meg kell szabadulni, mert nem elég, ha megismerjük ezeket a borzalmas számokat, amelyek az ország pusztulásának útját mutatják; ezzel még nem szabadultunk meg tőlük. Épen ezért tettem fel a kérdést, a kereskedelemügyi minister úrhoz s még egyszer felteszem most: mikor és mennyit hajlandó a minister ur ebből megvalósítani 1 ? Mondottam volt, hogy reményünk nem túlságosan rózsás. Tegnap például amikor valaki felvetette a közlekedés kérdését és a közlekedésnek olyan formában való átalakitását vagy berendezését, hogy valami szociális tarifával tegyék lehetővé a dolgozó tömegeknek a megfelelő közlekedést a perifériákról beés vissza, a munkahelyig és vissza, kirándulásokra és vissza, stb., közbeszólás alakjában a minister ur keserűen megjegyezte: »Ha szavakkal azt el lehetne intézni«. Nagyon jól tudjuk, hogy szavakkal vonatot hajtani nem lehet, de ha ilyen javaslattal jövünk a Ház elé, ha a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal ilyen irányú' előterjesztéseit szükségesnek látjuk a Képviselőház elé terjeszteni,akkor ne játsszunk a szavakkal, akkor magát a javaslatot ilyen epés közbeszólásokkal agyonütni nem szabad, nem lehet és nem kell, akkor méltóztassék a javaslatot komolyan venni és ha szavakkal nem, de tettekkel igenis lehet a közlekedést ugy átformálni, — és ez még a közlekedésnek sem .volna kárára — hogy a dolgozó nép a mai kis kereset mellett is igénybe vehesse a közlekedési eszközöket és ne csak munkaidején, de szabadidejében is jöhessen, mehessen, szórakozhasson, láthasson, tapasztalhasson. Nem vallaná ennek kárát egyetlen közlekedési vállalat sem, mert hiszen megfelelő szociális tarifa emelné a forgalmat és meghozná a vállalatnak a kisebb viteldíjak fejében is, ha azok sürüek volnának, a megfelelő kárpótlást. Ma azonban nem az a helyzet, hogy a dolgozó nép csak vasárnap kénytelen lemondani a közlekedés eszközeiről, hanem hétköznap is. Felhivom a mélyen t. Képviselőház és a minister ur figyelmét arra, próbáljon egyszer valaki magára munkásgunyát ölteni és menjen ki a Kőbányai útra, menjen ki a külső Üllői útra, menjen ki azokra az utakra, amelyek az embertömegeket hozzák és viszik, ontják a munkahelyükre a lakóhelyükről és megfojrditva. Nézzék meg inkognitóban, hány száz munkás kénytelen rossz cipőben vagy mezítláb, rongyba bugyolált lábakkal a sínek mentén gyalog menni a munkahelyre és gyalog hazamenni a munkahelyről, mert nem tudja megfizetni a drága tarifát, mert nem tudja keresetével összeegyeztetni a drága tarifát vagy nincs a zsebében az a néhány fillér, amelyet a helyi közlekedési vállalatoknak fizetnie kell. Ez nem lehet cél, ez nem lehet eszköz, ez nem a felemelkedés útja és nem a nemzeti öszszekovácsolódás eszköze. Semmi akadályát nem látom annak, hogy ehhez a kérdéshez az állam mint első tulajdonos és mint első felügyeleti hatóság hozzászóljon, hozzányúljon és olyan szociális tarifát hozzon létre, amilyen már volt és a milyen más országokban ezidőszerint van. Régente ismertük itt még a helyi vállalatoknál is a munkás jegyet. Reggel hat órától ülése 1927 november 11-én, pénteken. nyolc óráig, este öt órától kilenc óráig olcsó munkás jegyeket adtak. Ez ma ismeretlen, ezt ma nem cselekszik, ezt ma nem teszik, ezt ma feleslegesnek tartják. A munkásnak a maga silány keresetéből teljes, egész viteldíjat kell fizetnie minden vállalatnak. Az államvasutaknál van valami kis engedmény, azonban ez is egyrészt kicsiny, másrészt túlságosan válogató. Itt hivom fel a kereskedelmi minister ur figyelmét arra, hogy nem elég, hogy valaki ipari munkás, hogy ehhez a kedvezményhez hozzájusson. Tudok például esetet, amikor órásnak és aranyművesnek megtagadták a kedvezményt azzal, hogy ő fényűzési iparban foglalkoztatott ember, tehát nem lehet rászorulva, arra, hogy olcsó tarifával utazzék, holott az aranyműves, vagy órás épen olyan bérmunkás, mint a vasmunkás, csak nemes fémmel dolgozik, ellenben a fizetése egyáltalában nem nemesebb, mint a vasmunkás órabére, tehát nem jut neki többre, mint a vasmunkásnak, de a kereskedelemügyi minister ur előtt az arany, ezüst és a drágakő csillog és azt hiszi, hogy aki azzal dolgozik, az mind mágnás vagy mind milliomos. Ugyancsak ezen a téren, ugyancsak a kereskedelemügyi minister ur hatáskörébe tartozik, hogy -| munkakeresőktől megvonják ezt a kedvezményt, munkakeresőknek nem adják meg a kedvezményes munkásjegyeket. Nem tudom, hogy ebben a pillanatban hogyan van, de tudom, hogy néhány hónappal ezelőtt bajok voltak ezzel. El is jártunk a minister urnái, nem sok eredménnyel, de faktum, hogy akik a vidéken és a környéken laknak és Pestre járnak munkát keresni, azoknak, miután semmi keresetük nincs, —és hol van itt a logika — teljes viteldíjat fizetniök, mig azok, akik munkába járnak, akik tehát keresnek, kedvezményes jeggyel járnak. Ha a ministeriumban volna szociálpolitikai érzék, akkor azoknak, akik igazolják azt, hogy munkát keresni jönnek, ingyen utazást kellene engedélyezni és ezzel is elő kellene segíteni a munkanélküliség csökkenését. Megkérdezem a mélyen t. minister urat, hogy mi a véleménye az ajánlásnak I-gyel jelzett fejezetében arról a részről, amely a kollektiv szerződéseket ajánlja a kormány figyelmébe. Ez a rész szószerint igy hangzik: »Ajánlja, hogy a kormányok a kollektiv szerződések megkötését támogassák és elősegítsék, amelyek a munkásoknak törvényileg megállapított munkaidő mellett rendes életfeltételeket biztosítanak és a munkaadók és munkások között szabad megegyezés alapján megszabják azokat a rendelkezéseket, amelyekkel a munkások viszszatarthatók attól, hogy fizetett mellékes munkát keressenek.« t A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal, amint méltóztatnak látni, a kollektiv megegyezések alapján áll. Ehhez hozzáteszem, — nem tudom örömet okozok-e önöknek ezzel — hogy a magyar szociáldemokrata szakszervezetek is a kollektiv szerződés alapján állanak. Hajlandó-e a kormány az egyezménynek ezt a pontját komolyan venni, komolyan felfogni és igyekezni arra, hogy ezt az életbe komolyan átvigye 1 A kollektiv szerződés tudniillik kétoldalú szerződés és hátrányokat és előnyöket tartalmaz mindkét félre nézve. A munkásra nézve az a hátránya, hogy megfelelő vagy egymást esetleg követő magas konjunktúrákat nem tud különösen kihasználni. A munkás azonban az ipari béke, a termelés és az életlehetőség biztosítása érdekében feláldozza ezt a lehetőséget és vállalja ezt a kockázatot. A munkáltatóra