Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.
Ülésnapok - 1927-87
Az országgyűlés képviselőházának 87. ülése 1927 november ll-en, pénteken. 339 van! a sœêlsobaloldalon.) és a népbetegségek egész sorozata rágja a magyar élet életgyökerét. Erre is kell gondolni. Ha választanom kell a két baj között, ha a sorrendet kellene megválasztanom, akkor talán tépelődném, mert nem tudom, hogy a meglévőt védelmezzem-«, vagy pedig az eljövendőt segitsem-e elő. Mind a kettőt fontosnak tartom abból a szempontból, amelyet Huszár Károly képviselőtársunk előterjesztett. Ugyanakkor keserű iróniája a sorsnak, hogy néhány perccel későbben semmitmondó szociálpolitikai jelentést kell tárgyalnunk, olyan jelentést, amelynek nincsen magva, olyant, amely bennünket nem hoz közelebb ahhoz a felfogáshoz, amelyet itt hallottunk szépen kifejteni. (Rothenstein Mór: És amely csak ajánlás!) T. Képviselőház! Már Dante megírta évszázadokkal ezelőtt, hogy a gyermek a növő legértékesebb letétje. Ez a legértékesebb letét az, amelyet: a magyar kormányzat rendszeresen elhanyagol, amelyre nem gondol, amelyre nem helyez súlyt és amelyet — amint most itt hallottuk a ministerelnök . ur kijelentéseiből — csupán elvont és a kérdéstől távolabb álló, noha szükséges törvényjavaslatokkal akar menteni, de nem azokkal az egészen közel és szoros kapcsolatban álló szükséaes intézkedésekkel, amelyek közelebbről fognák meg a kérdést. Barbusse »Jézus« című legújabb könyvében mondja egy megkapó részletben, hogy a gyermek mellett r minden vén és durva, első tehát a gyermek. Épen ez volt az, amit olyan szép szavakkal hallottunk ma kifejteni s amire a legkedvesebb gondot forditanak. Nekem azonban nemcsak azért, mert ezt a részt ina a képviselőházban megfelelőkénen kifejtették, hanem azért is, mert mieglevő emberanyag megmentését legalább olyan fontosnak tartom, mint az eljövendő nemzedéket, reklamálnom' kell ennek a javaslatnak kanosán a meglevő emberanyag védelmét megfelelő formában, megfelelő módon. Nem tudom. Huszár Károly képviselőtársam mire célzott, talán egy nagy társadalmi fellángolást vár. vagy talán a láthatatlan vendéghez hasonló akciót akar bevezetni, nem tudom, de én nem tartom ezt célravezetőnek. Én intézményes szociálpolitikával szeretnék ehhez a kérdéshez közeledni a törvényhozás részéről, olyan intézményes szociálpolitikai intézkedésekkel, amelyek ennek a bajnak gazdasági gyökereit megteremtik, remélvén azt, hogy a gazdasági gyökerek létrejötte meg fogja hozni a szükséges morális alapokat is. Épen tegnap és tegnapelőtt is esett erről szó. Kabók képviselőtársunk tette szóvá tegnapelőtt az ózdi munkabéreket. (Temesváry Imre: De helytelenül!) Tegnap azután a minister ur válaszolt erre a kérdésre és igyekezett sorban megcáfolni Kabók képviselőtársunk kijelentéseit. (Temesváry Imre: Meg is cáfolta !) Számokat hozott ide • a képviselőház 'elé, s azit mondotta, hogy Kabók képviselőtársunk kijelentései nem felelnek meg a valóságnak, mert Ózd a legjobb munkaadók egyike Ózdon gyönyörű viszonyok vannak és az ózdimunkásoknak nincsen okuk panaszra. Végtelenül örvendek, hogy Biró Pál képviselő ur, a Eimamurány-Salgótarjáni Vasmű egyik vezetőférfia itt van és közvetlenül hallhatja azt, amit mondandó vagyok s amit én közvetlenül tapasztaltam. Én ugyanis többször jártam Ózdon s amerre én járok, ott nem elégszem meg a gyűlések lebonyolitásával, hanem foglalkozom a munkásviszonyokkal, a szociális viszonyokkal, a gazdasági helyzettel is, hogy közvetlenül megismerjem a dolgozó nép sorKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. VI. sát és életét. Épen Ózdon hallottam egy felnőtt erős, munkabíró férfisegédmunkástól azt, — borsónyi könnyek potyogtatása mellett jelentette ki — hogy 30 fillérje van egy órára, 30 fillért kap egy munkaóráért és 4 gyermeket kell ebből eltartania. (Esztergályos János: Ezt nem egy, hanem százak mondják Ózdon!) Ha a szokásos 8 órai munkaidőt tölti ki az illető, akkor keres egy egész munkanapon át 2 pengő 40 fillért. (Kabók Lajos: Elég az kenyérre! — Biró Pál: De 14 munkaórát kap megtérítve!'— Esztergályos János: A 30 fillér, mennyi az 1 ? — Biró Pál: 4 pengő 20 fillér!) Vegyünk hát 14 munkaórát: ez 4 pengő 20 fillér s hozzá négy gyermek és 60 filléres kenyérár. Biró Pál mélyen t. képviselő ur és Herrmann Miksa igen t. kereskedelemügyi minister ur, méltóztassanak kiszámítani, hogy egy 4 gyermekes családapa, tehát egy 6 tagból álló család hogyan tud napi 4 pengő 20 fillérből lakbért fizetni, ruházkodni, fűtőanyagot vásárolni, iskolaszereket fizetni, táplálékot beszerezni, kultúrát művelni! S a kereskedelemügyi minister ur ellenkező információk bevárása nélkül kijelenti, hogy az ózdi telepen folytatott munkabérpolitika dicséretreméltó! (Biró Pál: A képviselő ur is jól tudja, hogy nem lehet egyeseket kiragadni, hanem az átlagesetekkel kell számolni! Az átlageseteket méltóztassék megnézni! — Esztergályos János: 30 fillér egy órára amellett a testet-lelket ölő munka mellett, amely Ózdon megy!) Elnök: Esztergályos képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Rothenstein Mór közbeszól.) Csendet kérek! Ne méltóztassanak a szónokot zavarni! Pröpper Sándor: Én nemcsak egy esetet vizsgáltam meg, hanem többet. Csak egyet hoztam ide, de keresni fogom a módját annak, hogy az átlagos keresetet és jövedelmet hozzam majd ide. (Felkiáltások jobbfelől: Ez a fő!) Biró Pál képviselő ur, aki az üzemvezetésnek legtetején áll s aki talán nincs is informálva az üzemvezetés minden részletéről, mert hiszen a kereskedelmi rész illeti őt, maga is meg fog döbbenni attól a munkabérpolitikától, amely Salgótarjánban és Ózdon s a Kimamurány-Salgótarjáni Vasmű többi telepein folyik. (Biró Pál: Nagyon téved a képviselő ur! Igen, büszke vagyok arra a politikára! — Esztergályos János: De Magyarország munkássága nem büszke rá!) Akkor a képviselő urnák igen kicsiny igényei vannak a tekintetben, mire lehet az ember büszke. (Temesváry Imre: A munkásság másként gondolkodik!) Huszár Károly képviselőtársunk napirendelőtti felszólalásának az a passzusa is megragadta figyelmemet, amely azt mondotta: össze kell morzsolni mindent, ami megakadályozhatja az emberszaporodást. Aláírom ezt. De ha hozzáfogunk az összemorzsolás munkájához, akkor elsősorban az a szűk látókörű, szűkmarkú munkabérpolitika morzsolandó össze, amelyet Magyarországon folytatnak és amelylyel Magyarországon a dolgozó népet éhínségnek és pusztulásnak teszik ki. (Temesváry Imre: Nem hiszi el ezt maga sem!) Ha összezuzásról van szó, akkor legelsősorban ezt a rendszeres kizsákmányolást és annak minden lehetőségét kell összezúzni, és lehetővé kell tenni az embereknek, hosry dolgozzanak és termeljenek, hogy munkájuk ellenében annyi munkabért kapjanak, amennyi a megélhetésre szükséges és amennyi elégséges ahhoz, hogy a fajfentartás ösztönének és kötelezettségének is eleget tudjon tenni minden család. 54
