Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-87

338 Az országgyűlés képviselőházának 87, ur, tegnapi kijelentése után, ha őket szervezkedésük folytán bántalom éri, meg- fogja védelmezni. Ezt leszögezem a jövőre nézve, hogy ezzel is elősegítsem a vasúti munkások szervezkedési szabadságát. A kereskedelemügyi minister ur tegnap jónak látta, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Hivatalt velünk szemben megvédelmezze. Tisztelettel kijelentem, hogy velünk szemben erre a védelemre semmi szükség nincs. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Én nem mondottam, hogy kivel szemben. Voltak felszólalások, azokra reflektáltam!) A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal működését mi meglehetős ügyelemmel kisérjük és megfelelő méltatásban részesitjük. Hiszen a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal szervezetében és fentartásában nekünk részünk van. 1916-ban az entente-államok szakszervezetei Leedsben nemzetközi kongresszust tartottak, amelyben összefoglalták a háború utáni nemzetközi szociálpolitikai követeléseket. 1917-ben Bernben a középhatalmak és a semleges államok szervezetei tartottak nemzetközi konferenciát, amelyen szintén a leedsi határozathoz képest és annak megfelelően határozták meg a munkásság szociálpolitikai követeléseit és egy ilyen nemzetközi szociálpolitikai szervnek felállításá-t. így jött létre a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal és ennek munkájában mi is résztveszünk. Lehetetlen tehát, hogy mi a hivatallal szemben álljunk, ha biráljuk is a hivatalt. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Nem szóltam én!) Erre a bírálatra a hivatal az utóbbi időben valóban rá is szolgált. Ennek azonban nem a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal az oka, hanem a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal statútumai, amelyek — az idők folyamán beigazolódott — nem egészen megfelelőek. A Nemzetközi Munkaügyi Konferencia tudniillik hármas tagozatú összetételben működik. Minden tagállam a munkáltatók, munkások és a kormány képviselőit küldi a konferenciára és az. utóbbi esztendőkben a kormányok küldöttei, különösen a reakciós országok kormányai — és, sajnos, ideszámít Magyarország kormányküldötte is — mindig a munkáltatók álláspontját tették magukévá, úgyhogy a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal működése az utóbbi esztendőkben teljesen eltért a maga eredeti rendeltetésétől. El kellett térnie, mert a statútumok ezt lehetővé tették és — hogy ugy mondjam — sokkal elővigyázatosabb volt a hivatal cselekvéseiben és sokkal inkább vette figyelembe a kapitalista szempontokat, mint a megelőző első esztendőkben, amikor a szociális felbuzdulás még sokkal intenzivebb volt, mint későbben. Nem kell tehát velünk szemben megvédelmezni a Nemzetközi Munkaügyi Hivatalt. El^ lenben mindenkinek, államoknak is, testületekének is és érdekképviseleteknek is, amelyek súlyt helyeznek arra, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal működése valóban megfeleljen a maga céljának, arra kell törekedniük, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal statumai ugy változtassanak meg, hogy ez a Hivatal a maga cselekvéseiben, a maga működésében és elgondolásaiban korlátozva és gátolva ne legyen. Igen t. kereskedelemügyi minister ur! Ezzel a javaslattal kapcsolatban bátorkodom kérni, hogy méltóztassék további megnyugtató kijelentéseket tenni abban a tekintetben, hogy ebből a javaslatból, amelyre valaki tegnap' igen találóan azt jegyezte meg, hogy csupán pium uesiderium, jámbor óhaj, amely bekerül ülése 1927 november 11-én, pénteken, a törvénytárba... (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Nem kerül a törvénytárba! Közjogi tévedés!) ... a közjogi tévedést nem én követtem el, hanem a kormány, amikor ezt ilyen formában hozta ide, mikor és mit kivan megvalósítani... (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Azt nem tudom most megmondani!) Azt hiszem, t. Képviselőház, hogy az a minister! jelentés, amelyet az ajánlásról terjesztettek, nem sok jót reméltet ezen a téren. Ennek a jelentésnek egy passzusa ezt mondja (olvassa): »Bár az ország nehéz gazdasági helyzete következtében az ajánlásban megjelölt irányokban nem is mutathatnak majd fel oly gyors előhaladást, mint a miénknél kedvezőbb helyzetben lévő államok, annak, hogy az ajánlást, amelyet a múlt évi nemzetközi egyetemes értekezlet egyhangúan tett magáévá, az országgyűlés elfogadja, nincsen akadálya«. Ez a passzus azt jelenti, hogy itt gyors lebonyolításra nincs kilátás az ország helyzete következtében, de hogy az országgyűlés elfogadja az ajánlást, annak semmi akadálya sincs, vagyis ez azt jelenti, hogy ennek az ajánlásnak, amelyet ministeri jelentés formájában a képviselőház tudomásul vesz, tulajdonképen nincsen semmi jelentősége, vagy legalább is nincsen több jelentősége, mint akármelyik más házhatározatnak, amely a kormányt bizonyos időközökben erre, vagy arra már kötelezte. Értéke és értelme nem több, mint egy házhatározatnak. Pedig egész tömegére tudnék rámutatni az olyan házhatározatoknak, amelyeket a képviselőház, a nemzetgyűlés, háború előtti korábbi országgyűlések képviselőháza elfogadott és magáévá tett, de sehol sem látjuk azt, hogy az egymást felváltó kormányok ezeknek a határozatoknak eleget tettek volna. Csak néhány példát mondok. 1903-ban fogadtak el házhatározatot a munkásbiztositás uj szabályozására nézve. 1907-ig ennek a határozatnak egyáltalában nem tettek eleget. 1907-ben, amikor mégis elővették a munkásbiztositást, házhatározatot fogadtak el, hogy a mezőgazdasági munkások munkásbiztosítását is szabályozni kell az ipari munkások munkásbiztositásához hasonlóan, de ezt a határozatot a kormányok még máig sem hajtották végre. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Legújabban is házhatározat kötelezi a kormányt a munkanélküliség esetére való kötelező biztosításra vonatkozó törvényjavaslat beterjesztésére, de ennek a házhatározatnak sem tett még eleget a kormány. (Szabó Imre: Sőt időközben megtagadta a minister ur!) Még egyéb házhatározatok is jöttek létre, amelyeknek sehol soha semmiféle folytatásuk nem volt. Ez az ajánlás tehát ezek szerint és a ministeri jelentés előbb emiitett paszusa szerint nem jelent többet, mint hogy a magyar országgyűlés képviselőházát néhány óra hosszat foglalkoztatják ezzel a kérdéssel, anélkül a komoly gondolat és szándék nélkül, hogy az ebben lefektetett alapelveket a kormány belátható időn belül meg akarja valósítani. Márpedig Huszár Károly képviselőtársunk mai beszéde, az ő anyagában foglalt adatok—azt hiszem—elég komoly intő példák és intő jelek arra, hogy ilyen szociálpolitikai játékosdit ne folytassunk, hanem térjünk át a szociálpolitikai alkotások terére. Huszár Károly képviselőtársunk csak az elmaradt embertermést szorgalmazza és reklamálja, segiteni akarván az egyke pusztító hatásain. Én a meglévő, a ma élő, a már létező embermatéria hiányosságait és szenvedéseit teszem szóvá, mert nemcsak nem születnek emberek, hanem pusztulnak emberek (Ugy van! Ugy