Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.
Ülésnapok - 1927-73
22 \Az országgyűlés képviselőházának 73. ülése 1927 június 22-én, szerdán. Biróság elé. Ez a javaslat tehát 100%', erejéig honorálta a magyar álláspontot. A javaslatot a magyar kormány nevében én természetesen elfogadtam, azért, mert hiszen jogkérdést láttam ebben s a jogkérdések elintézésére külön hivatott szervezet van," az állandó Nemzetközi Biróság. Egyúttal azonban tiltakoztam az ellen, hogy a Nemzetek Szövetségének Tanácsa ebben a kérdésben az érdekelteknek szavazatot adjon. Mert mi a sajátságos helyzet"? Aj Nemzetek Szövetségének Tanácsa a két felet: Romániát és Magyarországot a paktum azon szakasza alapján hivta be tanácskozásra, amely azt mondja, hogy a Nemzetek Szövetsége tanácsának tanácskozásában a tanács tagjain kivül a Nemzetek Szövetségének azok a tagjai is részt vesznek, akik valamely ügyben, különösen érdekelve vannak. Csodálatos módon a Nemzetek Szövetségének alkotmánya szerint, ezeknek a behivott extráneus érdekelt feleknek nemcsak tárgyalási jogot adnak, hanem szavazati jogot is. Ezzel tehát azt konstituálják, hogy a fél saját ügyében biró is lehet. (Zaj.) Méltóztassék már most elképzelni azt a helyzetet, amidőn Románia a saját ügyében nemcsak fél, hanem biró is. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Természetes, hogy mindenkor nem-mel fog szavazni minden józan javaslat ellen és ezzel az egyetlen »nem« szavazatával megakadályozza, hogy érdemleges határozat hozassék, mert itt van a másik szerencsétlen rendelkezés, hogy a Nemzetek Szövetségének Tanácsa érdemleges kérdésekben csak egyhangú határo zatokat hozhat. (Derültség és zaj. 1 — Rubinok István: Komikum!) A jelen esetben ezek a perverz szabályok megint érvényesülést nyertek, mert ime, Románia is szavazatot kapott és Románia természetesen azt mondotta, hogy ő pedig nem megy az állandó Nemzetközi Biróság elé. Ezzel a kérdésnek ez a része teljesen elesett, a javaslatnem volt elfogadható. Adatci delegátus ekkor egy másik javaslatot terjesztett elő, t. i. azt, hogyha már nem utaltatik az ügy az állandó Nemzetközi Biróság elé, legalább éljen a Nemzetek Szövetségének Tanácsa azzal a másik módusszal, melyei x-szer alkalmazásba vesz, amely egyenesen megrendeli, hogy jogi kérdésekben hallgassák meg az állandó Nemzetközi Biróság véleményét. A magyar kormány szempontjából természetesen ez a javaslat is elfogadtatott, azonban a román kormány képviselője ezt a javaslatot is elutasitotta, ugyanazon az alánon, mint az előbbi javaslatot és itt a magyar állásDont részéről hiába történt hivatkozás arra, hogy az a kérdés, hogy a tanács megballgassa-e, kikérje-e az állandó Nemzetközi Biróság jogi véleményét, nem érdemleges intézkedés, minthogy pedig a naktum szerint eljárási intézkedésekre nem szükséges a határozathoz egyhangúság, ennélfogva ebben az eljárási kérdésben se kivantassék meg az egyh anguság. A tanács ezt az álláspontot »természetesen« nem fogadta el, ennélfogva itt is érvényesüli az, hogy egy »nem«-szavazat megdönti az ügyet és Románia ellenkezése folytán ez az expediens sem volt igénybe vehető. (Zaj és mozgás a jobboldalon,) Ezek után drámai jelenet következett, Adatci janán nagykövet, aki a Nemzetek Szövetségének már születésénél ott. volt. aki maga. munkatársa volt a Nemzetek Szövetsége paktuma kidolgozásának, világszerte ismert kiváló jogász, annyira felháborodott azon, hogy az. ő előterjesztéseit egyáltalában nem honorálta a Nemzetek Szövetségének Tanácsa, hogy visszalépett előadói tisztétől. (Éljenzés és taps.) Erre azután a tanács tagjai kérlelni kezdték, tartsa meg előadói tisztét. Az elnöklő angol delegátus azt az expedienst javasolta, amelyet a Nemzetek Szövetségének Tanácsa rendszerint alkalmazni szokott, hogy tudniillik egyeztessenek, tehát szólítsák fel a két kormányt, hogy egymás között igyekezzenek megegyezésre jutni. A magyar kormány részéről én ezt a javaslatot is elfogadtam, minthogy semmiféle félig-meddig megfelelő (Mozgás.) álláspontnak elrontója lenni nem akartam, azonban azt a kérést fűztem hozzá, hogy a román kormány legyen köteles felfüggeszteni a végrehajtásit és bevárni az egyezkedés eredményét. Ezt a javaslatot az elnök is magáévá tette, Tituléscu azonban felháborodottan elutasitotta azt, mint a román szuverenitás ellen elkövetett merényletet. (Rubinek István: Merénylet a rablás elleni tiltakozás 1 ?) Azonnal igazat adott neki Hanotaux francia delegátus és a Nemzetek Szövetségének Tanácsa általában. A javaslat tehát elfogadtatott, mert hiszen Románia is elfogadta azt, tehette is, mert úgyis tudta, hogy vele nem lehet semmi körülmények között megegyezni és keresztülment ez a javaslat anélkül, hogy hozzáfűzték volna azt a kötelezettséget, hogy időközben a végrehajtást fel kell függeszteni. Itt legördül a függöny, az első felvonásnak vége. A többit én az újságokból ismerem és azokból, amiket aktákban olvastam. A második felvonás Brüsszelben játszódott le, ahol a magyar kormányt mások képviselték. Itt a cél az volt, hogy közelebb hozzák a román és magyar kormány szempontjait. Úgynevezett purparlék, diskurálások. fejlődtek ki, amelyekben különösen két kérdés szerepelt. Az egyik az volt, hogy Románia mindenképen arról való .állásfoglalást akart kiforszirozni magyar oldalról, hogy önmagában az agrárreformnak, mint utilité publique-n, mint közérdeken alapuló reformnak nem állhat útjában az, a szerződésszerű kötelesség, hogy a magyar állampolgárok birtokát érinteni nem szabad, mert hiszen akkor meg lehetne akadályozni minden okos és józan reformot. Magyar részről elismertetett, hogy a közérdiekből való kisajátitás ennek a szerződéses határozmánynak ellenére is lehetséges, de csak a közérdekből való kisajátitás, amelyért teljes kártalanítás adatik, nem pedig olyan kisajátitás, amelyen semmi kártalanítást nem adnak, amely nem kisajátitás, hanem elkobzás. (Felkiáltások: Rablás! —- Urbanics Kálmán: Rablás ennek a magyar neve!) A másik kérdés, amely körül ezek a purparlék kifejlődtek, az, hogyha mégis adatnék bizonyos kárpótlás, milyen lenne kárpótlás. Itt azcnban semmi eredmény elérhető nem volt, mert a magyar kormány kiküldöttei azon az állásponton maradtak, hogy csak teljes kártalanítást lehet elfogadni. A román kiküldöttnek viszont ebben a tekintetben nem is volt konkrét javaslata. A purparlék tehát eredménytelenek maradtak. Meg kell említenem, hogy a purparlékhoz fűződött még egy bizonyos tervezet is, tudniillik, hogy az javasoltassák a Nemzetek Szövetsége Tanácsának, hegy ez kérje fel a magyar kormányt, nyugtassa meg az optánsokat és (Felkiáltások: Hallatlan! — Gúnyos derültség.) kérje fel a román kormányt, legyen méltányos az optánsokkal. (Mozgás és zaj.) Ezt ugy hívják, hogy nesze semmi, fogd meg jól. (Zaj a
