Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.
Ülésnapok - 1927-73
r Àz országgyűlés képviselőházának 73. ülése 1927 június 22-én, szerdán. 23 a jobboldalon.) A magyar kiküldöttek természetesen ezt a tervezetet nem fogadták el. Quo fato a legutolsó pillanatban, a búcsúzás pillanatában, az első magyar kiküldött nevének kezdőbetűjét rájegyezte e javaslattervezetre. Az akkori magyar külügyminister rögtön dezavuálta a kiküldöttet, akinek nem volt joga a javaslattervezet felett való megállapodásra, mert ő csak arra volt felhatalmazva, hogy Romániával tárgyaljon, de arra nem, hogy az előadóval javaslattervezetet készitsen. Ilyen előzmények után következett be a Nemzetek Szövetsége Tanácsának második ülése, június hónapban, amikor a Nemzetek Szövetségének Tanácsa előtt Magyarországot annak nagy fia, gróf Apponyi Albeert képviselte. (Éljenzés és taps.) Gróf Apponyi Albert tudásának egész nagyszerű tárházát belevitte a vitába, hogy azokat a szörnyűségeket, amelyekkel ezek az elkobzások kapcsolatosak, jogi alapon megvilágítsa és a magyar álláspontot megindokolja. Mindezekhez természetesen azt a követelést fűzte, hogy a kérdés, ugy, amint kontemplálva volt, utaltassék az állandó Nemzetközi Biróság elé, amely hivatva van magyarázni a nemzetközi szerződéseket és amely ilyen jogi kérdést a maga föltétlen tekintélyével eldönthet. tEzzel szemben a román kormány képviselője természetesen az abszolút tagadás álláspontjára helyezkedett és azzal az uj motivummal gazdagította a vitát, hogy a kérdés már el van döntve, mert hiszen az a bizonyos »nesze semmi, fogd meg jól«-t a magyar kormány kiküldöttje elfogadta, ez pedig eldöntötte a kérdést. Gróf Apponyi Albert hiába fejtette ki minden ékesszólását, az eredmény az lett, hogy konstatálták, miszerint a magyar kormány kiküldöttje leszögezte magát ehhez a bizonyos , tervezethez, amelyet aztán a tanács nagy örömmel elfogadott. A román kiküldött természetesen az elfogadás mellett szavazott, a magyar kiküldött pedig nem szavazott. A magyar kiküldött a magyar méltóságon alulinak tartotta, hogy belevesse a maga szavazatát ilyen ügybe, ahol ilyen nevetséges semmit akarnak a vitás kérdés elintézése gyanánt urbi et orbi proklamálni. A magyar kiküldött azonban minden jog fen tartásával élt, kijelentette, hoery ez a ; mostani állitólagos határozat egyáltalán nem döntötte el a kérdést és hogy mindazok a jogok, amelyéket a magyar állampolgároknak a trianoni szerződés biztosit, sértetlenül fenma- : radnak és érvényesíttetni fognak. Egyénileg itt szemben állok Apponyi Alberttel, felvetem azt a kérdést, hogy ilyen — nem akarok erős kifejezést alkalmazni — (Felkiáltások a jobboldalon: Csak ki vele!) nem ; nemes ellenféllel szemben (Egy hang a jobboldalon: Mondjuk, hogy nemtelen!) nem jobb lett volna, ezeket a kis rongyos praktikákat nekünk is alkalmazásba venni és nem kellett : volna-e a magyar kiküldöttnek ne m-mel sza- j vaznia, amikor azután egyhangúság hiánya- . ban nem létesülhetett volna határozat. De meg- ; lehet, hogyha gróf Apnonyi Albert erre a térre ! lén, akkor talán hirtelen kinyilatkoztatásszerü : felvilágosodás gyúl a Nemzetek Szövetsége: Tanácsának agyába és kijelentik, hogy az ér-: dekeltek nem szavazhatnak. Nagyon komolyan j hiszem, hogy ez történt volna. (Gr. Teleki j Tibor: Kormányozható jogrend!) Csak mint 1 ' enizódot dobom bele ezt a kérdést ebbe a vi- \ tába, mert hiszen a román állam képviselője \ ebből a szerencsétlen »nesze semmi, fogd meg r jöl«-ból megint tőkét kovácsolt és ujabban hangoztatta untalan a biróság és a Nemzetek Szövetsége Tanácsa előtt, hogy a dolog res judicata, mert a Nemzetek Szövetségének Tanácsa eldöntötte azt azzal a nevetséges semmitmondó úgynevezett határozattal. A második felvonásnak is vége van. A magyar kormány látta, hogy lehetetlenség a Nemzetek Szövetsége Tanácsának mostani mentalitása mellett e politikai fórum előtt az igazság megoltalmazását elérni. Ezt a kérdést tehát, ezt az elvi kérdést — mert hiszen itt csak egy elvről volt szó, arról az elvről, hogy kimondassák, hogy az Erdélyre érvényes agrárreformnak az optánsokra vonatkozó intézkedése beleütközik-e a nemzetközi szerződésbe, igen vagy nem — nem lehetett eldönteni, mert a Nemzetek Szövetségének Tanácsa elzárta az utat az elől, hogy ez kimondható legyen, elzárta azt az utat, amely az ennek megbirálására hivatott jogi fórumhoz vezet. A trianoni szerződésben azonban biztosítva vannak a magyar állampolgároknak bizonyos jogai. A trianoni szerződés, amint ezt már számtalanszor megállapitottuk, 99 százalékában reánk csak terhet, jogtalanságot, deposszedálást és gyalázatot tartalmaz, (Ugy van! Ugy van!) egy százalékában jogokat is ad nekünk. ÍJánossy Gábor: Papiron!) Amikor arról a 99 százalékról van szó, a környező államok a végletekig követelik annak végrehajtását, (Ugy van! a jobb és a baloldalon.) annál többet is követelnek, (Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) amikor azonban az egy százalékról van szó, akkor az a trianoni^ szerződés, amelyre ők különben esküsznek és amelyet örökkévalónak tartanak, egyszerre panirronggvá lesz és azt nem hajtják végre. (Ügy van! Ugy van! — Taps. — Ürbanics Kálmán: Rongy is az! — Szilágyi Lajos: Megalázott és becsapott nemzet vagyunk! — Zsitvay Tibor: A tiszavirág is azt hiszi, hogy örökéletű! — Jánossy Gábor: Majd lesz ea másképen is!) T. Ház! A trianoni szerződés a háborús viszonyokból felmerülő bizonyos konfliktusokra nemzetközi vegyes döntőbiróságokat statuált. Ezek a nemzetközi vegyes döntőbiróságok közöttünk és minden utódállam között létesítendők aképen, hogy a döntőbiróságban mindenik állam egy-egy biróval vesz részt, akik elnököt választanak és gondoskodás van arról is, hogyha valamely állam nem él a jogával, akkor legyenek készletben a Nemzetek Szövetségének Tanácsa által kiválasztott pótbirák, két olyan earyén, akik olyan államhoz tartoznak, amely állam nem vett részt a világháborúban, hanem semleges maradt és e két egyén közül választhassa a másik állam kormánya a hiányzó birót. Taxatíve fel van sorolva, hoer ehhez a vegyes döntőbírósághoz mely ügyek, mely konfliktusok tartoznak. A taxativ felsorolásban benne van az is. hogyha magyar államoolgárok javait elkobozzák, ez is olyan eset. amely elkobdöntőhirósáír előtt a magyar állampolgárok ißnenybevehetik, akár optánsok. akár nem optánsok, de magyar állampolgárok ; természetesen azok a magyarok, akik román 1 államrnolgárokká lettek, ezt az utat nem vehetik igénybe. A magyar állampolgárok azon az alapon is, amint gróf Apponyi Albert ainüakiderién fentartotta minden jogaikat, és azon az, alapon is, amint a kormány teljesen sziabad folyást engedett az egyes magyar állampolgárok ezen' eljárásának, elég tömegesen kivánják igényibevenni ezt a vegyes döntőbíróságot ; a 300 közül van azoknak a kereseteknek a száma, amelyeket ezek a magyiar állampolgárok, beadak à román vo-
