Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-87

Àz országgyűlés képviselőházának 87. i gyár reformátusság szemet huny ez előtt a baj előtt, vagy egyszerűen eltagadja. A bajokkal szembe kell néznünk, a bajokkal meg kell küzdenünk, a bajokat le kell vernünk és ebben kötelességét kell teljesíteni elsősorban a protestáns papságnak, nem pedig szemet hunyni a való tények előtt. Én azt hiszem, hogy Ravasz László püspök ur példáját követve, ezt a kötelességét fogja is teljesíteni ugy a propaganda terén, mint azon a téren, amelyet helyesnek fog majd annak idején a kormány, az ország közvéleménye és a parlament Ítélni. Az is bizonyos, hogy sok helyütt az elégtelen rendszabályok a magzatelhajtás és hasonló bűnök ellen, segítik elő és teszik lehetővé, vagy fokozott mértékben teszik lehetővé az egyke terjedését. Ismétlem azonban, nem ezek a főokok; a főok az erkölcsi ok. Mert mi azt tapasztaljuk, hogy ezekben a községekben, ahol az egyke tért foglal, a lakosságnak csökkent életenergiájával állunk szemben, amely nem mer megküzdeni az élet nehézségeivel és a gyerekszám apasztásának segítségével akar védekezni az élet nehézségei szemben. (Ugy van! Ugy van! — Élénk taps a jobboldalon és a középen.) A másik erkölcsi ok: a felburjánzott luxus, a nők körében (Ugy van! Ugy van! — Taps.), amelyre teljes erővel kell rámutatni a magyar társadalomnak, amely nem méltó ehhez a nemzethez ebben a súlyos időben (Ugy van! Ugy van!), amikor mindenkinek kötelessége azt teljesíteni, ami a maga részéről lehető a nemzet érdekében. (Ugy van! Ugy van.) Egy harmadik ok az élvezetvágy, amely menekülni akar a gyermekáldástól. Ez az élvezetvágy az, amely lehetetlenné teszi gyermekáldást, mert fél, hogy gondot s kötelességet jelent számára. (Ugy van! Ugy van! — Taps a jobboldalon és a középen.) T. Ház! Hogy nem főleg gazddasági okok azok, hanem ilyen erkölcsi okok, amelyekkel szemben állunk, azt mutatja és bizonyitja az, hogy inkább a jobbmódu népességnél és nem a szegény népességnél jelentkezik az az egyke. (Ugy van! Ugy van!) Nem a földtelen, nincstelennél jelentkezik ez, nem a cselédnél, a zsellérnél, nem a napszámosnál, hanem annál a birtokos, jómódú kisgazdánál, akinek volna elég: földje ahhoz, hogy eltartson egynagyobbszámu családot, és akinek és gazdaságának is javára válnék, ha nagyobb családja volna. Én igenis kiküldtem egy tisztviselőt a ministerelnökség részéről a helyszínre, hogy gazdasági és szociálpolitikai tanulmányok végeztessenek ebből a szempontból, és megállapitottam, hogy azokban a községekben, ahol az egyke erősen pusztít, a nép gazdasága el van hanyagolva, hátra van maradva. A gazdasági kultúra terén ' szomorú látványt nyújtanak ezek a községek, szemben azokkal a községekkel, ahol a magyar családnak megvan az a gyermekszáma, amely más nemzetiségeknél megvan. Azt hiszem, ezek mind olyan momentumok, amelyeket figyelembe kell venni, ha a gyógyítás módszereit keressük. Ami magát a segitséget, a gyógyítást illeti, egy bizonyos propagandára feltétlenül szükség van. Nagyon köszönöm t. képviselőtársamnak, hogy ezt a kérdési előhozta és olyan komoly formában hozta elő, amint tette a parlament előtt. Ez a kérdés talán a parlamentben is vita tárgyát fogja képezni a közeljövőben még más törvényjavaslatokkal kapcsolatban ie, de remélem, hogy a magyar társadalom lése 1927 november 11-én, pénteken. 33 meg fogja tenni a maga kötelességét ezen a téren. A társadalmi egyesületeknek, amelyek azt állítják, hogy a magyar faj érdekében működnek, kötelességük, hogy ezzel a kérdéssel komolyan foglalkozzanak, kimenjenek vidékre és szembe szálljanak azzal a laza, azzal a züllött felfogással, (Ugy van! Ugy van!) amelyet ezen a téren tapasztalunk. (Élénk helyeslés és taps.) Legyünk azonban tisztában azzal, hogy a társadalmi propaganda ezen a téren nem elegendő; (Ugy van! Ugy van!) legyünk tisztában azzal, hogy a nagyszámú gyermekkel biró családok jutalmazása egy vagy más formában kedvezés nyújtása pl. az adózás terén, nem elegendő. Franciaország példája ebben a tekintetben megmutatta hogy egyedül ilyen eszközökkei eredményt elérni nem lehet- Sokkal messzebbmenő eszközökhöz kell nyúlnunk és teljesen igaza van t. képviselőtársamnak, hogy ha az örökösödés és az adózás terén kell keresnünk bizonyos rendszabályokat (Élénk helyeslés.) a magyar kormánynak és a parlamentnek nem szabad visszariadnia és nem is fog visszariadnia attól, hogy ott, ahol szükség van reá — de csakis ott és nem általánosságban, — ezekhez az eszközökhöz hozzányúljon, hogy ezt a nyavalyát kiirthassa. A kormány ebből a szempontból egy törvényjavaslatot készít elő de természetesen, ez a kérdés nagy megfontolást igényel. Egy másik tér is van, ahol a kormányra feladat vár. Rámutattam már arra, hogy az illető községekben a gazdasági élet hátramaradott, a gazdasági kultúra visszamaradt. Kötelességünk, hogy ebből a szempontból annak a népnek átmenetileg segítségére siessünk, hogy kultúráját felemelje arra a fokra, amelyen más községekben is áll és amely előfeltétele annak, hogy nagyobbszámu kéznek munkája legyen. Természetes, hogy rendészeti téren is meg kell tennünk mindazt, ami szükséges, hogy ezzel a morális métellyel szembe tudjunk szállni; természetes, hogy azokat a közegészségügyi intézkedéseket, amelyeket a gyermekhalandóság leküzdése érdekében a népjóléti minister ur tervez, ezekben a községekben fokozottabb mértékben kell keresztülvinniink és hatékonyabb ellenőrzés alá kell helyeznünk az egész népszaporulás kérdését ezekben a községekben, mint talán ez más községekben szükséges volna. Mindent összevéve (Halljuk! ' Halljuk!) ezennel bejelentem, hogy a hitbizomány reformjával kapcsolatban és egy időben a kormánynak az. a terve, hogy egy átfogó törvényjavaslatot terjeszt a Ház elé, amelyben az egykével, mint népbetegséggel külön rendszabályok megállapításával kivan foglalkozni. (Élénk helyeslés.) Abban igaza van t. képviselőtársamnak, hogy az egyke az ország egyes részeiben, különösen a városokban nem speciális rendszabályokat, hanem általános, átfogó gazdasági és szociálpolitikát feltételez. Legyen meggyőződve az én t. barátom, hogy minden egyes lépésünknél a jövőben is ugy, mint eddig, — de a jövőben, ha lehet, fokozottabb mértékben, amennyiben azt az ország pénzügyi helyzete megengedi — minden szociális intézkedésünkkel tekintettel leszünk elsősorban erre a kérdésre, amely a nemzet szempontjából olyan nagy jelentőségű. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Munkaalkalom!) Ami az én t. barátom által felvetett két kérdés közül az örökösödési törvényt illeti, erre már kitértem. Ami a családi pótlékot illeti és egy uj bérrendszert, amely az egész gazdasági