Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-87

ââ6 'Az országgyűlés képviselőházának 87. életben keresztülviendő volna, természetszerűleg; elsősorban az állami életben: ezzel a kérdéssel az én felíogasom szerint is komolyan és behatóan kell foglalkozni, (ügy van! ügy van! a jobb- és a balaidaion.) Ha most a pénzügymimster ur lehetőnek tartja, hogy az állam a közalkalmazottak üzetését javítsa, agy a következő lehető lépésnek feltétlenül annak kell lennie, hogy nem egy lineáris javítás révén, hanem a családi pótlék emelése által a nagyszámú családtaggal biró tisztviselők helyzetén segítsünk. (Elénk helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon és a középen. — Huszár Károly: Ezt akartam!) Azt is helyeselném, t. Képviselőház, hogyha a közgazdasági élet Összes faktorai s nemcsak az állam mint az elsőrangú faktor, de a többi faktorok is azt a bérrendszert, amely ma divik az országban és általában a világon, ebből a szempontból revizió alá vennék. Eboől a szempontból szívesen siet a kormány t. képviselőtársam segítségére és szívesen intéz a gazdasági élet összes számottevő tényezőihez olyan felszólítást, hogy tegyék ezt a kérdést megfontolás tárgyává. Ezekben voltam bátor telelni a t. képviselő ur felszólalására, (Hosszantartó élénk éljenzés és taps.) Elnök: Napirend előtti felszólalás vita és határozathozatal tárgyát nem képezheti. Áttérünk napirendünk tárgyalására» Napirend szerint következik az 1921. évben Genfben tartott Nemzetközi Munkaügyi Egyetemes Értekezlet által a heti pihenőidőnek az ipari üzemekben való érvényesítése tárgyában tervezet alakjában elfogadott nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása. Kérem a jegyző urat, sziveskedjék a törvényjavaslat szövegét felolvasni! (Zaj. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Öt perc szünetet kérünk!) Fitz Arthur jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök: A házszabályok szerint itt vitának helye nem lévén, következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az imént felolvasott törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadja és azt tárgyalás és határozat céljából a felsőházhoz teszi át. Napirendünk szerint következik a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 1924. évi VI. Egyetemes Értekezletén a munkások szabadidejének felhasználása tárgyában elfogadott ajánlásra vonatkozó kereskedelemügyi ministeri jelentés (írom. 278, 289) folytatólagos tárgyalása. (Zaj! — Felkiállások a szélsőbaloldalon: Szünetet kérünk!) Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: Elállók a szótól! (Helyeslés a baloldalon. — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek helyeiket elfoglalni! Szilágyi Lajos képviselő ur a szólás jogától eláll. Utána következik? Fitz Arthur jegyző: Propper Sándor ! (Folytonos zaj.) Elnök: Újból megkérem a képviselő urakat, szíveskedjenek helyeiket elfoglalni, hogy a szónok beszédét megkezdhesse! (Folytonos mozgás és zaj.) Propper Sándor: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Tisztelettel kérek öt percnyi szünetet, amíg a képviselő urak elhelyezkednék és az elhangzott beszéd hatása alól felszabadulnak. ülése Í927 november ll-én, pénteken. Elnök: Ismételten kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek helyeiket elfoglalni, hogy a szónok beszédét megkezdhesse! Szünet adását azért nem tartanám indokoltnak, mert a napirend előtti felszólalásokkal tárgyalási időnk ugy is tetemesen megrövidült. Kérem tehát a szónok urat, sziveskedjék beszédét megkezdeni! Propper Sándor: T. Képviselőház! Feszült figyelemmel hallgattam Huszár Károly képviselőtársam előadását és a ministerelnök ur válaszát, annál inkább, mert hiszen Huszár Károly képviselőtársunk anyaga szorosan összefügg azzal a törvényjavaslattal, amelyet most tárgyalunk; népmentésről, szociálpolitikáról beszélt és ez is egy szociálpolitikai javaslat. Az én érdeklődésem azonban nem azért fordul különösképen Huszár Károly képviselőtársunk előadása felé, mintha nekünk uj volna az, amit mondott. Hiszen amióta mi a parlamenti munkában közvetlenül részt veszünk, — most már hatodik esztendeje — ezeket a bajokat számtalanszor, számtalan formában és változatban a törvényhozás elé terjesztettük. Valahányszor a mi részünkről, erről az oldalról hangzott el ezeknek a hiányoknak említése és hangzottak el a követelések a hiányok pótlása iránt, a túlsó oldal mindig hajlamos volt arra, hogy ezeket az igazságokat izgatásnak, vagy lázitásnak minősítse, sőt számtalan ministeri felszólalás utasította vissza ezeket a mi vádjainkat olyan formában, hogy a törvényhozó kötelessége nem az izgatás és a bajok feltárása, hanem a kedélyek lecsillapítása. Mondom, engem tehát nem azért kötött le Huszár Károly képviselőtársunk előadása, mintha ujat mondott volna, hanem azért, mert vártam a felszólalásának nyomán annak a vastag jégkéregnek rianását, amely esztendők óta ráfekszik az egész magyar közéletre és lehetetlenné teszi azt a szociális előhaladást, amelyre ennek az országnak és az ország népének olyan nagyon nagy szüksége volna. Továbbá figyeltem azért, mert vártam, hogy a jégkéreg megszakadása után kormányrészről milyen lesz a reflexió, vájjon a felelős kormány mit fog szembeszegezni az itt előterjesztett bajokkal és vádakkal, milyen programmal szándékozik megelőzni a bajok terjedését. Sajnálattal kell megállapitanom a ministerelnök ur beszéde után, hogy bizony nem sok reményünk van arra, hogy a kormány azzal a súlyos veszedelemmel, amely az egész magyar társadalmat és népességet gyökereiben támadta meg, komoly és messzemenő törvényhozási intézkedésekkel igyekeznék szembeszállani. Mit mondott a ministerelnök ur? Azt mondotta, hogy az örökösödés szempontjából fogja a kérdést egyrészt megfogni, másrészt a hitbizományok módosítására vonatkozólag terjeszt elő javaslatot ós a közegészségügyi szempontokat fog figyelemmel kisérni azokra a területekre vonatkozólag, amelyeken az egyke különösképen súlyosan mutatkozik. T. Képviselőház! Ami az örökösödési törvény módosítását illeti, az csupán a vagyonosabb rétegeket érinti, de amit Huszár Károly képviselőtársunk előadott, az a legszegényebb, a vagyontalan népre vonatkozik, amelyet az örökösödési törvény nem érdekel és nem érint, mert az nem örököl soha semmit, annak nincs mit várnia, mert a szegény családoknál haláleset alkalmával nemcsak örökösödésre nincs kilátás, hanem még a temetési költségek előteremtése is igen sokszor áthidalhatatlan nehézséfféket okoz.