Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.
Ülésnapok - 1927-87
334 AB országgyűlés képviselőházának 87. ülése 1927 november 11-én, pénteken. tanácsn városok adatai is. Ha külön vizsgálom a népszaporulat számait a falura, ugy megállapíthatom, hogy ugyanakkor, amikor az országos átlag- 31'1 volt, akkor faluhelyen az átlag 34*3 volt. És akkor meg kell állapitanom, hogy a vármegyéknek egész sora maradt ezen az átlagon alul, igy a fentebb emiitetteken kivül Sopron, Vas, Veszprém, Zala, Bács-Bodrog, Jász-Nagykun-Szolnok, Pest-Pilis-Solt-Kiskun, csonka Ung és Békés vármegye. Ezek a számok azonban mindig csak elmosódott képet adnak, mert hiszen átlagszámot tüntetnek fel. Tovább kell vizsgálódnunk, megállapítható, hogy melyek azok a vármegyék, amelyekben a bajt keresnünk kell. Le kell szállnunk egészen a községekig, a járásokig. (Halljuk! Halljuk! a balközépen.) Ha a szóban levő évek viszonylatában lenyúlunk a községekig, 25 ezrekélesnél kisebb születési hányadossal biró községeket a következő vármegyékben találjuk: Baranya, Fejér, Győr, Komárom, Somogy, Sopron, Tolna, Vas, Veszprém, Zala, Hont, Nógrád, Bács-Bodrog, Jász-NagykunSzolnok, Pest-Pilis-Solt-Kiskun, Abauj, Borsod, Gömör, Zemplén, Békés, Szatmár, csonka Torontál és Csanád. És hogyha itt keresem, hogy mely vármegyékben mutatkoznak legnagyobb számban azok a községek, amelyek e születési hányad alatt maradnak, akkor megállapíthatom, hogy három vármegye tűnik ki ilyen számokkal, mert Baranya vármegye 324 községéből 116 községben, tehát majdnem V3 részében a községeknek, a születési hányad csekélyebb a 25-ös számnál. Somogy vármegyében 312 községből 94 község és Tolna vármegyében 122 községből 22 község. Tehát ebben a három vármegyében a községek V3-a usque Vö-e maradt lényegesen e születési hányad alatt De Vas, Veszprém, Zala vármegyében és most már Pest megyében is meglehetős számmal vannak olyan községek, amelyekben ez a születési hányad lényegesen a 25-ös szám alatt maradt Vas megyében 47 község, Veszprémben 27, Zalában 57 és Pr j st megvében 24 község, sőt sok helyen a születési hányad már a halálozási arányszámnak is alatta van. Nem fogok a rendezett tanácsú városokról szólni, amelyeknek 40%-a mondható az egykétől fertőzöttnek, mégkevésbé a törvényhatósági városokról, amelyek között Pécs, Székesfehérvár, Győr, Sopron, Baja, Hódmezővásárhely és természetszerűleg Budapest, mint főváros és a legnagyob város az országban küzdenek ilyen és hasonló bajokkal. Végeredményben a helyzet a következő: csonka Magyarországnak az utolsó népszámláláskor volt 7,980.000 lakosa, ebből a törvényhatósági városokra 1,540.000 esett, a rendezett tanácsú városokra 980.000 lakos, a vidékre 5,451.000 lakos. Ezzel a lakossági számmal biró községek, városok és törvényhatósági városok közül fertőzöttnek jelentkezik a törvényhatósági jogú városok lakoságából annyi város, amelyeknek 1,181.000 lakosa van, tehát 76-7%-a a városoknak, a rendezett tanácsú városok közül annyi, amennyinek 475.000 lakosa van, tehát 48%-a az összes rendezett tanácsú városok egész lakosságának, a vidék lakosságából pedig annyi község, amelynek 485.000 lakosa van, tehát közel 9%-a a szoros értelemben vett vidéki egész lakosságnak. T. Képviselőház! Ha mármost keressük, hogy melyek az okai ennek a bajnak, ugy már az én t. barátom rámutatott arra, hogy a városokban gazdasági és szociális bajok és morális bajok, a falvakban pedig elsősorban a morális bajok az okai. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Volt egy idő, amikor a magyar közvéleményben az a nézet volt uralkodó, hogy faluhelyen a földbirtokpolitikának hiánya, annak a lehetőségnek hiánya az oka az egykének, hogy a kisbirtokos osztály nagyobb mértékben juthasson földhöz. Sajnos, meg kell állapitanom, hogy nem ez az oka, hiszen épen Baranya vármegyében, amelyre elsősorban mutattam rá és annak siklósi járásában, amelyre az én t. képviselőtársam is hivatkozott, ahol a nyavalya a legjobban van elterjedve, felosztható földbirtok nagyon kevés van. s itt a földinség sem mutatkozik olyan mértékben, mint az ország sok más helyén. Sőt szembeállithatnám Baranya vármegyének fertőzött részeit fertőzetlen részeivel és megállapíthatnám, hogy a fertőzött részekben nem a nagybirtok az uralkodó, ellenben a fertőzetlen részekben inkább uralkodó a nagybirtok. Ezt nem azért mondom. minthogy ha ebből bármiféle pártpolitikai argumentumot akarnék a magam vagy pártom részére kovácsolni. Én csak azt kérem, hogy egyszer s mindenkorra számoljunk le a tényekkel. (Helyeslés a jobboldalon.) Mert egy ilyen komoly és súlyos betegséggel ugy kell foglalkozni, hogy minden politikai jelszóra való tekintet nélkül szembe kel] nézni a való igazsággal. (Ugy van! Ugy van! Helyeslés és taps a jobboldalon.) Ez az egyedüli mód, amelynek segítségével meg lehet küzdeni a bajokkal. Hiszen elég ha rámutatok arra, hogy Franciaország, ahol az egyke évtizedek óta apasztja a lakosság számát, elsősorban a kisbirtok hazája, ahol nagybirtok úgyszólván nines is. Ez már önmagában is gondolkozóba ejthetné azokat, akik azt hiszik és azt vitatják, hogy a földbirtok helytelen megoszlása a főoka az egykének. Lehetnek egyik és másik helyen ilyen okai ez az egykének, hogy a nénnek nincs elég földje és nem tud földbirtokhoz jutni. Ez is előfordulhat és bizonyára egyik és másik községében az országnak ez is oka a bajnak. (Zaj a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk! a jobbközépen.) Ezt a helyszinen kell megáll apitani és a helyszinen kell azután gyógymódot keresni. (Helyeslés a jobboldalon.) Épen ezért a kormány fentartja azt a tervet, hogy a hitbizományi reformot mentől előbb a Ház elé fogja hozni, (Általános helyeslés.) mert ez is és a kötött birtok kérdése általában bizonyára olyan kérdés, amely ezzel a kérdéssel összefügg. (Ugy van! Ugy van! Általános helyeslés.) Azonban t. Ház! Legyünk tisztában azzal, hogy feloszthatjuk Magyarországon az egész nagybirtokot, feloszthatjuk az egész középbirtokokat (Éri Márton: Mindent!) és az egyke mégsem fog megszűnni, mert annak más gyökerei, ma már elsősorban morális gyökerei vannak. (Ellenmondások a szélsőbaloldalon: Dehogy, gazdasági okai vannak!) Kérem, arra is rá fogok térni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Gr. Bethlen István ministerelnök: T. Ház! Huszár Károly t. képviselőtársam nem tért ki a felekezeti szempontokra. Nagyon helyesen tette, hogy nem tért ki, de én, mint protestáns ember igenis, kötelességemnek tartom ezt a részét a kérdésnek is érinteni, és pedig abban az értelemben, hogy ugy, ahogy B,avasz László püspök ur fényes példával járt elől, — amelyre különben t. képviselőtársam is hivatkozott — a protestáns papságnak igenis kötelessége, hogy felvegye a harcot ezzel a nyavalyával, amely, sajnos, elsősorban a református lakosság körében pusztit. (Ugy van! Ugy van!) Nem tartom helyesnek, ha a ma-