Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.
Ülésnapok - 1927-86
318 Az országgyűlés képviselőházának 86. döntsön, ez egészen világos és ebben semmiféle félreértésre okot adható szövegezés nem fordul elő. Maga a minister ur jelentése az •utolsó bekezdésben azt mondja (olvassa): »Ehhez képest arra kérem a t. Képviselőházat, méltóztassék utasítani a kormányt, hogy az emiitett ajánlásnak a lehetőséghez képest érvényesítése céljából a szükséges intézkedést tegye meg«. Erre hivja fel a kormány a Házat és kér egy ilyen utasítást. Mármost a bizottság jelentése a következőképen hajtja végre, vagy teljesiti, perfektuálja a minister urnák ezt a felhívását (olvassa): »A bizottság abból a megfontolásból kiindulva, hogy az ajánlás nemzetközi vonatkozásban is fontos kihatással bir. a kereskedelemügyi minister jelentését elfogadja és elfogadásra ajánlja a t. Képviselőháznak azzal % hogy a kormányt utasítsa a lehetőséghez képest a célszerű intézkedések megtételére«. (Temesváry Imre: Nagyon helyes!) Mármost Wolff Károly t. képviselőtársam szövegezésében ez a határozat akként szólana, hogy a minister jelentését a Ház nem »elfogadta«, hanem »tudomásul vette«. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Én az eredetit precízebbnek tartom!) Az én véleményem szerint ez nem kielégítő, mert hiszen a Háznak tudomásulvétele egy ministeri jelentéssel szemben további utasítást és , megkötöttséget nem tartalmaz. (Wolff Károly: Benne van!) Bocsánatot kérek, ha pedig tovább menő leg benne van az, hogy egyben utasitja (Wolff Ká» roly: Ugy van!) és ez az Utasítás megfelel annak az indítványnak, amelyet a minister a maga részéről előterjesztett, akkor ez lényegében az, hogy a Ház elfogadta azt az indítványt, azt a propoziciót, amelyet a minister ur előterjesztett (Ugy van! jobbfelől.) és azzal, hogy elfogadta, nemcsak egyszerűen kifejezést adott annak, hogy a lefektetett elveket a maga részéről, a kormánnyal parallel, helyesli, hanem továbbmegy egy lépéssel, utasitja is, tehát megköti a kormányt ebben a tekintetben: a ministeri jelentés elfogadásával, amelyben implikálva, inkorporálva van az ajánlás, elfogadja ezeket az elveket és utasitja ezen elvek értelmében a ministeriumot arra, hogy a szükséges intékedéseket tegye meg. Ettől független kérdés, t. Ház, az, hogy mikor fog majd az a pillanat előállani és milyen formában fog megszületni az a határozat, amely ezeket az elveket nem ilyen teoretikus módon, hanem törvényileg kötelező erővel fogja a magyar törvénytárba beilleszteni. Ez elő fog állani akkor, amikor a minister ur saját indítványának megfelelően, — amelyet a t. Ház elfogadott és ezáltal ezeknek az elveknek helyességét felismerte és ezeknek az elveknek gyakorlati megvalósítására a kormányt az indítványnak megfelelően utasította — mondom, ha a ministerium ennek megfelelően a Ház határozatának eleget tesz és a szükséges intézkedéseket akár rendelet, akár törvény formájában életbe fogja léptetni. (Ugy van! jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Fitz Arthur jegyző: Szabó Imre! Szabó Imre: T. Képviselőház! Én is ott kezdhetem, ahol Kassay Károly t. képviselőtársam idézte a minister ur jelentésének utolsó passzusát, amelyben az áll, hogy ehhez képest kéri a minister ur a Házat az utasításra, hogy ezeknek az ajánlásoknak megfelelően és a lehetőséghez képest érvényesítése céljából a szükséges intézkedéseket megtegye. Miután azonban, sajnos, én a gyakorlatban arülése 1927 november 10-én, csütörtökön. ról győződtem meg, hogy az ilyen kormányutasítások még a szerint a finom disztinkció szerint is, amelyet Rassay t. képviselőtársam előzőleg; eszközölt, meddők maradnak, legfeljebb csak abban az esetben tudtam volna elállni a szótól, ha a minister ur szives lett volna már előzőleg tájékoztatni bennünket arról, hogy melyek azok a szándékok, amelyek megvalósításra várnak ezzel a jelentéssel kapcsolatban, mert én ugy érzem, hogy ígéretekkel ma már nem lehet szociálpolitikai téren operálni. (Zaj a balközépen. — Halljuk! Halljuk!) Én azt hiszem, hogy ma már sokkal inkább benn vagyunk a veszedelemben, semhogy ilyen apró Ígéretek nyomán ne lehetne előre megkívánni, sőt megkövetelni, hogyha törvényhozási intézkedések még nem is történnek, de legalább az illetékes ministerek megfelelő igeretekkel álljanak ide a törvényhozás elé. Ehhez az álláspontomhoz annyival is inkább kénytelen vagyok ragaszkodni, mert ebben az ajánlásban, amely a ministeri jelentéssel kapcsolatban előttünk fekszik, sok olyan súlyos probléma van, amelyet nem egy minister, hanem több minister, az Összkormány hajt végre és ezeknek a ministereknek kezén bizony sok esetben a szegény Hamupinőke szerepét játssza majd, mind az a sok kérdés, amelyet az ajánlásban elénk terjesztenek. Ha a minister ur nem tudja garantálni már most, hogy az illetékes ministeriumok mindezeket a kérdéseket külön-külön is és egyben pedig- az összkormány is melegen pártolni fosrja és szivén fosna viselni, a megvalósításhoz, igyekszik előbbrevinni, akkor nekem megint csak az a véleményem, hogy csinálunk egy papi rostörvényt, amely benne lesz a magyar törvénytárban, de a gyakorlati életben semmi eredménye nem lesz. Ha sorba veszem azokat a kérdéseket, amelyek ezzel az ajánlással kapcsolatban engemet legközelebbről érintenek,_ azt mondom, hogy ennek az ajánlásnak célja (olvassa): »javitani a munkások háztartásának vezetését _és^ családi életét, hozzáfűzve a szórakozás jótéteményeihez annak az érzetét is, hoey a családi közösség javára, bár csekély gazdasági előnyt •is biztosit«. Aki figyeli az életet, — talán a fővárosban ezt nem lehet olyan könnyen megfigyelni, mint ahogyan meg lehet figyelni már Pest közvetlen környékén is és akkor, ha az ember még; távolabb meery a fővárostól, — aki tehát megfigyelte a vidéken a munkáscsaládok életét, az tudja legjobban, mit jelent az, ami ebben az ajánlásban van. Azok a munkások, akiket részben a lakásnyomoruság szoritott ki a fővárosból, a vidéki családos emberek szabadidejüket arra használhatják fel, hogy a mindennapi robotolástól elvonatkoztatva odahaza a maguk környezetében szabadidejük keretében bizonyos hasznos foglalkozást, hasznos mozgást végezhessenek. Ezek a munkásnak életlehetőségeit is megkönnyitik bizonyos fokig. Sajnos, a%í kell mondanom, hogy a háború utáni lakásviszonyok ezen a téren hallatlan követeléseket támasztanak a kormánynyal szemben és ezeket a követeléseket nem igen látjuk kielégítve. Még csak a törekvést sem látjuk ezeknek a követeléseknek kielégítésére. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) A kis kertek és földek művelése, háziállatok nevelése és hasonló ténykedések, amelyekkel a nyomorúságos keresetét kiegészítheti, ismeretlen ideálok. Nagyon minimális számú munkásnak jut erre lehetőség. De ha a kormányzat
