Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-86

'Az országgyűlés képviselőházának 86. Tisztelettel kérem, méltóztassék határozati javaslatomat elfogadni. Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Kabók Lajos! Elnök: A képviselő ur nincs jelen. Töröltetik. Ki következik szólásra? Fitz Arthur jegyző: Peyer Károly! Elnök: A képviselő ur nincs jelen. Töröltetik. Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Wolff Károly! Wolff Károly: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! . balfelől.) Én a kérdéshez kizárólag koziögi szempontból kivánok hozzászólni. Én, előttem szólott képviselőtársam fejtegetéseihez alkalmazkodva más konklúzióra jutok, mint ő jutott. Közjogi szempontból pedig nagyon fontosnak tartom ezt a kérdést. Igaz, hogy ez nem az első eset, mert hiszen a törvényhozás termében már megjelent nas-yon sok ajánlás, de kétségtelen, hogy a kérdés közjogi szempontból még megvitatás tárgya nem volt. Már pedig a magyar közjog első sorban mindig szem előtt tartja a jogfolytonosság elvét és kérdését, másodsorban mindig szem előtt tartotta a szabatosság kérdését. Kétségtelen, hogy ezt a kérdést ugy a jogfolytonosság, mini a szabatosság szempontjából vizsgálnunk kell. Egy nóvummal állunk szemben, amely nem a magyar alkotmányból alakult ki, hanem kivülről akar helyet foglalni a magyar Corpus Jurisban. Kétségtelen, hosy itt a magyar királyi kormány eljárását elsősorban a trianoni békeszerződés irányítja, mégpedig a trianoni békeszerződés 333. cikkelye, amely ezt az ajánlást kreálta mint uj nomenklatúrát. Leszögezem tehát, hogy az ajánlás nem a magyar közjog nomenklatúrája, hanem a trianoni békeszerződésé. Mármost a trianoni békeszerződós iary határozott, ezt — sajnos — el is fogadták, de a magyar közjog a maga szempontjából ezt a kérdést még nem inkorpotálta a saját jogfolytonossági folyamatában. Én a magyar közjog szempontiából változatlan elveket látok, amelyek contradikálnak ezzel az intézkedéssel. Épen, mert az a contradict! ó, ez az ellenmondás fennáll, ebből a szempontból kivánom tisztázni ezt a kérdést. A képviselőház 'törvényjavaslatokat vagy indítványokat tárgyal va^v miniszteri jelentéseket tudomásul vesz. (Ugy van! balfelől.) Ha elolvasom ezeket az előterjesztéseket, a minister ur jelentésének legutolsó bekezdése azt mondja (olvassa): »Ehhez kénest arra kérem a t. Képviselőházat, méltóztassék utasítani a kormányt, hogy az emiitett ajánlásnak a lehetőséghez képest érvényesitése céljából a szüksésres intézkedéseket teg:ye mesr«. A képviselőház munkaügyi bizottságának jelentése pedig azt mondja (olvassa): »A bizottság abból a megfontolásból kiindulva, hogy az ajánlás nemzetközi vonatkozásban is fontos kihatással bir. a kereskedelemügyi minister jelentését elfogadta és elfogadásra ajánlja a t. Képviselőháznak azzal, hogy a kormányt utasítsa a lehetőséghez képest a célszerű intézkedések megtételére s egyben annak tárgyalására a sürgősséget kimondani szíveskedjék.« Az előadó ur viszont azt mondta: méltóztassék elfogadni. Itt vannak az egyes terminus technikusok, melyekről beszélnünk kell. Eddig a nemzetközi jog szerint is külső fórumok, külső országok csakis a nemzetközi szerződések keretein belül tudtak ingerenciát gyakorolni, amennyiben a nemzetközi szerződéseknek megvolt az az utolsó klauzulájuk, hogy: ülése 1927 november 10-én, csütörtökön. 315 »ez a törvényhozás elé terjesztendő becikkelyezés szempontjából«. Mármost hogyan helyezzük el az ajánlást? A Munkaügyi Hivatal kétségkívül a trianoni békeszerződés 333. cikkében emiitett ajánlást hoz, tudniillik először létesít nemzetközi megállapodásokat, másodszor pedig hoz ajánlásokat. Kétségtelen, hogy ez az ajánlás nem jöhet kapcsolatba a törvényhozással, csak a végrehajtó hatalommal (Ugy van! a balközépen), mégpedisr magával a kormánnyal, mert mint ajánlás semmiképen nem kerülhet be a Corpus Jurisba. Nem indítvány, mert inditványt nem terjeszthet be a Munkaügyi Hivatal. Milyen módon lehet ezt bekebelezni a magyar közjogba és házszabályaink keretébe? Szerintem egyedül és kizárólag: a végrehajtó hatalmat gyakorló kormány jelentése formájában. Csakis ilyen módon tudom ezt közjogilag helyesen inkorporálni. Ez az ajánlás nem lehet más, mint az, ho<?y a kormány jelentést tesz a Háznak és ezt a Ház nem elfogadja, hanem tudomásul veszi. Ez nagy különbség. Mondom, a kormány jelentést tesz s a kormány jelentését a Ház tudomásul veszi. Most azután a Ház hozhat határozatot s ez a házhatározat az, hogy utasítja a kormányt ilyen mesr ilyen rendelkezések effektuálására. Minden képviselőnek joga van arra, hogy indítványt tegyen, esetlesr törvényjavaslata benyújtására, semmi több. Ez a világos közjogi álláspont és ez a szabatosság szempontjából kifogástalan eljárás. Le kell tehát szegeznünk, hogy ugy a munkásügyi bizottság, mint a parlament minden fóruma a leggondosabban vigyázzon arra, hogy közjogunknak megfelelően ne az ajánlást tárgyaltassa, hanem a kormány jelentését, amelynek csak melléklete az ajánlás, tehát nem is tárgyalási anyag. A jelentésnek^csak alkotórésze ez az ajánlás, tehát a jelentést kell tárgyaltatni és nem a Munkaügyi Hivatal ajánlását, nem elfogadni kell, hanem tudomásul venni és utasitani kell^ a kormányt bizonyos rendelkezések megtételére. Meg vagyok róla győződve, hogy más magállapodásra közjogunk tételes rendelkezései mellett nem lehet jutni és ezért szükségesnek tartottam ezt kijelenteni anélkül, hogy egyébként az érdemet kifogásolnám. Hiszen ez végeredményben pium desiderium, amely majd a kormány intézkedéseinek konkretizált alakjában fog megjelenni a Ház előtt. Precizen ismétlem: a lefolytatott tárgyalás után a kormány jelentését tudomásul veszem és hozzájárulok ahhoz, hogy am. kir. kormány utasittassék e jelentésének megfelelő intézkedések megtételére. (Helyeslés a jobbközépen és a baloldalon.) Elnök: T. Ház! Én is kötelességemben és tisztemben állónak tartom, hogy az elhangzott felszó'alásokra az elnöki székből néhány megjegyzést tegyek. A házszabályok értelmében a t. Ház törvényjavaslatokat, határozati javaslatokat, indítványokat és minister! jelentéseket tárgyalhat. Ezen túlmenő másnemű elnevezésű előterjesztéseket nem. Méltóztassék figyelemmel kisérni, erre nagy figyelemmel voltunk mindig az elnökség részéről a napirend összeállitásánál is. A napirenden sem az ajánlások szerepelnek, hanem a ministeri jelentés tárgyalása. Ezt kötelességemben állónak tartottam konstatálni. Az előadó ur kivan szólani. Oberhammer Antal előadó: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy pár szóval én is hozzászóljak ehhez a vitához 50*