Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.
Ülésnapok - 1927-86
'Az országgyűlés hépviselöházánah 86. ülése 1927 november 10-én, csütörtökön. és rámutassak arra, hogy itt tulajdonképen félreértésről van szó. (Szilágyi Lajos: Amelyet az előadó ur okozott!) Mikor én ennek az ügynek előadásába belefogtam, magam is ismertetni akartam elsősorban azt, hogy tulajdonképen mi a különbség a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet által előterjesztett egyezmények és ajánlások között, amelyeket a békeszerződés 333. cikke tárgyal. Nem tartottam azonban ezt szükségesnek, mert ilyen egyezmények és ajánlások már igen sokszor feküdtek a Ház asztalán. (Rassay Károly: Igaz! Ugy van!) ; 1925 március 4-én kerültek az első egyezmények és ajánlások ide s az akkori előadó Tamásy képviselő ur igen részletesen tájékoztatta, a Házat a kettő közötti különbségről. El fogom olvasni egész röviden a Naplónak erre vonatkozó részét, amelyben az előadó ur a r következőket mondotta (olvassa): »Mielőtt rátérnék ezeknek az egyezmény-, illetőleg ajánlási tervezeteknek ismertetésére és a kormánynak ezekkel kapcsolatos javaslatai tárgyalására, nem mulaszthatom el, hogy a békeszerződés idevágó 333. cikkét legalább röviden ne ismertessem. A békeszerződés e cikke érteiméhen a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet által elfogadott tervezeteket, legyenek azok akár ajánlás, akár egyezmény formájában elfogadva, az ülésszak berekesztésétől számítva, ha pedis' utólag felvett államról van szó. a felvétel időpontjától számitott egy éven belül a tagállam arra illetékes ténvezője elé kell terjeszteni, amely azután teljesen szabadon dönt az egvezmény elfogadása, illetőleg elvetése felett. Ha ajánlás elfogadásáról van szó, ez csak azzal a következménnyel jár. hogy az ajánlás végrehajtása kapcsán kiadott rendelkezésekről a Nemzetek Szövetségének főtitkárát értesíteni kell. Az egyezménv elfogadása azonban már lényegesebb nemzetközi kötelezettségeket is von maga után. nevezetesen azt, hoay az eorvezmény végrehajtása iránt kiadandó rendelkezések megtétele az elfogadó többi államokkal szemben nemzetközileg vállalt kötelezettséget alkot, az earyezmény tíz évig fel nem mondható és a felmondás ez idő után is bizonyos formalitásokhoz van kötve. Ezekből is következik tehát, hogy a törvényhozás megerősítésére, vagyis a tervezetnek az ország térvényei közé való becikkelyezésére csakis akkor van szükség", ha az egyezmény elfogadásáról van szó, mig az ajánlás elfogadásánál erre szükség* nincs, hiszen az ajánlás elfogadásánál tulajdonképen nemzetközileg vállalt kötelezettség létre nem jön«. T. Ház! Amikor azt mondottam, hogy az ajánlást méltóztassék elfogadni, nem azt gondoltam, hogy az ajánlást méltóztassék elfögradni, nem azt gondoltam, hogy azt méltóztassék szószerinti szövegében elfogadni és hogy az ajánlás szövegét cikkelyezzük be törvénykönyvünkbe. Én csak azt gondoltam, hogy az aiánlás irányelveit tessék elfosradni. az ajánlás szövegében foglalt gazdasági irányelveket és ezen irányelvek alapján a kereskedelmi minister ur jelentését. A félreértés tebát ott van, hogy nem az ajánlás szövegét méltóztassék elfogadni, amint például egy egyezménynél a szöveget kell egész terjedelmében elfogadni, hanem csak az ajánlásban foglalt irányelveket, amelyek alapján a kereskedelmi kormánv fogja kiadni a lehetőséghez képest a szükséges intézkedéseket. • 14* T! !T Ezeket voltam bátor megjegyezni, ee-vébként teljesen egy véleményen vagyok Wolff Károly t. képviselőtársammal, aki szintén azt mondotta, hogy nem az ajánlást kell törvénybe iktatni, hanem az ajánlásban lévő irányelveket. (Rassay Károly: Természetes!) Az ajánlásban foglalt irányelveket kéirem elfogadni és ennek alapján a kormányt utasitani. De távolról sem értettem ugy, hogy az ajánlás szövegét méltóztassék törvénybe iktani. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Fitz Arthur jegyző: Szabó Imre! Elnök: A képviselő ur nincs jelen; töröltetik. Következik? Pitz Arthur jegyző: Rothenstein Mór! Rothenstein Mór: T. Ház! (Halljuk!) Nem vagyok jogász és épen ezért a közjogi kérdésekhez nem igen értek, de azt látom, hogy a képviselőház fóruma előtt a kereskedelmi minister ur jelentése van napirenden és nem valami ajánlás. Azt hiszem, azok az aggályok, amelyeket egyes képviselő urak közjogi szempontból felhoztak, indokoltak lehetnek, különösen azért ; mert az igen t. előadó ur előadásában az ajánlásról beszélt. Ha a t. Ház a minister ur jelentését tudomásul veszi, szerintem, akkor sem történik valami nagy baj. (Zaj.) Elnök ur kérem, igv nem tudok beszélni, ha a képviselő urak állandóan beszélgetnek egymással. Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Rothenstein Mór: Azt hiszem, hogy ha a t. Ház ezt a jelentést, ugy mint a többi szociális előterjesztéseket, amelyeket ezidőszerint tárgyal a Ház, tudomásul veszi, akkor ez olyan szerény lénés szociális téren, hogy ebből nagyobb bajok nem származhatnak olyan értelemben, hogy azok a terhek, amelyek e javaslat folytán a munkások szabad idejének felhasználásával kapcsolatosak, miután nem kötelezők, nem képezhetnek terhet a társadalom bármely osztálya részére, elsősorban a munkáltatók társadalmára, mert a Nemzetközi Munkaüsryi Hiva+al — hiszen mást nem is tehet^— az egves államoknak egyezmények alakjában aiánlja elfogadásra az itt lefektetett irányelveket. Ha itt a maeyar parlamentben a minister ur is ezt a formát választja, és mint mellékleletet csatolja az ő jelentéséhez mindazt, amit a Munkaügyi Hivatal az pfryps államoknak elfogadásra ajánl. (Zaj. — Elnök csenget,) aVkor ennél az előterjesztésnél a legnregnansabban domborodik ki az, hogy a kereskedelemügyi minister ur ezeket a szociális törekvéseket, amelyek a Munkaügyi Hivatal által az egyes államoknak ajánltatnak. komolyan nem veszi. Mert mit várhatok én ilyen ajánlástól, ilyen jelentéstől, ha például itt a szabad idő megrovása cím alatt mindjárí mint első bekezdést azt olvasom, hogv az államok a kollektív szerződéseket mozdítsák elo az egyes szakmákban vagy törvényesítsék! Hogyan állvmk mi ebben a kérdésben Magyarországon ? Nem olyan rée-en nagy hare volt Ut a vasinarban a munkáltatók és a munkások között. A Vrvrmány a népjóléti minister ur utján érdeklődött, hogyan is áll PZ a harc, — mondjuk — közbelépett, (Zaj a Há* minden oldalán ) Kérem ilyen zaiban nem lehet beszélni. Elnök (csenget): Csendet kérek képviselő urak! Rothenstein Mór: Nem hallottunk azonban arról, hogy a magyar kormány esryik taHa, a népjóléti minister ur olyan értelemben lénett volna közbe, hosry a munkált utókat és a munkásokat összehozza abból a célból, hogy kollektiv szerződést kössenek s a jövőre nézve az
