Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-86

314 Az országgyűlés képviselőházának 86. ülése 1927 november 10-én, csütörtökön. mással. Ezért az Interparlamentáris Unió is őrizkedik attól, hogy tanácsai olyan jellegűek legyenek, amelyek valamelyes kötelezettséget rónának valamely kormányzatra. Itt teliat a dolog elbírálása kettős. Az egyik az, hogy beléptünk a Népszövetségbe és magunkra kötelezőnek nyilvánítottuk figyelembe venni a Népszövetség eme egyik osztályának, a Nemzetközi Munkaügyi Hivatalnak értesítéseit. Ez nem jelenti azt, hogy a mi 'közjogunkkal ellentétben álló és a házszabályokban lefektetett törvényerejű határozmányokkal szembenálló határozatokat hozzunk. A nemzetközi munkaügyi szervezet azt óhajtja, amikor a kormányhoz ilyen értesítést küld, hogy törvényjavaslat készíttessek ebben a szellemben. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Nem, ez tévedési) Bocsánatot kérek, (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Tévedés!) nem azért ajánlja a kormány figyelmébe, hogy elvi deklaráció hangozzék el, mert ennek csak akkor van értelme, ha munkások érdekében ezek a népjóléti intézmények valóra is válnak. Nem azért irja például, hogy népfürdő kell, hogy ez csak, mint kedves óhaj a nemzet színe előtt elhangozzék. (Zaj. — Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Most, ebben a stádiumban csak az a cél!) Akkor helyesebben méltóztatik tenni a mélyen t. kormánynak, ha ezeket a megszívlelendő dolgokat magának megtartja és a Házat nem fárasztja. (Zaj.) Hogy egy idegen, akármilyen magas szerv figyelmébe ajánljon valamit a magyar parlamentnek, az közjogilag teljes lehetetlenség. (Éri Márton: Tévedés! A kormány hozza ide! — Zaj.) A magyar királyi kormánynak egy tagja sem vállalkozhatik arra, hogy egy külföldi szervnek hozzá intézett ajánlásait itt nyugtázza. Erre a célra parlamenti megmozdulás teljesen lehetetlen. Méltóztassék ügyelni erre azért, mert ilyen precedenst teremteni roppant veszedelmes, (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: De már van ilyen egész csomó!) Elég hiba. Mélyen t. képviselőtársaim, akik először irányították rá a figyelmet erre, és az előadó ur beszéde közben, megütvén fülüket ez a közjogi képtelenség, közbekiáltottak, nagyon helyesen figyelmeztetik a mélyen t. kormányt arra, hogy minden parlamenti határozatnak, a házszabályoknak és a törvénynek megfelelően kell létrejönnie, különben ez azt jelenti, hogy ilyen határozattal törvénykezdeményezési kötelezettségét a mélyen t. kormány elodázta. Mert ha ebben határidő volna ós azt mondaná a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet javaslata, hogy ennek alapján a kormány a képviselőház elé ennyi és ennyi idő múlva a munkások szabad idejéről, a munkában való alkalmaztatás kérdéséről, amiről érdemben leszek bátor egy pár megjegyzést tenni, törvényjavaslattal álljon elő, akkor lehet azt mondani, hogy ezt mint jelentést tudomásul veszi a Ház. De, hogy ezt az ajánlást elfogadja, ilyen kijelentést tenni veszedelmes precedens, ez érinti azt a szuverén jogot, (Szilágyi Lajos: TJgy van! ügy van! Tökéletesen ugy van!) amely a parlamentarizmusnak alapkelléke. Épen azért, hogy ez elimináltassék, ajánlanám előterjesztendő határozati javaslatomat elfogadásra, amely nem érinti a mélyen t. kormánynak kétségkívül jó szándékait. Senki nem kívánja kétségbevonni, hogy a minister ur azért kivánta a Házat tájékoztatni ebben a kérdésben, mert átérezte, hogy a munkásjóléti intézményeknek szociális hatását valóra váltani legfőbb ideje ebben az országban. Ezért ezt a határozati javaslatot vagyok bátor előterjeszteni (olvassa): »A Képviselőház utasítja a kormányt, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal megkeresése tárgyában készitett jelentés visszavétele mellett készítsen a jelentésben foglalt indítványok tárgyában törvényjavaslatot és azt három hónap alatt terjessze a Ház elé.« (Zaj. — Túri Béla: Nem ezt akarja! — Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Nem is lehet! Az egészen más!) Bocsánatot kérek, ezekben a kérdésekben fontos annak hangoztatása, hogy semmiféle elodázás nem történik. A nemzetközi kapcsolatok a nemzetközi harmónia megteremtéséhez szükségesek. A nemzetközi kapcsolatoknak olyan ápolása szüksége, hogy annak ami más államok szociális törvényhozásában érvényre jut, necsak üres visszhangja legyen jelentések alakjában Magyarországon, hanem az valóra is váltassék törvényalkotás formájában. Legyen szabad a mélyen t. minister urnák figyeliuebe ajanianí, nogy ezzel a kérdéssel kapcsolatban Angliában azt a szabályozást teremtettek meg, hogy specializáltait es a ívmnkaügyi Szervezet a munkáltatók szervezetevei oiy megállapodásra lépett, nogy szakmánként állapította meg a muuKaszabaaság speciális törvényét. Nem mindegy az, nogy péiüaul egy közüzem munkásai miképen viselkedhetnek a munkáltatóval szemben, vagy pedig egy lukrativ berendezkedésű magánvailaKozas inunkasai hogyan viseikfeünetneK a munkáltatóval szemben. A sztrákjog szempontjából egeszén különleges szabályok vannak; ezért történt meg az Angliában, hogy amikor a szensztrájk voit, a munkáltatók és a munkások közötti, az idö felhasználására vonatkozó szervezeti szabályokból az következett, hogy még a legnagyobb sztrájk idején is maguk a munkások vigyáztak arra, hogy valahogy víz ne ömöljék a tárnába, vagyis átértettek és átérezték a közüzem jellegének azt a fontosságát, hogy az állam közgazdasági erejét semmi körülmények között sem szabad megbénítani. Itt Magyarországon különben nincs is szükség arra, hogy ilyen ideákkal szolgáljanak, mert hiszen ezekkel az ideákkai a törvényhozás igen gyakran foglalkozott és ezek valóraváltását mindenki kívánja. Ehhez azonban hosszú idő kellene, ezt a kormány három hónap alatt nem tudná elkésziteni. A munkások szabadidejére vonatkozó javaslat például szintén nem kielégítő módon ajánltatik a mélyen t. kormány figyelmébe, mert engedelmet kérek, minden tiszteiét nyilvánítása mellett a mélyen t. Munkaügyi Szervezet megkeresése iránt, nem méltóztatik-e észrevenni, hogy ez egy szabadságjogi kérdés, hogy a magánéletbe való behatolást is jelenti, hogy valaki a szabadidejét miképen használhatja fel. Vannak törvényhozások, ahol már törvénybe van iktatva, hogy a munkások bizonyos kategóriájánál beleszólhatnak a munkás magánéletébe, előírják, hogy szórakozásra hol és mennyi idő fordítható. Öly intézkedések is történnek tehát, amelyek a magánélet szabadságába való behatolást jelentik. Ezért itt nagyon erős kritika és rostálás szükséges. A főszempont az, hogy gazdasági kérdéseknél a munkások és munkáltatók közötti harmónia a szociális megértés szempontjából továbbépíthessék, ezt pedig másképen mint a törvényhozás elé kerülő törvényjavaslat utján elérni lehetetlen.