Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.
Ülésnapok - 1927-86
'Az országgyűlés képviselőházának 86. ülése 1927 november 10-én, csütörtökön. 301 képviselő ur, az elnök óhajt nyilatkozni! — A képviselő urat távolról sem lehet szándékom és intencióm szólásszabadságában korlátozni, annak hivatott őre vagyok, de figyelmeztetnem kell, hogy túlságosan eltávolodott a tárgytól. Napirenden a munkások szabad idejének tárgyalása van. Szíveskedjék a tárgyhoz közeledni, különben a tárgytól való eltávolodás miatt további rendszabályokhoz lennék kénytelen nyúlni! (Györki Imre: És Ősik tegnap mit csinált 1 ]?! Egy szót sem szólt a javaslathoz!) Ne tessék az elnöki enunciációt kritika tárgyává tenni! (Zaj. — Györki Imre: Nem, csak megállapítjuk!) Propper Sándor: Hálásan köszönöm az elnöki figyelmeztetést és alávetem magam annak annál is inkább, mert épen most akartam a tárgyra rátérni . Elnök: Az elnökkel való gúnyos polemizálásért rendreutasítom a képviselő urat! (Farkas István: Ez is polemizálás? — Zaj.) Propper Sándor: T. Minister ur és t. Képviselőház! (Esztergályos János közbeszól.) Elnök: Esztergályos képviselő urat kérem, ne tessék köbeszólni! (Jánossy Gábor: Halljuk már egyszer!) Propper Sándor (olvassa): »Az 1921. évben Genfben tartott Nemzetközi Munkaügyi Egyetemes Értekezlet által a heti pihenőidőnek az ipari üzemekben való érvényesítése tárgyában, tervezet alakjában elfogadott nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot« tárgyaljuk. (Jánossy Gábor: Ejnye, de hatalmas mondat volt!) Ne tessék hinni, hogy én szövegeztem! (Farkas István: Ott szövegezték!) A magyartalanságért nem én vagyok a felelős. (Farkas István: A túlsóoldalon szövegezték! Ott nem tudnak magyarul, a túlsóoldalon! Nyakatekert magyarság!) Szóval ezt a javaslatot tárgyaljuk és meg kell állapitanom azt, amit elöljáróban már megállapítottam, hogy az élet ebben a kérdésben már. határozott, már majdnem másképen határozott és túlhaladt^ azon, amit ez a javaslat tartalmaz. A kormány azt Ígérte, hogy az ősszel szociálpolitikai javaslatokat fog tárgyaltatni. Ugy látszik ebben az esetben eleget akar tenni Ígéretének, be akarja váltani igéretét és előszed egy csomó szociálpolitikai javaslatot, egy csomó nemzetközi munkaügyi egyezménytervezetet és ajánlást és ezek közül kiszedi azokat, amelyek nálunk már régesrégen törvényben vannak szabályozva. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hogy a tárgynál maradjak és a konkrét javaslathoz szóljak, a vasárnapi munkaszünetről Magyarországon törvény rendelkezik, az 1893. évi XIII. te. Meglehetősen régi tehát ez a törvény, több mint 30 esztendős. Ez a javaslat, amelyet tárgyalunk, egy lépéssel sem viszi előbbre az ügyet, mint a vasárnapi munkaszünetről szóló 1893. évi XIII. te. A felhívott törvénycikk 2. §-a ugyanis a következőket mondja (olvassa): »Az ipari munkának szünetelése legkésőbb vasárnap reggel hat órakor kezdődik és megkezdésétől számított 24 óráig, de legalább is a szüneti napot követő reggel 6 óráig tart«. Ugyanezt mondja a szóbanforgó törvényjavaslat 2. $-ának 2. cikke is, nem kapunk tehát semmi ujat. Kérdem a minister urat: ha ez az egyezménytervezet törvényerőre emelkedik, involvál-e ez uj törvényalkotást 1 ? Ugyebár, nem? (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: De igen! Ezt pótlásul kell megcsinálni!) Akkor kettő leszi belőle; ugyanazt fogja mondani, de ujitás még mindig nem lesz, még mindig csak ott fogunk tartani, hogy a heti pihenőnapot az ipari üzemekben — és csakis az ipari üzemekben — 24 órában állapítják meg.Ismétlem: élet és a külföld ennél már jóval messzebb tart, s amidőn ehhez a javaslathoz szólok s amidőn fájdalommal állapítom meg, hogy semmi ujat nem kapunk, eszembe jut a nagyon zsugori nagynéni esete, akihez ha gyermekkorunkban eljártunk, kinyitotta az almáriumot, kivette belőle a süteményes ládát, a süteményt átrakta egy másik ládába, a morzsákat pedig ideadta nekünk gyermekeknek. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Ugyanigy tesz a kormány a szociálpolitikai törvényhozás terén: Genfből igen tartalmas süteményes ládák érkeznek, amelyeket ha valamennyit ratifikálnánk, igen dus szociálpolitikai eledelhez jutna a magyar dolgozó nép, a kormány azonban csak rakosgatja a süteménydarabokat a genfi ládából egy másik ládába> és a morzsákat, amelyeket a magyar gyermekek prézlinek neveznek, a sütemény-prézlit nagy kegyesen kiutalja a dolgozó magyar népnek, amely ha kedve tartja és ha tud ürülni a süteményprézlinak, azt elcsámosoghatja. A süteményt ellenben kirakják az almáriumból és mi csak kandi szemmel nézhetünk a szekrényajtóra, amely ezeket az izes és tápláló szociálpolitikai süteménydarabokat tartalmazza. (B. Podmaniczky Endre: Ez bölcs rabbi-mondás ! — Élénk derültség. — Jánossy Gábor: Ben Ak'ba!) Én arra kérem a mélyen t. kormányt legyen szíves komoly süteménydarabokat is kiadni a genfi ládából. A nrézlit megtarthatja magának, vagy eloszthatja azoknak, akik ennek örülni tudnak. A dolgozó magyar nép rászolgált arra. hogy komoly darabokat kapjon, már pedig újból meg kell állapi tanom, hogy ez nem komoly szociálpolitika. Ez megvan, birtokban van, de csak hogy betehessenek a kirakatba még egy darabot, hogy megmutathassák, hogy mi igenis csinálunk szoei ál politikát, hos-y a magyar törvényhozás foglalkozik a szociálpolitikával, elővesszük és felmelegítjük a rés-en meg-levő, az életbe már régen á+ment dolgokat. Miért nem méltóztatnak idehozni a genfi. Nemzetközi Munkaügyi értekezletnek azoka,t az egyezménytervezeteit és ajánlásait, amelyek ujat jelentenek, amelyek jót jelentenek? (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Ilyen jön mindjárt a nők védelméről!) Az is megvan, az is törvénvbe van iktatva. Én azonban majd megmondom, mire utaltam. Én a mezőgazdasági munkásság védelmére utalok, amelyre nézve egy egész sereg nemzetközi munkaüg-yi értekezlet hozott már egyezménytervezetet és tett előterjesztést, amelyekből azonban a magyar törvényhozás egyetlenegyet sem ratifikált. Utalok az ipari munkások munkanélküliség esetéire való biztosításáról szóló egyezménytervezetre, amelyet szintén nem kantunk még meïi, sokszor megígértek, amelyről azonban kevés szó esik és amely, ugy látszik, elérhetetlen távolba került tőlünk és a törvényhozástól, amelynek megvalósítására ennek a törvényhozásnak jóvoltából eg-yhamar nem keiül majd sor. És ha hozzányúlunk kérdésekhez és ha már ilyen javaslatot tárgyalunk és olyan matériát munkálunk, amely további munkálást nem igényel, vagy amely ha további munkálást igényel is, olyan munkálást igényel, amely előbbre viszi a dolgokat: akkor miért nem beszélünk az angolszász államokban meghonosodott weekend-ről? Hol vannak már a vasárnapi munkaszünettől a külföldön, Amerikában, Angliában, Ausztráliában és a többi haladott államokban? Hatalmas lépésekkel halad előre a mun-
