Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.
Ülésnapok - 1927-86
'Az országgyűlés képviselőházának 86. ülése 1927 november 10-én, csütörtökön. kás-védelem ezen a téren, pl. olyképen, hogy a hét utolsó félnapját, a vasárnapot, és a hét első félnapját a munkás rendelkezésére bocsáják, hogy azalatt helyrehozza magát, hogy azalatt üdüljön hogy az a ] att tanuljon, kultúrát szívjon magába. Angliában és Amerikában a weekend, a hétvég, a hétvégi pihenő szombat délutántól hétfő délig tart, nem 24 órát adnak tehát a munkásnak pihenésre, szórakozásra, erőgyűjtésre, hanem 48 órát adnak. De idehaza hazai viszonylatban is már nem 24 óra a pihenő idő, hanem 36 óra, sőt van üzem, ahol a munkások a masruk szociáldemokrata szervezkedésével már kivivták az angol hetet, a munkahétnek olyan beosztását, hogy a munka szombaton délben befejeződik s a szombat délutánt összekapcsolják a vasárnappal. Ma már egy csomó nagy üzemben ez a való, eleven élet, amely a gyakorlatba ment át és amely a munkások egészségügyét kiválóan szolgálja. Az 1921-ben tartott Nemzetközi Munkaügyi Konferencia, amely ezt az egyezménytervezetet előterjesztette, természetszerűleg a minimális feltételeket szabta meg, azokat, amelyek nem haladottabb országoknak szólnak, nem Amerikának, nem Angliának, (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Svájcnak is például!) nem Németországnak, nem Franciaországnak és talán nem is nekünk szólnak, hanem a szociálpolitikai téren téliesen lemaradt országoknak szabta meg ezeket, hogy azok is adjanak legalább is annyit munkásaiknak, mint amennyi ebben a javaslatban le van fektetve, ami azonban a minimum. A magyar kormány azonban beleesik abba a hibába, — erre már számtalanszor rámutattam, — hogy ezt a minimumot maximumnak tekinti és ettől nem hajlandó eltérni, ennél nem hajlandó tovább menni és ennek tetejébe még azt is igényli, hogy megveregessük a vállát és megdicsérjük, hogy milyen dicső, gyönyörű szociálpolitikai alkotást hoz ide. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Én nem várok semmi dicséretet!) Dehogy nem, az ön elvbarátja egyenesen megharagudott ránk azért, hogy mi nem dicsértük meg a kormánvt szociálpolitikai cselekvéséért, (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Én nem haragudtam! — B. Podmaniczky Endre: Frűhwirth haragudott meg, nem a minister! — Györki Imre: Ö olyan haragos! A minister nem haragos!) Miután a lelki kapcsolat nyilvánvaló és a köznek is tudtára adatott, azt hiszem, nem vagyok egészen távol az igazságtól ezen a téren, amidőn azt hiszem, hogy a mij nister ur is ezt az álláspontot vallja. (Györki Imre: Az elvközösség itt is megvan. Én tehát arra vagyok bátor felhivni a mélyen t- kormány figyelmét, hogy inkább a birálatra adjon, mint a hízelkedésre. Sokkal hasznosabb, az ügyeket sokkal inkább előbbre viszi az, ha van komoly és tárgyi birálat, mintha körülrajongják és körülhizelgik a ministert. Ebben a kérdésben például célszerű volna a bírálatra hallgatni, célszerű volna ennek a javaslatnak a rendelkezéseit messzebbmenőleg kiterjeszteni. Miért ne lehetne nálunk is megcsinálni, ami másutt megvan; miért ne lehetne törvénybe iktatni a weekendet, ha nem is mindjárt amerikai szisztémára az első intrádára, hanem a magyar viszonyoknak megfelelően ugy, hogy a munkaidő szombat délben befejeződjék és a munkaszünet szombat déltől hétfő reggelig tartson? Ez, mondom, eleven élet, ez semmi nehézségbe nem ütközik. Azt sem hiszem el, hogy a kapitalizmus itt ellenkeznék, mert a munkásság követelései nyomán és a munkásszervezkedés hatása alatt ezt egy csomó üzem már valóra is váltotta. Nem kellene tehát egyebet tenni, mint összefoglalni, szakaszokba formálni és törvényjavaslat alakjában idehozni az élet megteremtette ennek a helyzetnek a kodifikálását és azt törvénybe ik* tatni. Ezek azok az okok, amelyek belőlünk a szerintünk jogos és tárgyilagos birálat hangját előhívják. Végül kijelentem, hogy a javaslatot csak azért nem vetem vissza, mert szociálpolitikai javaslat és mert a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal iránt mégis tartozunk annyi regard dal, (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Hát, ez az!) hogy egyezménytervezeteit, ha azok idekerülnek, elfogadjuk, abban a reményben, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal is közeledni fog az ő tulajdonképeni eredeti rendeltetéséhez és nem azon fog a tanácskozások ideje alatt állandóan töprengeni, hogy miképen tudjon valamit elvenni a munkásoktól és miképen tudjon minél alacsonyabban minimumot megállapítani, hanem hogy miképen tudja a munkásérdekeket megvédeni a kapitalista kizsákmányolással szemben, mondom, csak ez a várakozás és ez a regard az, amiért én a javaslatot magamévá teszem és elfogadom. Teszem ezt még abban a reményben is, hogy a kormány sem fog kitartani amellett a merev, egyoldalú és tarthatatlan álláspontja mellett, hogy minden minimumot maximumnak fogad el, (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Nem!) és oivan javaslattal untatja a képviselőházat, amelynél már sokkal több van az éMben megvalósitva. A javaslatot elfogadom. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. ) Elnök: Frühwirth Mátyás kén viselő ur félreértett szavainak helyreigazítása címén kért szót. A szólás jogot a képviselő urnák megadom. Frühwirth Mátyás: Mélyen t. Képviselőház! Tegnaoi felszólalásommal kapcsolatban Pronper Sándor képviselő ur szükséaresnek találta, hogy ma, ahelyett, hogv elvi harcot folytatott volna, személyileg nekem jöjjön és támadjon. Tiltakozom az ellen, amit a képviselő ur nekem imputait! Aki engem figyelemmel kisért ebben a Házban, tanúm lehet arra, hogy én soha személyekről ebben a Házban nem nyilatkoztam, sem a képviselő úrról, sem másról. Azt tartom, hogy a képviselőház nem a személyi harcok, hanem az elvi küzdelmek szintere legyen. (Ugy van! a bal- és a jobboldalon.) A képviselő ur ugy tett, mint Bodóné akkor, amikor tőle a bor árát kérték, beszélt másról és nem arról, amit én számonkértem tőle. Én azt állítottam a szociáldemokrata pártról, hogy Ők a budapesti gyárakban a keresztényszocialista munkásokat kiteszik a munkából, azért, mert keresztényszocialisták. (Ugy van! a bal- és a jobboldalon.) A képviselő ur ahelyett, hogy ezt megcáfolta volna, egészen másról beszélt, mint amiről beszélnie kellett volna. Ezt megállapítom itt a nemzet nagy nyilvánossága előtt. A képviselő ur erre nem tudott válaszolni, hanem próbált koholt vádakat emelni a keresztényszocialisták ellen. Állítom, hogy a keresztényszocialista munkásság teljesen a sztrájkjog alapján áll. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ohó!) Azzal szemben, hogy a képviselő ur azt mondja, hogy a keresztényszocialisták nem állnak a sztrájkjog alapján és azt elitélik, ki kell jelentenem,
