Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.
Ülésnapok - 1927-85
292 Az országgyűlés képviselőházánál hivatkozással, hogy abban az esetben, ha valamely lakó elfogadja a felmondást és ki kell mennie, majd gondoskodnak annakidején más lakásról. Ezt azután ugy oldották meg, illetve ugy kivánják megoldani a háztulajdonosok, hogy kartellbe tömörülnek és kölcsönösen az egyik háztulajdonos a maga által felmondott lakónak a másik háztulajdonos házában kivan lakást biztositani, ami által kölcsönösen elérik azt, hogy külön-külön mindegyik uj lakójával szemben már 100% -os, illetve szabad bért tud a maga számára biztositani. Méltóztassék megállapítani, hogy ez igy van; a kezeim között levő felmondások is azt igazolják, hogy ezt csinálják a háztulajdonosok. De akkor, amikor a minister ur, ebben a kérdésben nyilatkozott, akkor olyan nyilatkozatot tett, amint korábban felolvastam, hogy nem kell a felmondástól megijedni, s alig hiszi, hogy a háztulajdonosok ilyenre vetemedjenek, mert ott van a biróság, amely igazságot szolgáltat. Sajnos, a minister urnák ebben nincs igaza, mert a biróság ebben a kérdésben nem igazságot fog szolgáltatni. Hiába helyezkedik a lakó arra az álláspontra, hogy beigazolja a maga igazságát, sőt hiába érzi az Ítélkező biró is azt, hogy a lakónak teljes egészében igaza van, még sem tud neki igazságot szolgáltatni és elégtételt adni, mert a felmondás érvényességét tartozik kimondani, mert hiszen a biró a kiadott rendelet alapján tartozik eljárni, ez pedig csak azt tartalmazza, hogy felmondhat minden háztulajdonos a lakójának akkor, ha megfelelő lakásról gondoskodik, a felmondás érvényessége előtt azonban nem kötelezi a rendelet a háztulajdonost arra, hogy a megfelelő lakás kiutalása megtörténjék. Ennek következménye az, hogy most már a budapesti lakosság, de a vidéki városok lakossága körében is, ott, ahol a kötött forgalom még megvan, a minister ur értelmezése szerint egy egészen téves felfogás kezd kialakulni, és pedig az, a téves felfogás, hogy ebben az esetben a háztulajdonosok hiába mennek perre, mert a biróság — amint a minister ur mondotta — igazságot fog a lakóknak szolgáltatni. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: A végén!) A végén igen, ellenben tessék tisztába jönni azzal és tessék tudomásul venni, igen t. minister ur azt, hogy a helyzet a következő: Az a szerencsétlen lakó súlyos dilemma elé kerül: vagy elfogadja a háztulajdonos felmondását s akkor mentesül a birói és ügyvédi eljárási költség viselése alól és akkor várhatja, hogy a háztulajdonosok, akik kartellbe tömörültek, másutt fognak neki megfelelő lakásról gondoskodni, ahol azután meg van adva az a joga, sőt kötelessége, hogy 100%-os bért, vagy ennél nagyobb összegű bért tartozik fizetni (Felkiáltások jobbfelől: Akkor nem!); vagy pedig ha nem helyezkedik erre az álláspontra és azt mondja, bizva a minister urnák a lapok szerint tett kijelentésében, hogy »elmegyek a biróság elé, mert a biróság független, pártatlan és igazságot fog nekem szolgáltatni«, akkor viszont nemcsak azt fogja kapni, hogy a biró kénytelen a kiadott rendeletet alkalmazni, kénytelen a felmondás érvényességét kimondani és helytadni a háztulajdonos keresetének, hanem ezenfelül még meglehetősen súlyos perköltséget is fog viselni. Ez következik a minister urnák abból a nyilatkozatából, amely a lapokban megjelent, s /amelyre nézve előrebocsátottam, hogy semmi kétségem nincs abban a tekintetben — s ezt már előzetesen feltételeztem, — hogy a minister urnák más 85. ellése 1927 november 9-én, szerdán. volt az intenciója, azonban a minister urnák ez az intézkedése kétségkívül hozzájárult ahhoz, hogy ebben a tekintetben a közönség körében félreértésekre adjon alapot, és e félreértés következménye meglehetősen súlyos költséggel jár. Amennyiben időm lejárt, kérném a t. Házat, méltóztassék beszédidőmet 10 perccel meghosszabbítani. (Felkiáltások: Megadjuk!) Elnök: Kérdem a t. Házat, meltóztatik-e hozzájárulni ahhoz, hogy Györki képviselő ur beszédideje tiz perccel me^hosszabbittassék. igen vagy nem? (Igen!) A Ház a beszédidő kért meghosszabbításhoz hozzájárult. A képviselő urnák tehát jogában van még 10 percig beszélnie. Györki Imre: Ez az egyik kérdés, amelyre vonatkozólag kérném a minister ur legsürgősebb intézkedését és kérném, hogy ha intenciója helyes volt, méltóztassék ezt a kérdést intenciójának megfelelő mederbe terelni. A másik megjegyzésem ugyané paragrafus 5. bekezdésére vonatkozik. Ez a bekezdés megmondja, hogy mi az a megfelelő lakás, amelyet az 1. bekezdés magában foglal. A minister ur ellenben nem gondolt arra, hogy a háztulajdonos beleszorítja a megfelelő lakás fogalmában azt — minthogy ez közelebbről meghatározva nincs, csak nagyság és minőség tekintetében van bizonyos megszorítás —hogy a város egyik részéből a másik részébe tolja a lakókat. Az olyan lakóknak, akik például a budai oldjalon vannak elfoglalva, Kőbányán fognak lakást kijelölni, viszont a kőbányaiaknak talán a város olyan részébe, amely nekik teljesen megközelíthetetlen. Van ugyan egy rendelkezés, mely szerint figyelemmel kell lenni arra, hogy a lakásváltozás a bérlőt foglalkozásának folytatásában jelentékenyen ne akadályozza, én azonban ismerem a birói gyakorlatot s ezt a rendelkezést nem tartom kielégítőnek. A biróság ugyanis azt fogja mondani, — és szerintem ezt egészen jogosan mondhatja — hogy ma már olyan lakók is, akiknek nem mondottak fel a háztulajdonosok és nem kényszer folytán helyeztettek be más lakásokba, a város egyik részéből a másikba járnak, sőt a Budapest környékén levő községekből járnak be ide, ez tehát foglalkozásukban az egyes lakókat semmi tekintetben sem fogja meggátolni. Tehát akkor, ha itt is más volt a minister ur intenciója, ennek is szigorúbb, precízebb megjelölést kellett^ volna adni, mint ahogy az ebben a rendelkezésben benne van. De felhívom a t. minister ur figyelmét arra is, hogy a 13. § 4. bekezdése nemcsak egyes háztulajdonosoknak, nemcsak annak a társháztulajdonosnak adja meg a felmondás lehetőségét, hanem megadja a részvénytársaságoknak is, amennyiben felmondania joga van a részvénytársaságnak is, ha vannak olyan részvényesei, akiket tagsági minőségükben az illető lakás használata az alapszabályok szerint megillett. Ha a minister ur odáig ment volna, hogy csak a szövetkezeteknek adja meg ezt a jogot, ezt bizonyos mértékig meg lehet érteni és erre a jogi formulát bizonyos mértékben meg tudnám találni. Itt azonban a t. minister ur továbbment és a részvénytársaságoknak is megadta a módot a felmondásra. Ezáltal váltak azután lehetővé az olyan esetek, aminők közül egy a kezeim között van. Itt van a Tibérius R.-T.. a VI [. kerületi Akácfa -utca 51. számú ház tulajdonosa, amely a rendelét é bekezdésére való hivatkozással felmondott a ház összes lakóinak, mert mint
