Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-85

Àz országgyűlés képviselőházának 85. ülése 1927 november 9-én, szerdán. 293 <nondja, abban saját részvényeseit kívánja elhelyezni. (Rothenstein Mór: Nagyon jó! — Zaj.) Ez a rendelkezés valóban megadja a lehetőséget arra, hogy felmondjon. (Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter: Egynek!) A rendelet nem mondja, hogy egynek, hanem a felmondás jogát mindazok részére biztosit ja, akiket tagsági minőségükben az, illető lakás használata megillet. Én elhiszem, hogy a minister urnák az volt az intenciója, hogy csak egynek lehessen felmondani, azonban minthogy azokban a társas házakban, amelyek tömegesen alakultak át részvénytársaságokká azért, hogy előnyösebb helyzetbe jussanak az adó és illeték (kérdésében, a kérdést ugy oldották meg, hogy az alapszabályokba felvették, hogy az illető házban elsősorban saját részvényeseiknek kivannak lakást biztosítani, az összes részvényeseknek megvan erre a joguk. Ha nem igy van, annál jobb, de akkor kérjük a precíz rendeletmódosítást, amely rendeletmódosítás teljes és tiszta képet ad és a visszaélések lehetőségét megszünteti. Interpellációm végén egyébként majd átadom a t. minister urnák ezt a levelet, amelyet a Tibérius Részvénytársaság intézett az emiitett ház lakóihoz. Fel kell hivnom a minister ur figyelmét arra is, hogy nemcsak ezek az egyes részvénytársaságok élnek ilyen kíméletlenül ezzel a joggal. Itt van a kezeim között egy másik, talán a minister úrhoz egészen közelebb álló intézménynek, a Jézus Szive egyházközséguek felmondó levele, amely szerint Reviczky-utca 9. szám alatti házában az összes lakóknak felmondott a rendeletnek arra az intézkedésére való hivatkozással, amely a 14. §. 9. pontjában foglaltatik, s amely ezt a lehetőséget az egyházaknak is megadja ép ugy, mint az államnak és a törvényhatóságoknak. Méltányolom magasabb szempontból, hogy ezt is meg kell adni, ellenben méltóztassék figyelembe venni azt, hogy mennyire könyörtelenek a háztulajdonosok. Itt nincs különbség. Meg lehet állapítani felekezeti különbség nélkül — akár zsidó, akár keresztény háztulajdonosról van szó — hogy felmondanak anélkül, hogy gondoskodnának a házban lakóknak más utón való elhelyezéséről. Nem tudom feltételezni, hogy a Jézus Szive egyházközség, ha már másokat kivan odahelyezni a Reviczky-utca 9. számú házba, ne tudna a most bentlevő Jakóknak elhelyezéséről gondoskodni. De felhívom a minister ur figyelmét arra a visszaélésre is, amely a 14. §. 1. bekezdésén, illetve annak 3. bekezdésén alapszik. Az 1. bekezdés megmondja, hogy indokolt felmondással élhet ElZ El háztulajdonos, aki a saját maga vagy hozzátartozói részére kivan megfelelő lakást biztosítani s ebben az esetben eddigi lakója részére megfelelő lakásról gondoskodni sem köteles. A 3. bekezdés azt mondja, hogy felmondással a háztulajdonos e pont alapján csak akkor élhet, ha a házába maga akar beköltözni. Itt megvan a visszaélés lehetősége. Emlékszem rá, a korábbi rendeletben, amely 4—5 évvel ezelőtt jelent meg s amelyben a minister ur szabályozta a lakásigénylők kérdését, az volt, hogy csak azok birnak Budapesten lakásjogosultsággal, akik 1914-ben már a székesfőváros területén laktak, kivéve azokat a köztisztviselőket stb., akik áthelyezés folytán kerültek ide. Már most e rendelet 14. §-ának 3. bekezdésében ilyen megszorítás nincsen, aminek következménye az, hogy azok a háztulajdonosok, akik nem Budapesten laktak korábban, e rendelet intézkedésére való hivatkozással most Budapestre jönnek, itt forma szerint bejelentik magukat egy albérleti szobába s egy ilyen albérleti szobában történt egy hónapi bejelentés alapján arra való hivatkozással, hogy ők eddig is a fővárosban laktak és megfelelő lakásuk nincsen, a rendelet 14. §-ának 1. pontja alapján a maguk részére igénylik ezeket a lakásokat. Méltóztassék ezeket figyelembe venni. Én megint csak feltételezem, hogy az inteació más volt, azonban az emberek élelmessége és leleményessége odáig vezetett, hogy a rendeletnek ezt a hiányát már is kijátsszák és a maguk kapzsi ösztöneinek kielégítésére forditják. Ugyancsak szóvá kell tennem a 14- § 7. bekezdésében foglalt visszaélési lehetőséget is, amely szerint jogi személy is élhet e paragrafus alapján való felmondással, ha a felmondott lakást saját céljaira akarja felhasználni, vagy ha építkezni akar. Ennek a rendelkezésnek az építkezésre vonatkozó részét ezúttal nem kívánom érinteni, ezt meg tudom érteni, a másik részét azonban nem, mert ez ugyancsak a visszaélésnek tág lehetőségeit adja meg. Interpellációmnak 4. bekezdésében megfelelő büntető szankciónak kiadását kérem a minister úrtól. Tudom, hogy a minister ur azt fogja mondani, hogy kiadott rendeletének 37. §-a már is büntető rendelkezést tartalmaz, minek tehát ujabb büntető rendelkezést kérni, amikor már erre vonatkozólag a minister ur a megfelelő intézkedést megtette. Nézzük azonban, hogy ez a megfelelő intézkedés miben áll ? Ez abban áll, hogy ha valaki, különösen ha a részvénytársaság visszaél azzal, hogy mint háztulajdonos a 14. §. alapján felmondott lakást vagy lakásnak tekintendő helyiséget kiürítés után más célra használja fel, mint ami iránt a felmondás történt, akkor ennek tizenöt napig terjedhető elzárás és nyolcvan pengőig terjedhető pénzbüntetés a következménye. Még talán odáig is elmennék a méltányosságban, hogy egy háztulajdonos meggondolja magát, mielőtt erre vetemednék, s mielőtt kitenné magát a büntetési szankció következményének és lecsukatná magát tizenöt napra. Azonban a népjóléti minister ur, ugy látszik, megfeledkezett arról, hogy amikor ezt a rendeletet kiadta, akkor már előkészítés alatt volt és mire ebben az ügyben olyan helyzetben lesz az eljáró hatóság, hogy itt kihágási Ítéleteket hozhat, talán már életbe is lép az a büntető novella, amelynek a bizottsági tárgyalása már megkezdődött; sőt a plénumban való tárgyalása is a közeli napokban bekövetkezik. Abban pedig olyan rendelkezés foganatosittatik, hogy az elzárási büntetés ^a_büntető novellában, — Váry Albert igen t. képviselőtársam mint előadó ezt nagyon jól méltóztatik tudni, — átváltoztatható pénzbüntetésre. Már most méltóztassék elképzelni, hogy mit reszkiroz az a háztulajdonos, aki vissza fog élni a rendelet 14. §-ával, vagy mit reszkiroz az a részvénytársaság 1 Meg fogják büntetni, ellenben nem fogják szabadságvesztés-büntetésre elitélni, mert a büntető novella majdani életbelépésekor, — ami, mondom, sokkal korábban fog bekövetkezni, mintsem az ezen a téren felmerülő kihágási ügyben eljáró hatóság intézkedhetik, — pénzbüntetéssel megszabadul. Akkor tehát, amikor megadatik a lehetőség arra, hogy szabad felmondási jogát érvényesíthesse, százpercentes vagy azontúl is menő lakbért zsarolhasson ki, akkor igazán nem fog visszariadni attól a rendelkezéistől, amely a 37. §-ban van és én a 37. § intézkedésének ismeretében intézem az interpellációm 4. pontjában foglalt kérelmet a minister úrhoz, kérve ebben az ügyben a minister úr hathatós intézkedését és megfelelő rendelet kiadását. (Helyeslés a szélsőbaloldalon ) Elnök : A minister úr kíván szólani. Vass József népjóléti és munkaügyi minister: T. Ház! A most előadott interpellációs matériából nem kívánok foglalkozni azokkal a motivu-