Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.
Ülésnapok - 1927-85
Az országgyűlés képviselőházának minden munkásnak napi munkájáért juttatni kell. Állapittassék meg az a legkisebb összeg, amelyet a munkásnak fizetni lehet. Sokak előtt, talán a jelenlévők között is, exotikusnak látszik ez a felfogás, pedig ha nézzük, hogy a mezőgazdasági munkaviszonyok terén ezt már ezelőtt 4—6 esztendővel behozták s ott meg tudták valositani, akkor az ipari munkánál is be lehet hozni. (Csontos Imre: Senki sem tartja be! Csak az idő hozza majd meg! — Egy hang a baloldalon: Elég baj! — Csontos Imre: Nem baj, mert többet kérnek, mikor munka van és ilyenkor többet is fizetnek nekik. — Zaj.) Elnök: Csontos képviselő urat kérem, ne méltóztassék parallel beszédet tartani! Csik József: Szomorú megállapitás Csontos képviselő urnák, hogy ezt általában nem tartják be, mert ez azt mutatja, hogy azok a hatóságok, amelyek a fizethető legkisebb bért megállapítják — ha jól emlékszem, a mezőgazdasági kamara által kiküldött közegek — nem teljesitik kötelességeiket ugy, mint ahogy kellene, mert oly minimális béreket szabnak meg, hogy a gazda a saját jószántából is többet ad munkásának. (Rothenstein Mór: Az a baj, hogy nincsenek szervezve! — Br. Podmaniczky Endre: Mint szakszervezet, ugy-e Móric 1 ? — Zaj. — Elnök csenget.) Ez azonban magának az intézménynek életrevalóságát semmivel sem csökkenti, hanem részben azoknak a közegeknek hibája, aki a törvényt nem ugy hajtják végre, mint ahogy intenciónálták azok, akik annak idején megvalósították. A kormánynak e tekintetben az a kötelessége: hasson oda, hogy ez a törvény oly altruisztikus formában valósuljon meg a gyakorlati életben is, mint ahogy azok célozták, akik a törvényt annak idején létrehozták. Ha a mezőgazdaság terén ezt az üdvös törvényt meg lehetett valósítani, akkor meg kell valósítani az ipari munka terén is, s amint ott a munkabérmegállapitó bizottságok megállapítják a legkisebb bért, melynél kevesebbet nem lehet adni, mert különben a munkaadó a törvény büntető szigorával találja magát szemben, ép ugy meg kell alakitani az ipari munka terén is azokat a bizottságokat, amelyek paritásos alapon lesznek hivatva megállapítani azt a legkisebb bért, melyet ipari munkáknál ugy a szakmunkások, mint a nem szakmunkásnak juttatni kell. (Helyeslés a jobboldalon.) Bátor vagyok itt megállapítani azt, hogy külföldön nagy szerepet játszik a nyereségrendszer behozatala egyes üzemekben. Nálunk Magyarországon ezt még nem igen ismerik, pedig ez a munkáskrizis egyik fontos megoldási módja volna. Én ezzel a kérdéssel jó pár éve foglalkoztam, cikket is írtam s akkor kimutattam, hogy például az Egyesült-Államokban 189 olyan gazdasági üzem van, ahol a nyereségosztalékrendszert már behozták. (Jánossy Gábor: Ford!) Ennek lényege az, hogy a munkást is kvázi részesévé tesszük az üzemnek, úgyhogy annak nyeresége nem tisztán a munkaadó tulajdonába megy át, hanem a munkaadó a nyereségnek, a haszonnak — mint ahogv mondani szokták: a profitnak — bizonyos hányadát a munkásoknak juttatja, ley tehát a munkás szinte automatice társtulajdonosává válik annak a vállalatnak, amelynek munkása. (Györki Imre: Ezen a címen kizsákmányolják!) Önmagát is. (Györki Imre: Nem. kérem, a munkást is! Tessék érdeklődni közelebbről! — Zaj. — Elnök csenget.) Franciaországban 120 üzemben valósították : . ülése 1927 november 9-én, szerdán. 277 meg a nyereségosztalék rendszert, Ansrliában 94. Németországban 47, Svájcban 15, Hollandiában 7, Belgiumban 6 üzemben és Magyarországon egyetlen egyben sem. Hogy yajjon a nyereségosztalék rendszer intézményének bevezetése milyen hatással volt, — kiuzsorázó vagy pedig nem kiuzsorázó hatással — erre a statisztika vet világot, mely azt bizonyítja, hogy a munkások életviszonyaikat illetőleg sokkal jobb helyzetbe jutottak, mint azelőtt voltak s ezenkívül maga az üzem sokkal többet tudott produkálni, mint annakelőtte. (Igaz! Ugy van!) Az a munkás usryanis, aki tudia, hogy ha dolgozik, a haszon bizonyos százaléka őt fogja illetni, sokkal inkább teljesiti a maga hivatását, sokkal intenzivebb és lelkiismeretesebb munkát végez, (Ugy van! Ugy van! Jobb felől.) mintha az a tudat hatja át a lelkét, hogy az összes profit csupán a tőkés zsebébe vándorol. Rendkívül fontosnak tartom ennek 1 az intézménynek törvénvhozási rendezését, hogy azt a gyakorlati életben megvalósítsuk. Fontos volna, ha a tőkésosztály is felfigyelne erre az intézményre és amennyire lehet, a maga üzemeiben — legalább próbakép — iparkodnék azt meghonosítani. Mesr vagyok róla győződve, hogy sokkal jobb, áldottabb, boldogobb helyzetet teremtene ez a munkaviszonyok tekintetében, mint az a rendszer, amikor a hasznot — őszintén megvallva, — 100%-ig a munkaadó veszi el és a munkás abból csak nyomorúságos bérét kapja meg hétről-hétre. Szükségesnek tartom ezzel kapcsolatban a munkaközvetítés hatósági megszervezését is. Vannak ugyan munkaközvetítő irodáink — ha jól emlékszem — hét van csonka Magyarország területén, azonban ezeknek jóformán semmi jelentőségük nincs, mert a munkaközvetítést általában csak egyes szakszervezetek végzik, azok iparkodnak a munkásokat elhelyezni. Hogy minél kevesebb munkanélküli legyen ebben az országban, az nemcsak a szakszervezetek érdeke, hanem nagyon eminens államérdek is. Meg kell tehát valositani a hatósági munkaközvetítés intézményét, kerüljön bármennyibe, erre áldoznia kell az államnak, mert ezáltal levezetjük annak a nagy elégületlenségnek bizonyos százalékát — nem mondom, hogy az egészet, hanem csak bizonyos részét — amely a munkanélküliség révén áll elő. Még egyet ajánlok, mint szakszervezeti ember, a t. kormány figyelmébe. Törekedjék megvalósítani a hatósági munkaközvetítő eszméjét, legyen vetélytársa e téren a munkásszakszervezeteknek és e vetélytársi szerep által a munkások szimpátiáját bizonyos mértékig meg fogja nyerni. Szükségesnek tartom ezenkívül a munkahiány esetére szóló biztosítás mielőbbi megvalósítását. E tekintetben is sok kontroverz felfogás kerül felszínre itt az országgyűlés szine előtt. E téren már körvonaloztam álláspontomat: amellett vagyok, hogy a munkahiány esetére szóló biztosítást is mielőbb meg kell valósítani. Azon a nézeten vagyok ugyanis, hogy azoknak az embereknek, akik születnek, ezen a világon nemcsak a halálra van joguk, hanem a munkára is. Arra nincs joga senkinek, hogy munka nélkül éljen, de ahhoz minden jól rendezett jogállamban minden polgárnak joga van. hogy neki munkát juttassanak, hogy tisztességes munkája - révén tisztességesen meg is élhessen. Minden jól rendezett államban kötelessége a kormánynak, 44*
