Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-85

'278 :''Äz országgyűlés képviselőházának hogy a munkanélküliséget a minimumra redukálja, hogy ne legyen ember, erőskezű és dolgozni akaró, aki nem jut munkához, élete fentartásának egyedüli, kizárólagos eszközéhez. Akik foglalkoztak munkáskérdésekkel, át tudják érteni annak a munkanélküli munkásnak lelki állapotát, hogy mily kétségbeejtő helyzetben van az a szegény munkás, aki nem tudja, holnap tud-e kenyeret tenni asztalára, mellyel a saját- és családja életét fentartja. Ha ezt nem tudjuk biztositani számára, akkor ne csodálkozzunk, ha növekszik azok száma, akik kétségbeesésükben a Dunába ugranak és ne csodálkozzunk, ha a proletártömegek a maguk elkeseredésében levonják ennek konzekvenciáját és a nemzeti eszmét veszélyeztetik. (Graeffl Jenő: A bankárok is Öngyilkosok!) Rendkívül fontos tehát e kérdés mielőbbi törvényes rendezése. Tudom, hogy abszolút tökéletes állapotot e tekintetben megvalósítani nem lehet, — mert hiszen, ha azoknak az államoknak példáját nézzük, melyek megvalósították ezt, látjuk, hogy ott sem értek el abszolút tökéletes állapotot— de ha 25—50%-os javulást elérünk, már akkor is sokat tettünk a probléma megoldására, már akkor is az a tudat fog élni lelkünkben, hogy nem voltunk tétlenek eme országos és egyúttal nemzetközi veszély láttára, hanem amit lehetett, ennek eliminálására csekély erőnkhöz^ képest megtettünk. Már Fichte hangsúlyózta a munkaalkalomra való jogot és Bismarck maga is hangsúlyozta annak idején, hogy ezt törvényileg kell kodifikálni, megtenni azonban elmulasztotta. Angliában már 1905-ben törvényt hoztak a munkanélkülieknek munkához való juttatásáról. Ismétlem, nehézségek vannak, de amit megtehetünk, azt tegyük meg, mert a munkaAdszonyok terén ez a legégetőbb probléma. Akinek kenyere nincs, aki előtt elsötétül a megélhetés világa, az mindenre képes, azzal józanon és okosan beszélni nem lehet. Fontosnak tartanám azt is, hogy a munkások jogsegélye tekintetében történjék valami hatósági .intézkedés, elsősorban a jogszolgáltatás terén. Ma a munkaügyi viszonyokban polgári birok Ítélkeznek. Ez részben azt eredményezi, hogy rendkivül lassan folynak le ezek a perek, és a bíróságoknál ezerszámra feküsznek az akták. A bíráskodás mai menete mellett egyik per megy a másik után, és sokszor három-négy-öt évig kell várniok a munkásoknak, míg ügyük a biróság előtt elintéződik. Ez is a mai helyzet egyik szomorú következménye. A másik rendkivül sajnálatos dolog az, hogy a munkaviszonyok terén nem kellő szakértelemmel biró birák Ítélkeznek. A mi bíráink tudós és képzett emberek, azonban az ő tudásuk sem terjed ki a gyakorlati közgazdasági élet minden vonatkozására, tehát a munkaviszonyok terén sem annyira tájékozottak, mint ahogy ezt megkívánhatná az objektiv Ítélet, amelyet hozni ok kell a munkások ügyében. Munkaügyi bíróságokat kellene tehát felállítani, amelyeknél megvolna a kellő szakértelem, másrészt pedig elő kellene segiteni az ügyek elintézésének gyorsaságát. Fontos az is. hogy végre valahára az országgyűlés tegyen valamit a munkaszabadság biztosítás-ára. Magyarországon az a helyzet, hogy etekintetben nincs szabályozva törvénynyei az, hogy egyik munkás a másikat, vagy pedig a munkás munkaadóját, ne zavarhassa munkaerejének szabad kifejtésében. Ma még — sajnos — az a helyzet, hogy egyes szakszervezeti emberek arra törekednek, hogy a másik szakszervezet embereit kenyerüktől megfosz85. ülése 1927 november 9-éní szerdán. • szák. Rendkivül szomorú tapasztalatokat hozott fel Kócsán t. képviselőtársam, amikor vázolta azokat az eseményeket, amelyek e téren történtek, hogy például, sokszor véres verekedéssé fajult, a helyzet akkor, amikor az egyik szakszervezeti munkás a másikat nem akarta dolgozni engedni és kidobták őket a gyárból azért, mert a többség ott olyan szakszervezethez tartozott, amely nem azonosította magát az illető munkással. Ma már a szabadságjogok világát éljük, ma már a szociális fejlődés ha'adt annyira, hogy minden tekintetben az egyén szabadságát kell megvalósítanunk és kodifikálnunk. Nagyon szomorú szívvel látom, hogy a mai modern viszonyok között is előállhat olyan eset, hogy egyik munkás a másikat üldözi, mert nem azt a világnézeti programmot vallja, amelyet ő vall, hogy valakit azért tiltanak ki valamelyik gyárból, mert nem tartozik ehhez vagy ahhoz a szakszervezethez. Meg vagyok győződve arról, hogy a t. szociáldemokrata képviselőtársaim is osztják etekintetben felfogásomat és ők is rendet akarnak teremteni a szakszervezetek ilyetén kinövéseivel szemben, ők is azon az elvi állásponton vannak, hogy minden munkás meggyőződésére kell bizni, hogy melyik szakszervezethez tartozzék s e meggyőződésében senkit akadályozni nem lehet. Jogállamban nem lehet tűrni, hogy azért, mert valaki ehhez vagy ahhoz a szakszervezethez tartozik, ebben vagy abban a gyárban, ilyen vagy olyan munkással ne dolgozhassák. ;Én néhány héttel az országgyűlés megnyitása után bátor voltam törvényjavaslatot beterjeszteni a t. Ház elé a munkaszabadság védelméről. Ezt az intézményt, ezt az eszmét nem mi valósítjuk meg először, hiszen pl. Csehszlovákiában ' is ratifikálták ezt a törvényt annak idején, amikor az állam megalakult. Ott tiltják, hogy valakit szakszervezeti hovatartozandóságáért, vagy pedig: világnézeti programmjáért másik munkástársa üldözhessen. Látjuk, hogy a naaryon szociális felfogású államokban már iparkodnak ezt az eszmét megvalósítani. Ujabban Angliában vannak ilyen törekvések, sőt. ha jól emlékszem, nem egészen ilyen formában, mint amilyenre céloztam, vagy ahogy Csehszlovákiában van, de bizonyos formában meg is valósították. Ha ezek megtették, mi is megtehetjük. Végét szakítjuk ezzel azoknak az áldatlan marakodásoknak és veszekedéseknek, amelvek esryes gyárakban a világnézeti problémák külömbsége miatt egyes munkások közt folynak, s ha ennek véeét szakítjuk, ezzel a termelés, a munka zökkenés nélküli folytatását mozditjuk elő, amiből az államban, az egyeseknek és magának a tőkének is haszna van. Rendkivül fontosnak tartanám azt is, hogy a munkaviszony szabályozására országos munkaügyi hivatalt állítanának fel. Annak idején volt egy munkaügyi ministerium, amely beleolvadt a népjóléti ministeriumba s ma mar a munkásviszonyokat és munkásügyeket részben a kereskedelemügyi ministeriumban, részben pedig a népjóléti ministeriumban intézik. Ez olyan fontos és nagy probléma, amely megkívánt volna egy külön hivatalt, amelynek speciális hivatása lenne figyelemmel kisérni a munkapiac helyzetét, a munkaviszonyok tekintetében felmerülő kívánságokat és azokat orvosolni. Azt mondotta valaki, hogy a munkásság az a szikla, amelyen a jövő templomának kell felépülnie. Ezzel a sziklával számolniok kell