Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-85

Az országgyűlés képviselőházának 85. ülése 1927 november 9-én, szerdán. 275 nyegesebb pontja az előttünk fekvő javaslatnak. Ennek törvényhozási szabályozása szükséges, miután azonban ennek megállapítása az érdekeltek közreműködésével történhetik csak meg, a kormány ugy intézkedett, hogy a pótpihenő szabályozásáról külön törvénytervezetet készit, amely legnagyobb részben már együtt van, készen van és a legközelebbi beterjesztésre vár. Tulajdonképen ennek a törvényjavaslatnak a törvényhozás által való elfogadása után kivánja csak a kormány ezt a jelenleg tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot ratifikálni. Épen ezért az együttes bizottság ezt az itt előttünk fekvő törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben elfogadta és elfogadásra ajánlja a t. Háznak. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző; Csik József! Csik József: T. Ház! A genfi Nemzetközi Munkaügyi Hivatalnak napirendre tűzött egyezményes javaslata tulaj donképen kiegészitő része azoknak a javaslatoknak, amelyeket néhány héttel ezelőtt törvényerőre emelt a Ház és amelyeknek célja, hogy a szociális haladásnak megfelelően a szociálpolitika terén bizonyos üdvös intézményeket honositsunk meg és igy a munkásság anyagi és erkölcsi helyzetén javitsunk. Ami általában a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal működését illeti, sajnálattal konstatálom, hogy mi, legyőzött nemzetek bizonyos elfogódottsággal szemléljük ennek a működését. Ez az elfogódottság onnan származik, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal alapját a Nemzetek Szövetsége alkotja, amelynek az tula jdonképen kreatúrája; már pedig mi a Nemzetek Szövetségével szemben nagy reményekkel voltunk eltelve, ezek a remények azonban ritkán szoktak valóra válni, mint ahogy azt a Népszövetség legutóbbi ülése is mutatja. Bár tehát igy a Nemzetközi Munkaügyi Hivatalra nézve tehertétel az a körülmény, hogy a Népszövetség kreációja, annál inkább bizonyos bonit jelent a Népszövetségre nézve a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal intézménye, mert hiszen azt lehet mondani, hogy a Népszövetségnek egyetlen alkotása ez a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal, amelynek terrénumán valamit produkálni tud. Ez a produkció azonban nem a Népszövetsógneik', hanem annak a szo^•ciális baladásnaík javára Írandó, amely az egész világon megköveteli, hogy a szociálpolitika terén a munkásság érdekében bizonyos intézkedéseket való sits anak meg. Ennek az intézménynek eszméje egyébként nem mai keletű és nem specialitása a Népszövetségnek. Tudjuk, hogy 1811-ben Oven, ez a nemzetgazdász felvetette már az eszmét és bár nemzetközi viszonylatban nem valósították meg, mégis bizonyos partikuláris körben egyes gyárosok megvalósították. Tudjuk azt is, hogy Svájc 1889-ben az összes állam oíkat egy nemzetközi értekezletre hívta össze, amelynek célja lett volna, hogy egy ilyen Nemzetközi Munkaügyi Hivatal-féle intézményt megvalósítson. Ugyancsak ezt kísérelte meg 1890-ben Berlinben II. Vilmos császár. Ezt a gondolatot azután a ma^ia valójában életrehozta 1900-ban Millerand akkori, kereskedelemügyi minister. aM összehívta az egyes államok képviselőit Parisba, nemzetközi konferenciára, amelyen meg is alakították ezt a Munkaügyi Hivatalt, amelynek székhelyéül Bázelt jelölték ki. Ez több éven át működött eis nem egy üdvös reformot és intézkedést hozott létre. Nevezetesen ennek köszönhetjük például a fehér foszforos KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VI. gyufa gyártásának eltiltását és a nők éjjeli munkájának szabályozását, amely két egyezményt annakidején a, magyar országgyűlés is ratifikálta. Egyszóval az a körülmény, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal bizonyos tekintetben áldásos működést tud kifejteni, nem a Nemzetek Szövetségének, mint a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal alapjának tulajdonitható, hanem annak a szociális fejlődésnek, amely — mint ahogy előbb is voltam bátor említeni — megköveteli, hogy a szociálpolitika terén uj intézmények és reformok létesíttessenek az egyes államokban. És bár mi örülünk annak, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal ezt a hivatást annyira amennyire teljesiti, mégsem tudunk valami vérmes reményt fűzni az ő működéséhez, (Rothenstein Mór: Nem a Munkaügyi Hivatal hajtja végre, az egyes államoknak kell végrehajtaniuk ! — Homoimay Tivadar: Nem azt mondta, hogy ő hajtja végre! Várja meg, mig befejezi.) részben azért, mert csak erkölcsi erővel rendelkezik, fizikai ereje nincs és többé-kevésbé az egyes államok tetszésétől függ, vájjon ratifikálják-e vagy pedig elvetik az egyezményeket, amelyeket a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal ajánl, másrészt pedig mivel nemzetközi, tehát az egész világot átfogó távlatban nézi a munkásviszonyokat, bizonyos általános jellegű egyezményekkel és javaslatokkal járul az egyes államok elé. Már ennél az adottságnál fogva is az egyes államok speciális helyzetével nem számol, már pedig tudjuk, hogy minden állam munkahelyzetének, munkapiacának megvan a maga specifikus karaktere, amelyet épen az előbb emiitett szempontból kifolyólag nem kisérhet figyelemmel a Munkaügyi Hivatal. Ebben a tekintetben tőle bizonyos javulást várni nem lehet. Épen annál az adottságnál fogva, hogy az egész világ munkapiacát és munkaviszonyait kénytelen figyelemmel kisérni, általában mindig, a legminimálisabbat szokta egyezményeiben javasolni, amiből kifolyólag nem tekinthető olyan tényezőnek, amely egyedül hivatott a munkaviszonyok terén megoldani azokat a problémákat, amelyekben a mai szociális élet haladást követel. (Helyeslés.) Az egyes kormányoknak tehát szintén kötelességük foglalkozni ezekkel a szociális problémákkal, és amennyiben ezek a problémák a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal kezdeményezése folytán megoldást nem nyerhetnek, nekik kötelességük e tekintetben bizonyos reformokat létrehozni é*s ezeket a problémákat megoldani. Sajnos a múltban a kormányok keveset törődtek a szociális kérdésekkel és a munkaviszonyok rendezésével. Ha ennek a körülménynek lélektani okait vizsgálom, bizonyos szempontból megértem, miért nem folyt intenzivebb munka a munkáskérdés terén a múltban. Készben azért, mert a mi államunk agrárállam és agrárállamban nem annyira szembetűnők a munkapiac helyzetének kinövései, mint azt az ipari államokban látjuk. Az is hozzájárult azután, hogy évtizedeken keresztül közjogi viták foglalták le ennek a Háznak idejét, és ezek elterelték figyelmét azokról a nagy és fontos problémákról, amelyeket a munkáskérdés szempontjából meg kellett volna oldani. (Ugy van! a .jobboldalon.) Harmadszor pedig az okozta ezt. hogy a múltban, még a közelmúltban is a választójog bizonyos szűk keretek közt mozgott, igy tehát ^az ország kormányzatának ügyeibe már a szűk választójog révén is sokan nem szóltak bele — ast lehet mondani, hogy az ország ' lakosságának nagyrésze — és mivel a 44