Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-84

256 Az országgyűlés képviselőházának teink, amelyeket igen szigorúan végrehajta­nak, akkor csak azért, mert az alkohollal való visszaélés nem olyan kis körre szorítkozik, mint az egyéb bóditószerek használata, f/zel a tömegmérgezéssel indokoljuk-e, és tegyük jo­gossá azt, hogy a tömegmérgezés korábban engedélyezhető legyen? Az az érv is einangzott itt, hogy a mi gyer­mekeink korábban lesznek felnőttek, mint az északi államokban, ahol az alkoholtilalom ma­gas korhatárhoz van kötve, de itt is azt kell mondanom, hogy amikor a felnőttek jogait ilyen erősen reklamálják, ezt a reklamációt semmi más területen nem látom ilyen teljes szabadsággal érvényesülni, csak egyedül ott, ahol az alkohollal való visszaélés szabadságá­ról van szó. Nem csupán az érettségi bankettek­ről s nem csupán a városi munkás negyedek­ölek szombatesti mulatságairól van szó, nanem figyelmeztetek és emlékeztetek arra az esetre, amely a múlt héten történt s amely csak azért került bele az újságokba, mert közrendünket biztositó egyik igen előkelő politikussal tör­tént meg, hogy a berúgott, beborozott falusi ifjak feltartottak az országúton az autóját, csupán virtusból, csak azért hogy megmutas­sák beborozott hangulatban, hogy milyen bá­torság szorult beléjük. így semmi célja és ér­telme nincs annak, hogy ezt az amugyis alacso­nyan megszabott 18 éves korhatárt még alacso­nyabbra csökkentsük. Azt mondta a képviselő ur, hogy ez egy egészen lehetetlen vexaturához fog vezetni, ha a borkimérő kénytelen lesz az illetőtől szüle­tési bizonyítványát kérni, és ő esetleg hamis születési bizonyítvánnyal fogja magát iga­zolni. Ez lehetséges, de hogy képzeli a képviselő ur, hogy ez a veszedelem csak a 18 évesekre áll fenn s a 16 éveseknél nem? Ha 16 évben álla­pítjuk meg a korhatárt és azt kell születési bi­zonyítvánnyal igazolni, akkor egy 15, vagy 14 éves nem hozhat-e magával olyan születési bi­zonyítványt, amely nem az övé? Sőt itt is, eb­ben az esetben is sokkal helyesebb, célszerűbb a magasabb korhatár, mert ha egy 18 évesnél fiatalabb fiu hamis születési bizonyítványt hoz esetleg magával, föltételezhetjük akkor is, hogy a kocsmárosnak van annyi szemmértéke, hogy 14—15 éves gyermeket nem néz 18 évesnek Tehát még a visszaélés lehetősge is jobban re­dukálódik, hogyha magastabb korhatár van törvénybe iktatva. (Ugy van! Ugy van! a szélső­baloldalon.) Azt hiszem, leghelyesebb volna a korhatárt felemelni 21 évre. Nem merek ilyen indítványt tenni, azonban, amikor a 18 éves korhatár ilyen veszedelemben van, tartom magamat ahhoz, ami az eredeti javaslatban van, amely felhatal­mazást .ad a népjóléti minister urnák a korha­tár felemelésére is. Mivel ismerem a népjóléti minister ur felfogását ebben a kérdésben, bí­zom abban, hogy adandó alkalommal minél hamarabb élni is fog ezzel a felhatalmazással. Az 1. §-ban azonban van valami, amit ki­fogásolok. Ez a 4. bekezdés, amely egyebek kö­zött azt mondja: »Nem terjed ki továbbá a tila­lom olyan esetekre, amikor aa ifjú egyén az italt a nyilvános helyiségen vagy helyen kivül történő fogyasztásra olyan egyén számára viszi, aki a törvény értelmében szeszes ital fo­gyasztására jogosult.« Indítványozom ennek a szakasznak a törlését, mégpedig azért, mert ezzel is útját lehet állni a további visszaélések­nek. Ha az a fiatalkorú bemegy a kocsmába és egy felnőtt részére ital kiszolgálását kéri, a vendéglős vele szemben semmiféle ellenőrzésre 84, ülése 1927 november S~án, kedden. sem jogosítva, sem kötelezve nincs. Abban a pillanatban, amint az illető^ átlépte a kocsma küszöbét, ha leül a kocsmalépcsőre és megissza a bort, vagy az alkoholt, akármit vett magá­hoz, a kocsmárosnak semmi köze nincs hozzá, ő azt ellenőrizni sem nem jogosult, sem nem köteles. Ezzel csak azt érhetjük el, hogy a fiatal­korúak esetleg kocsma közvetlen közelébe helyeznek el székeket vagy asztalokat, ahol a számukra kiszolgáltatott árukat elfogyaszthat­ják, anélkül, hogy ezért akárkit is megbüntet­nének. Egyesek azt mondják, a háztartásokban ve­szedelmet jelenthet e bekezdés törlése, annyi­ban, hogy a fiatalkorú háztartási alkalmazot­tat nem lehet alkoholért küldeni. Még mindig kisebb veszedelem az, ha a háztartás, a család felnőtt tagjai lesznek kénytelenek az alkoholt elhozni, mint hogyha a másik oldalon a tilalom feloldásával a legtágabb kaput nyitjuk a visz­szaélésnek. • Ti Képviselőház! Én a 21 éves korhatár mel­lett vagyok, de a 18 éves korhatárt szavazom meg, abban a reményben, hogy emellett fog a kéviselőház többsége megnyilatkozni, és ennek a bekezdésnek törlését kérem. Elnök: Szólásra ki következik? Urbanics Kálmán jegyző: Eeisinger Fe­renc. Keisinger Ferenc: T. Képviselőház! Nem szándékoztam ennél a javaslatnál felszólalni, mert a magam részéről egyszerűen azon az ál­lásponton vagyok, hogy ezzel a törvényjavas­lattal bármennyire jószándékunak tekintem is azt, nem oldjuk meg a kérdést. Elhangzott azonban előttem Klein Antal képviselőtársam részéről egy felszólalás, amely arra kényszerít engem, hogy röviden hozzászóljak ehhez a kér­déshez. Azt látom, hogy e javaslatban az ellenőr­zés nem lesz nagyon precíz, hanem elasztikus. Ez nem nyugtat meg engem, szerettem volna valamivel praktikusabb intézkedéseket látni. Az előttem szóló Klein Antal képviselő urnák avval a kijelentésével vagyok kénytelen ennél a szakasznál foglalkozni, amely ugy szólott, hogy munkásegyesületek kértek italmérési en­gedélyt (Klein Antal: Nem azt mondtam, hogy kértek, hanem, hogy sérelmezték.) és mert nem kaptak a szociáldemokrata párt parlamenti frakciójának felháborodását váltotta ki. Ne­kem nincs tudomásom arról, hogy úgynevezett szociáldemokrata szakszervezetek kértek volna italmérési engedélyt. (Felkiáltások a szélsőbal­oldalon: Nem, is kértek soha!) De ha kértek, akkor az én tudtom nélkül kérték. (Várnai Dá­niel: Szakszervezet soha nem kért!) És hogy mennyire nem háborítja föl parlamenti frak­ciónkat az az engedélymegtagadás, annak bi­zonyítására legyen szabad felkérnem a nyilt ülésen a pénzügyminister urat, hogy soha ne adja meg a szakszervezeteink által esetleg kért italmérési engedélyt. Innen vagyok kénytelen kérni a pénzügyminister urat a párt parlamenti frakciója nevében, hogy erre ne adjon enge­délyt. Ezzel tehát fényes bizonyítékát szolgál­tattuk annak, hogy nem tartozunk azok közé, akik vizet prédikálnak és bort isznak, vagy pe­dig azok közé, akik itt ebben a Házban a kocs­márosok és vendéglősök érdekeit képviselik. Elnök: Kivan valaki szólni? (Szabó Sándor szólásra jelentkezik.) Szabó Sándor képviselő urat illeti a szó. Szabó Sándor: T. Képviselőház! Az általá­nos vitánál voltam bátor feliratkozni, azonban a vita gyorsabb menetének elősegítése céljából akkor elállottam a szótól.

Next

/
Oldalképek
Tartalom