Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-84

256 Az országgyűlés képviselőházának teink, amelyeket igen szigorúan végrehajtanak, akkor csak azért, mert az alkohollal való visszaélés nem olyan kis körre szorítkozik, mint az egyéb bóditószerek használata, f/zel a tömegmérgezéssel indokoljuk-e, és tegyük jogossá azt, hogy a tömegmérgezés korábban engedélyezhető legyen? Az az érv is einangzott itt, hogy a mi gyermekeink korábban lesznek felnőttek, mint az északi államokban, ahol az alkoholtilalom magas korhatárhoz van kötve, de itt is azt kell mondanom, hogy amikor a felnőttek jogait ilyen erősen reklamálják, ezt a reklamációt semmi más területen nem látom ilyen teljes szabadsággal érvényesülni, csak egyedül ott, ahol az alkohollal való visszaélés szabadságáról van szó. Nem csupán az érettségi bankettekről s nem csupán a városi munkás negyedekölek szombatesti mulatságairól van szó, nanem figyelmeztetek és emlékeztetek arra az esetre, amely a múlt héten történt s amely csak azért került bele az újságokba, mert közrendünket biztositó egyik igen előkelő politikussal történt meg, hogy a berúgott, beborozott falusi ifjak feltartottak az országúton az autóját, csupán virtusból, csak azért hogy megmutassák beborozott hangulatban, hogy milyen bátorság szorult beléjük. így semmi célja és értelme nincs annak, hogy ezt az amugyis alacsonyan megszabott 18 éves korhatárt még alacsonyabbra csökkentsük. Azt mondta a képviselő ur, hogy ez egy egészen lehetetlen vexaturához fog vezetni, ha a borkimérő kénytelen lesz az illetőtől születési bizonyítványát kérni, és ő esetleg hamis születési bizonyítvánnyal fogja magát igazolni. Ez lehetséges, de hogy képzeli a képviselő ur, hogy ez a veszedelem csak a 18 évesekre áll fenn s a 16 éveseknél nem? Ha 16 évben állapítjuk meg a korhatárt és azt kell születési bizonyítvánnyal igazolni, akkor egy 15, vagy 14 éves nem hozhat-e magával olyan születési bizonyítványt, amely nem az övé? Sőt itt is, ebben az esetben is sokkal helyesebb, célszerűbb a magasabb korhatár, mert ha egy 18 évesnél fiatalabb fiu hamis születési bizonyítványt hoz esetleg magával, föltételezhetjük akkor is, hogy a kocsmárosnak van annyi szemmértéke, hogy 14—15 éves gyermeket nem néz 18 évesnek Tehát még a visszaélés lehetősge is jobban redukálódik, hogyha magastabb korhatár van törvénybe iktatva. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, leghelyesebb volna a korhatárt felemelni 21 évre. Nem merek ilyen indítványt tenni, azonban, amikor a 18 éves korhatár ilyen veszedelemben van, tartom magamat ahhoz, ami az eredeti javaslatban van, amely felhatalmazást .ad a népjóléti minister urnák a korhatár felemelésére is. Mivel ismerem a népjóléti minister ur felfogását ebben a kérdésben, bízom abban, hogy adandó alkalommal minél hamarabb élni is fog ezzel a felhatalmazással. Az 1. §-ban azonban van valami, amit kifogásolok. Ez a 4. bekezdés, amely egyebek között azt mondja: »Nem terjed ki továbbá a tilalom olyan esetekre, amikor aa ifjú egyén az italt a nyilvános helyiségen vagy helyen kivül történő fogyasztásra olyan egyén számára viszi, aki a törvény értelmében szeszes ital fogyasztására jogosult.« Indítványozom ennek a szakasznak a törlését, mégpedig azért, mert ezzel is útját lehet állni a további visszaéléseknek. Ha az a fiatalkorú bemegy a kocsmába és egy felnőtt részére ital kiszolgálását kéri, a vendéglős vele szemben semmiféle ellenőrzésre 84, ülése 1927 november S~án, kedden. sem jogosítva, sem kötelezve nincs. Abban a pillanatban, amint az illető^ átlépte a kocsma küszöbét, ha leül a kocsmalépcsőre és megissza a bort, vagy az alkoholt, akármit vett magához, a kocsmárosnak semmi köze nincs hozzá, ő azt ellenőrizni sem nem jogosult, sem nem köteles. Ezzel csak azt érhetjük el, hogy a fiatalkorúak esetleg kocsma közvetlen közelébe helyeznek el székeket vagy asztalokat, ahol a számukra kiszolgáltatott árukat elfogyaszthatják, anélkül, hogy ezért akárkit is megbüntetnének. Egyesek azt mondják, a háztartásokban veszedelmet jelenthet e bekezdés törlése, annyiban, hogy a fiatalkorú háztartási alkalmazottat nem lehet alkoholért küldeni. Még mindig kisebb veszedelem az, ha a háztartás, a család felnőtt tagjai lesznek kénytelenek az alkoholt elhozni, mint hogyha a másik oldalon a tilalom feloldásával a legtágabb kaput nyitjuk a viszszaélésnek. • Ti Képviselőház! Én a 21 éves korhatár mellett vagyok, de a 18 éves korhatárt szavazom meg, abban a reményben, hogy emellett fog a kéviselőház többsége megnyilatkozni, és ennek a bekezdésnek törlését kérem. Elnök: Szólásra ki következik? Urbanics Kálmán jegyző: Eeisinger Ferenc. Keisinger Ferenc: T. Képviselőház! Nem szándékoztam ennél a javaslatnál felszólalni, mert a magam részéről egyszerűen azon az állásponton vagyok, hogy ezzel a törvényjavaslattal bármennyire jószándékunak tekintem is azt, nem oldjuk meg a kérdést. Elhangzott azonban előttem Klein Antal képviselőtársam részéről egy felszólalás, amely arra kényszerít engem, hogy röviden hozzászóljak ehhez a kérdéshez. Azt látom, hogy e javaslatban az ellenőrzés nem lesz nagyon precíz, hanem elasztikus. Ez nem nyugtat meg engem, szerettem volna valamivel praktikusabb intézkedéseket látni. Az előttem szóló Klein Antal képviselő urnák avval a kijelentésével vagyok kénytelen ennél a szakasznál foglalkozni, amely ugy szólott, hogy munkásegyesületek kértek italmérési engedélyt (Klein Antal: Nem azt mondtam, hogy kértek, hanem, hogy sérelmezték.) és mert nem kaptak a szociáldemokrata párt parlamenti frakciójának felháborodását váltotta ki. Nekem nincs tudomásom arról, hogy úgynevezett szociáldemokrata szakszervezetek kértek volna italmérési engedélyt. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem, is kértek soha!) De ha kértek, akkor az én tudtom nélkül kérték. (Várnai Dániel: Szakszervezet soha nem kért!) És hogy mennyire nem háborítja föl parlamenti frakciónkat az az engedélymegtagadás, annak bizonyítására legyen szabad felkérnem a nyilt ülésen a pénzügyminister urat, hogy soha ne adja meg a szakszervezeteink által esetleg kért italmérési engedélyt. Innen vagyok kénytelen kérni a pénzügyminister urat a párt parlamenti frakciója nevében, hogy erre ne adjon engedélyt. Ezzel tehát fényes bizonyítékát szolgáltattuk annak, hogy nem tartozunk azok közé, akik vizet prédikálnak és bort isznak, vagy pedig azok közé, akik itt ebben a Házban a kocsmárosok és vendéglősök érdekeit képviselik. Elnök: Kivan valaki szólni? (Szabó Sándor szólásra jelentkezik.) Szabó Sándor képviselő urat illeti a szó. Szabó Sándor: T. Képviselőház! Az általános vitánál voltam bátor feliratkozni, azonban a vita gyorsabb menetének elősegítése céljából akkor elállottam a szótól.