Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-84

Az országgyűlés képviselőházának Megértem azt, hogy Csöngedy Gyula t. kép­viselőtársam, aki ideális szempontból birál el minden kérdést és egyházának magasabbröptii gondolatvilágában él, igyekszik ezt a kérdést is annak szempontjából elbirálni. Megértem azt is, hogy a szociáldemokrata képviselői padok­ból ... (Rothenstein Mór: Szóval, ön mindent megért!) Elvégre megengedi, hogy én megért­sem! Nem veszem rossz néven, ha a képviselő ur nem olyan megértő természetű. Megértem, hogy nekik is, akik foglalkoznak a munkásság­gal, alkalmuk lehetett arra, hogy bizonyos ta­pasztalatokat szerezzenek a szesz káros hatá­sairól. Azonban, amikor törvényt alkotunk, ne­künk egészen nagy, általános szempontok sze­rint kell elbirálnunk a napirenden lévő kérdé­seket. A főkérdés ebből a szempontból az, hogy egy ilyen törvény végrehajtása micsoda gya­korlati követelményeket tüz maga elé és hogy annak végrehajtása terén micsoda nehézségek tornyosulnak annak abszolút preciz végrehaj­tása elé. (Helyeslés a jobboldalon.) Én ebből a szempontból nézem ezt a kér­dést és ha felvetjük azt a 16. életévet, el kell mondanom, hogy látok bizonyos velejáró kon­zekvenciákat. Amikor a 16. évét betöltötte va­laki, — felsorolom részletesen — akkor válik elsősorban adóalannyá. Ha megházasodik, mint családfő, akkor lesz adókötelessé. Az eltartott­ság szempontjából a 16 éves korig kapja a csa­ládi pótlékot. Az iskolakötelezettség szempont­jából 16 éves koráig általános iskoláztatási kö­telezettség alá tartozik. Felsorolhatnám a to­vábbi adatokat, milyen jogi intézmények és a jogi élet milyen megnyilvánulásai fűződnek a 16 éves korhatárhoz. A 18 éves korhatárnál még tovább mehetünk. Itt már önállósulhat az egyén és nagykorúsíthatja magát. Népfölkelési kötelezettség háramlik rá és fel tudnék sorolni még sok más körülményt, amelyet a 18 év betöl­téséhez fűződnek. Nem is akarok beszélni a büntetőjogi felelősségről, köztudomású, hogy odáig fiatalkorúnak tekintik, mig ettől a ha­tártól kezdve szigorúbb elbirálás alá veszik. Ugy látom tehát, bizonyos gyámkodás akar lenni ez a törvényjavaslat az egyén, a polgár fölött. Ennek azonban megvan az ellentétele. Ha bizonyos önállóságot akarok adni az egyénnek, akkor a gyámkodást is egy kicsit lazítani kell. Nagyon helyesnek tartom, hogyha törvényt hozunk az iszákosságra való törekvés megaka­dályozására. Én ezt ilyen törvénynek tekintem, és meg vagyok róla győződve, hogy ennek a törvénynek rendelkezései bizonyos fokig igenis korlátozni fogják az iszákosság elterjedését. De ne méltóztassék azt gondolni és főleg ne méltóztassék abból kiindulni, hogy mindenki, aki átlépi a kocsma küszöbét dorbézolni, avagy részegeskedni akar és excessusokat akar csi­nálni. (Felkiáltások a baloldalon: Ezt nem mondta senki sem!) Bocsánatot kérek, előttem felszólalt t. képviselőtársam is azt mondta, hogy a dorbézolást és a részegeskedést akar­juk elősegíteni. Ezt a szót méltóztatott hasz­nálni. Én azt tapasztaltam, hogy a háború alatt nagyon kevés volt a dorbézolás és pedig azért, mert drága volt a szesz, az ital és nehezen lehetett a pénzt elvonni az elsőrendű szükség­letek elől. Ha az ital ára magas lesz, akkor ke­vesebb lesz az italozó ember. Egyébiránt, hogy megnyugtassam t. aggódó képviselőtársaimat, annak a kocsmárosnak, aki nyilvánosan méri az italt megvan tiltva, hogy berúgott ember­nek vagy a berugáshoz már közelálló ember­nek italt adjon. Ha mégis ad, kihágást követ el és engedélyével játszik. Ezt lehet szigorítani, 8á. ülése 192? november 8-án, kedden. 257 de azt hiszem, ha meghozzuk ezt a törvényt, ennek végrehajtásával nagyon sok baja lesz a hatóságoknak. Meg vagyok róla győződve, hogy az olyan törvény, amely összeütközik a közvéleménnyel s amely egyénileg is sok em­bert érdekel, nagyon sok bajt okoz, mert ezek mind szembe fognak állni a törvény rendel­kezéseivel. Itt nem egy káros szenvedély kiirtásáról van szó. Ha tudnám, hogy ezzel Magyarorszá­gon az iszákosság szenvedélyét ki lehetne ir­tani, hajlandó volnék megszavazni ezt, az em­beri tevékenységet korlátozó intézkedést, tisz­telettel kérem azonban, méltóztassék mérle­gelni azt az indítványt, amelyet Klein Antal t. képviselőtársam tett és a 16 éves korhatárt iktassuk törvénybe. Meg vagyok róla győződve, hogy ez már bizonyos korlátozó hatással lesz — az iszákosságról beszélek mindig — a 18 éves és a többi korhatárokra nézve is. (Várnai Dániel: Erre nézve már van törvényes tila­lom.) Hallottam sok szabályrendeletről, amelyek ebben a tekintetben idáig is korlátozásokat konstituáltak, de amelyek a valóságban végre­hajthatatlanok. És én inkább akarom, hogy nyilvános helyen, kocsmában vagy más he­lyen igya meg az illető azt az egypohár bort, ahol ez a kocsmárosnak és a rendőrhatóság­nak jelenléte és felügyelete alatt történik, minthogy zughelyeken igyék, ahol titokban a leglehetetlenebb rossz társaságok gyülekezhet­nek össze. Tessék megnézni az úgynevezett száraz országodat: eldugott helyeken, a lebu­jokban gyűlnek össze azok, akiket a szenve­dély rabbá tett vagy akik egy-két vig órát akarnak maguknak szerezni. A kokain is el van tiltva és mégis vannak kokain-barlangok, így a szenvedélyeket nem tudjuk kiirtani és mint mondottam, inkább ellenőrzés mellett nyil­vános helyen igya meg az illető azt az egy pohár bort, minisem az előbb emiitett helye­ken. Hiszen köztudomású, hogy mikor sok fia­talember van együtt, például a katonaságnál, vagy a diákoknál, a felügyelet hiánya miatt ezek az ifjak hamarabb követnek el kihágáso­kat. Egyébiránt azok az excesszusok, ame­lyekre most hivatkozott t. képviselőtársam, hogy megállították az autót, ez virtus dolga. Nem is volna jó, ha kivesznék a magyarból. Egy pár betörött fej nem olyan veszedelmes. Elnök: Nagyon kérem a t. képviselő urat, ne méltóztassék az egész ország nyilvánossága előtt ilyen kijelentést tenni. Azt hiszem, hogy a magyar ifjúságra nem valami jó hatással van, ha azt mondjuk, hogy kár volna, ha olyan kihágások elmaradnának, mint amilyen a kö­zelmúltban történt épen a belügyi államtitkár úrral szemben. Nagyon kérem tehát a képvi­selő urat, hogy az ilyen kifejezésektől tartóz­kodjék. (Elénk helyeslés.) Szabó Sándor: T. Képviselőház! Az elnök urnák méltóztatott megjegyzést tenni az én ki­jelentéseimre. Én nem arra gondolok, hogy útonállásra vetemedjenek az ifjak, hanem arra a virtuskodásra, amikor a fiatalemberek egy­mással vetélkednek erőben, ügyességben. (Br. Podmaniczky Endre: Az ablakot beütni nem virtus.) Nem ablak betörésre gondolok, de meg­nyugtatom t. képviselőtársamat, hogy lesz ab­lakbetörés, ilyenek előfordulnak a száraz orszá­gokban is. (Br. Podmaniczky Endre: Különö­sen, ha igy hecceljük az ifjúságot! — Rothen­stein Mór: Ne dicsőítse az ilyesmit!) Azt gon­dolom, hogy ebben a tekintetben félre méltóz­tattak érteni az én intencióimat (Rothenstein Mór: Igaz, mert ön mindent megért!) Én Klein t. képviselőtársam javaslatát ajánlom elfoga-

Next

/
Oldalképek
Tartalom