Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-84

Az országgyűlés képviselőházának Megértem azt, hogy Csöngedy Gyula t. képviselőtársam, aki ideális szempontból birál el minden kérdést és egyházának magasabbröptii gondolatvilágában él, igyekszik ezt a kérdést is annak szempontjából elbirálni. Megértem azt is, hogy a szociáldemokrata képviselői padokból ... (Rothenstein Mór: Szóval, ön mindent megért!) Elvégre megengedi, hogy én megértsem! Nem veszem rossz néven, ha a képviselő ur nem olyan megértő természetű. Megértem, hogy nekik is, akik foglalkoznak a munkássággal, alkalmuk lehetett arra, hogy bizonyos tapasztalatokat szerezzenek a szesz káros hatásairól. Azonban, amikor törvényt alkotunk, nekünk egészen nagy, általános szempontok szerint kell elbirálnunk a napirenden lévő kérdéseket. A főkérdés ebből a szempontból az, hogy egy ilyen törvény végrehajtása micsoda gyakorlati követelményeket tüz maga elé és hogy annak végrehajtása terén micsoda nehézségek tornyosulnak annak abszolút preciz végrehajtása elé. (Helyeslés a jobboldalon.) Én ebből a szempontból nézem ezt a kérdést és ha felvetjük azt a 16. életévet, el kell mondanom, hogy látok bizonyos velejáró konzekvenciákat. Amikor a 16. évét betöltötte valaki, — felsorolom részletesen — akkor válik elsősorban adóalannyá. Ha megházasodik, mint családfő, akkor lesz adókötelessé. Az eltartottság szempontjából a 16 éves korig kapja a családi pótlékot. Az iskolakötelezettség szempontjából 16 éves koráig általános iskoláztatási kötelezettség alá tartozik. Felsorolhatnám a további adatokat, milyen jogi intézmények és a jogi élet milyen megnyilvánulásai fűződnek a 16 éves korhatárhoz. A 18 éves korhatárnál még tovább mehetünk. Itt már önállósulhat az egyén és nagykorúsíthatja magát. Népfölkelési kötelezettség háramlik rá és fel tudnék sorolni még sok más körülményt, amelyet a 18 év betöltéséhez fűződnek. Nem is akarok beszélni a büntetőjogi felelősségről, köztudomású, hogy odáig fiatalkorúnak tekintik, mig ettől a határtól kezdve szigorúbb elbirálás alá veszik. Ugy látom tehát, bizonyos gyámkodás akar lenni ez a törvényjavaslat az egyén, a polgár fölött. Ennek azonban megvan az ellentétele. Ha bizonyos önállóságot akarok adni az egyénnek, akkor a gyámkodást is egy kicsit lazítani kell. Nagyon helyesnek tartom, hogyha törvényt hozunk az iszákosságra való törekvés megakadályozására. Én ezt ilyen törvénynek tekintem, és meg vagyok róla győződve, hogy ennek a törvénynek rendelkezései bizonyos fokig igenis korlátozni fogják az iszákosság elterjedését. De ne méltóztassék azt gondolni és főleg ne méltóztassék abból kiindulni, hogy mindenki, aki átlépi a kocsma küszöbét dorbézolni, avagy részegeskedni akar és excessusokat akar csinálni. (Felkiáltások a baloldalon: Ezt nem mondta senki sem!) Bocsánatot kérek, előttem felszólalt t. képviselőtársam is azt mondta, hogy a dorbézolást és a részegeskedést akarjuk elősegíteni. Ezt a szót méltóztatott használni. Én azt tapasztaltam, hogy a háború alatt nagyon kevés volt a dorbézolás és pedig azért, mert drága volt a szesz, az ital és nehezen lehetett a pénzt elvonni az elsőrendű szükségletek elől. Ha az ital ára magas lesz, akkor kevesebb lesz az italozó ember. Egyébiránt, hogy megnyugtassam t. aggódó képviselőtársaimat, annak a kocsmárosnak, aki nyilvánosan méri az italt megvan tiltva, hogy berúgott embernek vagy a berugáshoz már közelálló embernek italt adjon. Ha mégis ad, kihágást követ el és engedélyével játszik. Ezt lehet szigorítani, 8á. ülése 192? november 8-án, kedden. 257 de azt hiszem, ha meghozzuk ezt a törvényt, ennek végrehajtásával nagyon sok baja lesz a hatóságoknak. Meg vagyok róla győződve, hogy az olyan törvény, amely összeütközik a közvéleménnyel s amely egyénileg is sok embert érdekel, nagyon sok bajt okoz, mert ezek mind szembe fognak állni a törvény rendelkezéseivel. Itt nem egy káros szenvedély kiirtásáról van szó. Ha tudnám, hogy ezzel Magyarországon az iszákosság szenvedélyét ki lehetne irtani, hajlandó volnék megszavazni ezt, az emberi tevékenységet korlátozó intézkedést, tisztelettel kérem azonban, méltóztassék mérlegelni azt az indítványt, amelyet Klein Antal t. képviselőtársam tett és a 16 éves korhatárt iktassuk törvénybe. Meg vagyok róla győződve, hogy ez már bizonyos korlátozó hatással lesz — az iszákosságról beszélek mindig — a 18 éves és a többi korhatárokra nézve is. (Várnai Dániel: Erre nézve már van törvényes tilalom.) Hallottam sok szabályrendeletről, amelyek ebben a tekintetben idáig is korlátozásokat konstituáltak, de amelyek a valóságban végrehajthatatlanok. És én inkább akarom, hogy nyilvános helyen, kocsmában vagy más helyen igya meg az illető azt az egypohár bort, ahol ez a kocsmárosnak és a rendőrhatóságnak jelenléte és felügyelete alatt történik, minthogy zughelyeken igyék, ahol titokban a leglehetetlenebb rossz társaságok gyülekezhetnek össze. Tessék megnézni az úgynevezett száraz országodat: eldugott helyeken, a lebujokban gyűlnek össze azok, akiket a szenvedély rabbá tett vagy akik egy-két vig órát akarnak maguknak szerezni. A kokain is el van tiltva és mégis vannak kokain-barlangok, így a szenvedélyeket nem tudjuk kiirtani és mint mondottam, inkább ellenőrzés mellett nyilvános helyen igya meg az illető azt az egy pohár bort, minisem az előbb emiitett helyeken. Hiszen köztudomású, hogy mikor sok fiatalember van együtt, például a katonaságnál, vagy a diákoknál, a felügyelet hiánya miatt ezek az ifjak hamarabb követnek el kihágásokat. Egyébiránt azok az excesszusok, amelyekre most hivatkozott t. képviselőtársam, hogy megállították az autót, ez virtus dolga. Nem is volna jó, ha kivesznék a magyarból. Egy pár betörött fej nem olyan veszedelmes. Elnök: Nagyon kérem a t. képviselő urat, ne méltóztassék az egész ország nyilvánossága előtt ilyen kijelentést tenni. Azt hiszem, hogy a magyar ifjúságra nem valami jó hatással van, ha azt mondjuk, hogy kár volna, ha olyan kihágások elmaradnának, mint amilyen a közelmúltban történt épen a belügyi államtitkár úrral szemben. Nagyon kérem tehát a képviselő urat, hogy az ilyen kifejezésektől tartózkodjék. (Elénk helyeslés.) Szabó Sándor: T. Képviselőház! Az elnök urnák méltóztatott megjegyzést tenni az én kijelentéseimre. Én nem arra gondolok, hogy útonállásra vetemedjenek az ifjak, hanem arra a virtuskodásra, amikor a fiatalemberek egymással vetélkednek erőben, ügyességben. (Br. Podmaniczky Endre: Az ablakot beütni nem virtus.) Nem ablak betörésre gondolok, de megnyugtatom t. képviselőtársamat, hogy lesz ablakbetörés, ilyenek előfordulnak a száraz országokban is. (Br. Podmaniczky Endre: Különösen, ha igy hecceljük az ifjúságot! — Rothenstein Mór: Ne dicsőítse az ilyesmit!) Azt gondolom, hogy ebben a tekintetben félre méltóztattak érteni az én intencióimat (Rothenstein Mór: Igaz, mert ön mindent megért!) Én Klein t. képviselőtársam javaslatát ajánlom elfoga-