Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-83

232 Az országgyűlés képviselőházának a bizönytalaln jövendő arra inti az egész tár­sadalmat, de elsősorban, a felelős kormányzatot: vissza a Kossuthhoz és Kossuthban vissza a magyar néphez, a nemzeti és erkölcsi erőnek ehhez a hatíalmas rezervoárjához, (Timi van! Uau van! a szélsőbaloldalon.) az egyedüli for­ráshoz, amelyből az ország és a nemzet jöven dője kiindulhat. A javaslatot, mint mondottam, általános­ságban elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon. Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Hegymegi-Kiss Pál! Hegymegi-Kiss Pál: T. Ház! A mai válasz­tási rendszer miatt azoknak a keveseknek ne­vében szólalok fel, a polgári ellenzék részéről, akik Kossuth Lajos egész programmjának megvalósítását nehéz viszonyok között itt a nemzet házában harcias tettrekészséggel köve­telik. Igaz örömmel üdvözlöm mindkét javasla­tot. Csak azt sajnálom, hogy ezeket a javasla­tokat nem Nagy-Magyarország parlamentjében fogadhatjuk el. (Helyeslés a .jobboldalon) Ha vizsgálom, abból a szempontból nem volt szük­ség Kossuth Lajos emlékének törvénybeikta­tására, hogy ezzel a nép elébe a nemzeti érzés és a demokratikus gondolkozás^ eszményképét állitsuk, mert Kossuth emléke régóta örök tör­vényként van beirva minden igaz magyar em­ber szivébe. (Upy van! Upy van! a jobb- és a baloldalon.) Ha pedig abból a szempontból vizsgálom, hogy végre a hatalmasok is meg­adják a tiszteletet Kossuth Lajos emlékének, a hivatalos Magyarország is elfogadja az ő ideáit, akkor sajnálattal kell megállapítanom, hogy nagyon, de nagyon későn történt ez a törvénybeiktatás és ennek a nemzetnek na­gyobb szerencsétlensége nincs, mint az, hogy az ő fizikai elmúlása nem harminc esztendővel később történt. (Upv van! a baloldalon.) Mert ha mi le nem térünk av. ő útjáról, akkor ez áz ország soha sem fog Trianonhoz jutni, (Uoy van! a szélsőbaloldalon.) mert Kossuth Lajos megakadályozta volna azt. hogy ezt az önálló, öncélú, független nemzetet egy nagyhatalmi hóbort szolgálatába állítsák és az ő világot át­fogó nagyságba, amely előtt meghajolt a világ minden nemzete és polsrára, expiálta volna azt a sok és súlyos támadást, amely ellenségeink részéről az utóbbi időkben velünk szemben tör­tént. De a mlaigyar törvény hozásniak és annaík a szellemnek, amely ebben a törvényhozásban hoswn időn keree^tül nr volt talán w még ma is. kötelességé Kossuth Laios emlékét tör­vénvhe iktatni, mert a néokénviseleti rendszert. a felelős Vormányzajti rendszert, a pni'lamentá­•Hs államformát w, ő n^v és maír^sztos nnm­ka^ának köszönhptiük. (TJay van! Uoy van! a johb- és a balo^^on.) A meoralknvo szeltem volt az. amely 1879-ben az állampolgársági tör­vénv megalkotása nlkailmával merő opportuTvi­táshól és szol^lelküsép-ből a üiwjtss&t Tt&sry fiát kiT*eikp*s'zitette álfoanpolffárai sorából. Nejünk f>l kell itt mondanunk uraim n mea eulnát. örök ta^nls'águl ia iövő generációknak, hoigv -vésve ebben a,z országban mewszüniik a nemzeti VRS-V­sásrok ócsárláííi. 'ai ítákócziaknak és társaiknak meírnátázása, ebben ÖB orszáThiain 1 a. mi eszmé­nyeinket. \&. mi nemzeti n^ jóságainkat szerpi+mi fogjuk és hogy ilven a jövőben nem töiiénhe­tik meg. (Ugy van! a jobboldalon.) Mélyen t. Képviselőház! A mWryar nerrvoet^ nek ifren sok fényes tündöklő aJLakja van törté­nelmében 1 , ágén sok kiváló nagysága, de alkár­83. ülése 1927 november 7-én, hétfőn. hogy tagadjuk, a legnagyobb közöttük mégis Kossuth Lajos. A hazát szeretni mindnyájan az ő emlékéi ben. az ő ideái mellett tiamultuk meg. Az osztály és felkezeti különbséget megszüntető testvéri­ség elvét ő hozta be a mi álladalmi rendsze-i rünikbe és az ta szabadságharc, amelyeit értft vivtunk. nem osztályharc volt. hamem a nemzet minden rendü-rangu polgárának összefogása. Way van! Ugy van!) A nemzeti vágyakozások az ő ideáiban és eszményeiben csúcsosodtak ki, A tegnapi napon nálamnál hivatottabb szó­nok fejtegette az ő nagyságának két jelentős oldalát, azt, hogy a nemzeti öncélúság gondo­latát és a népszabadság elveit Kossuth valósí­totta meg. Én csak a tanulságot vonom le be­lőle, továbbá azt, hogy akik igen szeretnek hangos hazafiaknak maradni, lássák az ő pél­dájából, hogy az emberi jogok megbecsülése, a hajadás gondolatának előbbrevitele nincs el­lentétben a haza fogalmával, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) sőt össze van forrva ezzel. Kossuth Lajosban nyilvánul meg a haza és az emberi jogok tisztelete egy olyan magasztos összeforrásbam, amely kötelez bennünket, hogy szeressük a népet, hogy hűek maradjunk és soha se engedjük elhalványítani előttünk a haza gondolatát. (Helyeslés és taps a balol­dalon.) Méltóztassék megengedni nekem, mint an­nak a városnak egyik, az ő elvi alapját valló képviselőjének, amely várossal az ő múltja leg­inkább összeforrott, hogy a tegnapi ünnepsé­gek tanulságait a magyar jövőt illetőleg le­vonjam. Engem nem hatott meg tegnap, hogy a hi­vatalos Magyarország fényes disizmagyarban ielen volt, — szép volt, de nem hatott meg — hanem az ünnepségek befejezése után láttam, — ez nem volt előre, kellőleg megrendezve — hogy itt Budapest utcáin a népek ezrei és százezrei jöttek minden parancsszó nélkül, senki sem hívta őket, csak Kossuth Lajos szelleme. (Ugy van! Upy van! a baloldalon.) Azt hiszem, hogy Kossuth Laios útja ne­künk a jövőben is a mi feltámadásunk útja. (Ugy van! Ugy van!) Ha mi a külföld és a vi­lág társadalmával meg akarjuk ismertetni magunkat, Kossuth Lajosra kell hivatkoz­nunk, az'ő útját, a nemzeti öncélúság útját kell követnünk és meg kell valósitanunk idebenn azokat a demokratikus vivmányokat, amelye­ket az ő nagy államalkotó képessége rakott le. Legyen ez a törvény egy élő útmutató arra nézve, hogyan haladjon a magyar. Legyen ez a törvény élő tilalomfa a hatalmasoknak, ami­kor talán más érdekekből a népszabadság gon­dolatából elvenni akarnak. Legyen ez a tör­vény a magyar feltámadásnak első mérföld­köve, amelynek célja — ha egy jelmondatban tudnám leszögezni — talán ez volna: a nagy régi és független hazában szabad néto és bol­dog nemzet. (Élénk helyeslés és taps.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Szabó Zoltán jee-yző: Farkas István! Farkas István: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A XIX. század forradalmai 1848-ban fejeződ­tek be. A XIX. században lezajlott forradalmi eszmék körében született meg a magyar for­radalom gondolata és ez teszi naggyá, széppé, örökbecsüvé a magyar nemzet történetében. Mi akkor akartunk beilleszkedni a nyugati civillizációba és átvenni azt az államformát és azokat a gazdasági berendezéseket, amelyek a külföldön már megvoltak. Ez teszi — ismétlem — örökbecsüvé ezt a forradalmat, amelyet épugy lebecsültek, mint az utána következőket

Next

/
Oldalképek
Tartalom