Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.
Ülésnapok - 1927-83
Az országgyűlés képviselőházának 83. ülése 1927 november 7-én, hétfőn. 233 és épugy rebellis, kitagadott, hazátlan bitang lett maga Kossuth Lajos is, mint az utána következő, jogokért küzdő harcosok. Azt mondotta itt Erdélyi képviselőtársam, hogy nem kell osztályharc. Nagyon helyes: mi is megakarjuk szüntetni az osztályharcokat, de nézzük meg a magyar történelmet 1840-től 1849-ig: mindegyik évben ott látjuk a pártharcok, osztályharcok óriási tülekedését; ott látjuk egyrészt a szabadságra törekvő, uj eszmék gondolatkörébe beilleszkedő forradalmi irányzatot a régi dinasztikus, autokratikus uralmi rendszerrel szemben, másrészt, hogy hogyan szállanak szemben ezzel az iránnyal a főnemesek, a magyar urak és hogyan állanak a császár háta mögé, az ő zsoldjába, de végre a hatalmas kérlelhetetlen minister, aki uralkodni akart, szökni kényszerül a forradalom kitörése következtében. A jobbágyság el van nyomva, dézsmát fizet, adózik, csinálja az utat, de a nemes nem adózik. Erre mondja Petőfi: »Jól készítsd, paraszt, az utat, hiszen a te lovad vontat!« Mindent megmagyaráz ez a pár szó ebben a korban, mert a magyar népnek kellett minden terhet viselnie, adót, dézsmát fizetnie, az államot, a királyt, az egyházat eltartania. Mindent belőle vasaltak ki és semmi joga nem volt. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azután jött egy uj áramlat: a polgári osztályból is, a nemesek közül is sokan felismerték, hogy ez tarthatatlan állapot. A Diétán már foglalkoztak e kérdésekkel, törvényeket fogadtak el és szentesittettek, de aztán lemondatták Ferdinándot, s jött a 18 éves, fiatal Ferenc József és jött a szembeállás a magyar modern demokratikus követelésekkel szemben. Itt kezdődött a harc, az a végtelen küzdelem, amely hosszú éveken át tartott. Ebben a korszakban nagy erőfeszítéseket tettek a hazafiak s erről a korszakról irta a lánglelkü költő, Petőfi Sándor március 17-én naplójába a következőket (olvassa): »Évek óta csaknem kirekesztőleges olvasmányom reggeli és esti imádságom, mindennapi kenyerem a francia forradalmak története; a világnak ez az uj evangéliuma, amelyben az emberiség második megváltója, a szabadság hirdeti igéit. Minden szavát, minden betűjét szivembe véstem ós ott benn a holt betűk megelevenedtek és az élethez jutottaknak szűk lett a hely és tomboltak és őrjöngtek bennem... így vártam a jövendőt, vártam azt a pilanatot, amelyben szabadsága eszméim és érzelmeim elhagyhatják a börtönt. Vártam e pillanatot, nemcsak reméltem, de bizton hittem, hogy el fog jönni. Tanúbizonyságaim erre költeményeim... Világosan látam, hogy Európa naponkint közeledik egy nagyszerű, erőszakos megrázkódáshoz. Ezt többször leírtam, még többeknek elmondtam, Senki sem hitte jövendölésemet, sokan kinevettek érte.« Ugyanennek a kornak égy másik nagy alakja, Táncsics Mihály, akit március 15-én kiszabadítottak börtönéből, mikor szabaddá tették a sajtót, az akkori küzdelmek es-vik harcosa, akiről kevés megemlékezés történik a magyar történelemben, pedig már .a 48-as forradalomkor ő képviselte legélesebben a magyar nép jogait és igazságait. Táncsics Mihály ezt írja a Népkönyben (olvassa): »Ti paraszttestvéreim, semmit se törődjetek ezen elnevezéssel. A a egész ország számára mi teszünk legtöbbet, mi, magyar parasztok az első, az eredeti ősmagyaroknak ivadékai vagyunk. Azt mondja a nemesség: fogadjuk be a népet az alkotmány sáncaiba: mily roppant csalódás! Mintha bizony a kicsiny rész fogadhatná be nyomorult árkai közé a ,sok millióból álló népet 1 ? Ha ellenünk vetitek, hogy ez nem az egész népnek szava, megengedjük, mert igaz, testvéreinknek nagy része majd barommá van alacsonyítva: de mi, kik szót emelünk, akik kiáltunk, az egésznek érzését, óhajtását fejezzük ki. Mert érzeni nyomasztó terhet még a legtudatlanabb is képes. Mig szabadságunk és jogaink nem egyenlők, mig a különféle kiváltságok meg nem szűnnek, addig összetartok nem lehetünk. Vagyis más szóval nekünk parasztoknak és nemeseknek egyenlő polgárokká kell lennünk.« Ha keressük, hogy mi lett a nagy magyar gondolattal, a 48-as eszmékkel és törvényekkel, hogy élnek-e, meg vannak-e, s a letelt nyolcvan esztendő alatt megtermékenyitették-e ugy ezt az országot, hogy a magyar magasan kiemelkedő kulturnépet képviseljen, akkor azt találjuk, hogy dúlt benne a harc, elnyomták a szabadságjogokat, fékentartották, nyakára ültek, nem szárnyalhatott a 48-as eszmék gondolatában és nem fejlődhetett a kultúra terén. Hol van a sajtószabadság, hol van az egyesülési jog, hol van az esküdtszék, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) hol van a népfelség, hol vannak a nagy gondolatok» hol van a föld igazságos megoszlása 1 ? Felszabadították a jobbágyságot, de most száműzött, nagy, ütött vert nép ebben az országban a szegény mezőgazdasági népesség. Hol vannak ezek a nagy gondolatok, és hol van elsősorban a mindezek csúcspontján, élén álló dinasztiakérdés megoldása 1 ? Hol van a köztársaság, hol van Kossuth köztársasága 1 ? miért adták el, miért árulták el, miért nem valósították megl Itt már hivatkozás történt a függetlenségi nyilatkozatra. Ha a függetlenségi nyilatkozatot, amelyet 1849-ben a debreceni országgyűlésen hoztak meg s ha a debreceni nagytemplomban tartott detronizáló Kossuth beszédet akarnám ismertetni, ebből kitűnik, hogv mennyi átok, vész és pusztulás fűződik a Habsburgdinasztiához, s ha valóban leverték is a 48-as forradalmat, ezt az eszmét elhagyni nem lett volna szabad, mert enélkül Magyarország nem lehet független, önálló és ki lesz szolgáltatva annak az uralomnak, amely 400 esztendőn keresztül nyomorította ezt az országot. Végtére különösen ma, Magyarország megcsonkított állapotában, nem lehet másra gondolni, mint arra, hogy a 48-as eszmék gondolatkörének megfelelőleg, tehát köztársasági formában kell rendezni az államformát is. (Propper Sándor: Ugy van!) T. Képviselőház! Nagyon szép beszédeket hallottunk itt a 48-as eszmékről s hallottunk kívánságokat arról is. hogy ezeket a gondolatokat meg kellene valósítani, törvénybe kellene iktatni és intézményesen kellene biztosítani azt, hogv a 48-as szabadságeszmék a gvakorlatban törvényeken keresztül érvényesüljenek. Módot kívánok adni a t. Háznak, hogy ebben az irányban határozatot hozzon és azért beterjesztem a következő határozati javaslatot. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) (Olvassa): »A képviselőház utasítja a kormányt, hogy a következő törvényjavaslatokat sürgősen nyújtsa be a képviselőháznak: 1. Magyarország uj alkotmányáról, amelyben kimondja, hogy Magyarország minden más országtól fügeretlen, önálló köztársaság; (Pronper Sándor: Éljen!) a köztársasági alkotmányt az általános titkos választójog alapján megválasztott és sürgősen egybehívott nemzetgyűlés alkotja meg; 38*
