Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.
Ülésnapok - 1927-83
Äs országgyűlés képviselőházának seibe merülve és vizióktól gyötörtetve, irta Kossuthnak a Programmtöredéikek-ben, hogy »ön csak olyan zug-prókátor, aki fellázitani tudja nemzetét, de felszabadítani nem«. Nem 'akarok erre utalna, mert Széchenyi a maga ellentétes véleményében és vízióiban is őszinte, bensőséges, tehát tiszteletreméltó, de ott van az egykori, az úgynevezett konzervatív arisztokrácia, majdnem teljessénénke fellépése és memorandumai, amely int egy hatalmas társadalmi osztályt, még a Habsburgok uralma idején is, az abszolutizmus uralma idején is politikai, társadalmi és gazdasági hatalom Magyarországon, csatlakozott a habsburgi ellenforradalomhoz a saját népe és Kossuth Lajos ellen. (Ugu van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nem akarok utalni azokra a tárgyalásokra., amelyek az arisztokrácia és az elfoglalt Pestre bevonult Windisgraetz táborszernagy között lefolytak. Méltóztassanaik megengedni, hogy itt csak egyre utaüak, egy emlékiratra amelyet Bach hagyatékában találtak; Heinrich Friedjun^ osztrák történetire ásta ki és közöl te esrik történeti munkájában. Gróf Dessewffy Emil nemcsak a maga, hanem társai nevében irja és ajánlja egyik ilyen memorandumában az osztrák kormánynak — jóval megelőzve az orosz intervenciót — a következőt (olvassa): »Ausztria Oroszországgal szövetségben kell. hogy az európai forradalom magyar szárnyát leverje, összemorzsolja, a szeparatizmust tartósan megfékezze, ha mint nagyhatalom, általában mint áBaíms, fenn' akar állani. A győzelem kiküzdése után Magyarország és Erdély., az uralkodó teljhatalma, a katonai uralom segítségével a legdrasztikiisabb eszközök alkalmazásával kormányzandók mindaddig, ami g a forradalmi «e-nesr maradványai, teljes tehetetleriséff-m devalválva, az anarchikus elemeik megbüntetve, a dinasztiaelleneseik megfékezve, a hatalom iránti engedelmessé? helyreállítva nem leisz.« És itt van gróf Széchenyi Antalnak egy kis röpirata, amely »Politische Fragen in der Gegenvart« címen jelent meg és a többek között azt mondja hogy »a forradalom leverése a polgárosodás diadala a barbárság felett.« Az egyetemesnek indult nemzeti felszabadító harcból igv fejlődött ki egy olyan harc, amelv egyfelől a császári abszolutizmussal szemben védte a nemzet önállóságát és szabadságjogait, másfelől pedig a birtoktalan nemesség, a nép nagy tömege és a városi polgárság vivta benne — ha öntudatlanul is. de vivta benne — osztályharcát az ellene fordult arisztokrácia ellen. (Gr. Hunyady Ferenc: Tiltakozom azok nevében, akik harcoltak, szenvedtek és meghaltak a főurak közül!) A magyar forradalom nem támadott, hanem védekezett. Kossuth és a nemzet nem mérlegelhette és nem méricskélhette az eshetőségeket, az élet és a becsület forgott kockán és ilyenkor egy önérzetes nép mindent odaad, mindent feláldoz a győzelemért. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az abszolutizmus fegyveres támadására a magvarság nem felelhetett parlamenti szónoklatokkal és amikor választani kellett, az egész ország Kossuth mögött volt és nem a tépelődőket, nem az okoskod ókat, nem a békülni és meghajolni akarókat követte. Kossuthban az egész magyar nép felmagasodott, forradalma öntudatos, nem hányattatja magát, de igyekszik a saját sorsát irányítani. Az 1849-iki függetlenségi nyilatkozatban van Kossuthnak és népének igazi nagysága, a forradalmi fellépés végső konzekvenciája ez; öntudat ragyog benne, messzetekintő politikai bölcseség és az KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VI. 83. ülése 1927 november. 7-én, hétfőn. 231 a hatalmas akarata a népnek % hogy a magyarság a maga önálló állami életét a monarchikus elv romjain akarja felépiteni és tovább folytatni, (Ügy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez a nyilatkozat, az 1849-iki függetlenségi nyilatkozat nemcsak lángoló vádirat a Habsburgok ellen, nem pusztán trónfosztás, hanem legbensőbb lényege és igazi értelme szerint az első magyar köztársaság kinyilatkoztatása. (Helyeslés és tans a szélsőbaloldalon.) Én azt gondolom, hogy Kossuth Lajos igazi nagysága 1849-ben van, mert ebben nemcsak az van, hogy csak megbünteti a trónfosztással a hitszegő királyt, Európa leggyülöltebb zsandárját; 1849 valójában, igazi értelme szerint azt jelenti, hogy Kossuth és a magyar nép szakítottak a monarchikus gondolattal. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ebben a tekintetben Kossuth Lajos későbbi nyilatkozatai szerintem nem hagynak fenn semmiféle kétMikor 1851-ben Angliába betette lábát, az angol partokon egy francia munkásküldöttséget fogadott és a többi közt a következő kijelentést tette (olvassa): »Meg vagyok győződve, hogy ezentúl Európában más nem lehetséges, mint az általános választójogra alapitott köztársaság a népek szolidaritásának és a nemzetek függetlenségének elvén«. Azután jött Amerika. Tudjuk, Washingtonban a Kapitoliumban jelenhetett meg Kossuth Lajos. Császár oknak, k irály oknak nem jutott még az a megtiszteltetés, hogy az amerikai nep törvényhozásának fórumán megjelenhessenek és felszólalhassanak. Egy szegény, ai zsarnokságtól üldözött magyarnak és nafrta keresztül elnyomott népének jutott ez a nagy megtiszteltetés. Ott mondta Kossuth Lajos (olvassa): »Most ugy állnak a dolgok, hogy Európa szárazföldjeinek vagy nincs semmi jövője vagy ez a jövő az amerikai republikániznras.« És ami a magyar népet illeti, róla mindent megmond az, hogy egybeforrott Kossuthtal, elfogadta politikai célkitűzéseit, és a nagy erőkifejtés idején őt követte, őt választotta vezérének. Nagy és szép időkre kell most visszaemlékeznünk, amikor Kossuth Laci o s örök érdemeit nagyon elkésetten törvénybe iktatja a magyar törvényhozás. Egy nagy férfiura és egy nagy népre kell emlékeznünk. És fájdalom, azt kell kérdeznünk ezen a mai hanoin, miért^ volt hiábavaló a vér hullása, az áldozatkészség és a nép titán! erőkifeitése 1 ? Amint 1848-ban és 1849-ben a magyar nép előrelépett, azt visszaverték és abszolutizmus korbácsai, akasztófái és börtönei. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Amit 1849 őszén a magyar néntől elvettek, azt nem adták neki vissza 1867-ben sem. (Uay van! Umi van! a szélsőbaloldalon.) Hetvenkilenc év telt el azóta % de ez a hetvenkilenc év a magyar nép történetében egy óriási ravatal csupán, amelyen a 48-as népjogok, szabnclsásnogok vannak kiteritve. (Ugy van! a szélsőbaloldlon.) A masrvar nép még mindig ugyanabból a sebből vérzik, a magyar népnek még mindig az a tövis fáj a szivében és ugyanaz a megaláztatás. Én azt kérem, ezen a mai napon, ezt lássák be végre, akik álnok szivyel ünnepelnek, az ügyeskedők, akik egy-egy maorvar sorsforduló . alkalmával olyan gyorsan tudják levetni kigyóbőrüket és ezt tegyék jóvá azok, ak^k ma a magyar nép sorsa felett uralkodnak. Ne csak a szóu'ofclat legyen Kossuth ünneplése, hatnem a cselekedetek sora (Ugy van! Uày imn! a szélső" baloldalon.) amelyben Kossuth szelleme és Kossuth nagysága él. A nyomorúságos jelen és 38
