Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-83

230 Az országgyűlés képviselőházának szembén a hatalmas eleven erőt. amely Kossuth Lajos egész^ lényében lüktetett és midőn hirdetjük a törvényjavaslat indokolásával, hogy a reménytelenségnek és kétségbeesésnek HazánK jövője felett nem szabad úrrá lennie rajtunk, amint úrrá lettek ezek — balfelfogásból a szo bor alakjain s amidőn hirdetjük a törvényjavaslat szerint is a jogegyenlőséget: akkor egyúttal azt kell várnunk, azt kell kívánnunk a, kormmánytól, hogy ne csak törvényjavaslatot képviseljen március 15-éről és Kossuth Laciot? elévülhetetlen érdemeiről, hanem döntse le azokat a válaszfalakat is, töltse ki azt aa ürt. azokat a szakadékokat is. amelyek a márciusi eszmék, Kossuth Lajos elvei, eszméi, útmutatásai és a mai kormányzati rendszer között meg kirivóan megvannak. (Ugy van! Tavs a bal- és szélsőbaloldalon.) Mert ha a kormány kezében a hatalom nem öncél, hanem csak eszköz a nemzeti közjó előmozdítására, a nagy népegyetemesség üdvének munkálására, akkor ma már semmi akadálya sem lehet annak, hogy csakugyan valóim váltassanak a márciusi 12 pont követelései Kossuth Lajos tanításai. Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Kun Béla: Hiszen van ebben az országban — hála Istennek — annyi konszolidáció, hogy az, elbir a mainál több demokráciát, sőt Kossuth Lajoshoz híven, az ő szellemében elbirja az igazi sajtószabadságot (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon), és elbirja az alkotmányos polgári jogok gyakorolhatásának többi biztositékait is! (Ugy van! Ugy van! Taps a bal- és a szélsőbáloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Várnai Dániel! Várnai Dániel: T. Ház! Kossuth Lajos örök érdemeinek és emlékének törvénybeiktatásáról szóló javaslathoz szólalok fel. Tiszteletel bejelentem, hogy a javaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. T. Ház! Nincs a magyar történelemnek még egy olyan alakja, — legyen az politikus, ragy hadvezér, tudós, vagy egyházfejedelem — aki a magyar nép öntudatában annyira anynyira mélyen benne élne, mint Kossuth Lajos. Neve immár nem egy történelmi személyt jelent és nem csupán a magyar történelemnek egy viharos és dicsőséges korszakát, hanem a lelkesítő eszmét, a harcra lenditő ideálokat, a célt is jelenti még mindig, amelyet Bt magyar népnek ki kell küzdenie. Hódolattal állunk meg mi is Kossuth Lajos nagysága előtt és bensőséges, őszinte érzelmekkel emlékezünk vissza reá. Tiszteljük benne a tisztaságot és az áldozatkészséget, az alkotó államférfit és a népek szabadságának és testvériségének hősét. Csodáljuk zsenijét és sugárzó férfiasságát, bátorságát és elszántságát pedig intő példaadásnak tekintjük még ma is: ha egy nép számára nincs többé ut, amelyet járnia lehet, akkor nem szabad visszariadni a forradalmi megoldások ultima rációjától sem. A tisztelet és a mélységes kegyelet nemcsak a magyar nép lelkében él, aminthogy Kossuth Lajos életének példaadása nem csupán a magyar nép felé int és tanit. Kossuth Lajos neve kinőtt egy nemzet élettörténetéből: két világrész ismeri őt, ismeri azóta, amióta megtanította nemzetét merni, bátornak lenni és főképen amióta volt bátorsága szembeszállani, nemzetét és népét fegyverbe állitani kora Európájának leggyülöltebb, legmegvetettebb hatalmassága, a Habsburgok ellen. (Ugy van! a szélsőbaloldalion.) Tudjuk, hogy Lom83. ülése 1927 november 7-én, hétfőn. bardiától fel Galiciáig, Brassótól SchleswigHol steinig uralkodtak és parancsoltak akkor a Habsburgok. Könyörtelen abszolutizmus és vad reakció volt ez az uralkodás mindenkor. Nem eszmék szabad harca folyt a Habsburgok uralmi területén; a kard, a rendőr, a könyörtelen elnyomás rendszere uralkodott. Ez a gyűlölt és megvetett uralom fűtötte, tüzelte legjobban a monarchikus elv és népszuverenitás küzdelmeit^ Hogy 1848 nagy politikai és társadalmi rengésekben robbant ki, abban elsőrendű szerepe volt a Habsburgok politikájának. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Lángba borult Paris és Berlin, követte őket Lombardia, Bécs és Magyarország. De amikor a habsburgi kard már mindenütt győzött Európában, még fegyverben állott ellene Magyarország, mint az 1848-iki szabadságharcnak hősi utócsapata. Kossuth nevében olvadt fel a magyarság, t. Ház. Az ő nevén keresztül ismerte meg Európa és később két világrész a magyar népet és tisztelte ebben a népben a szabadság hőseit, az önfeláldozó férfiasságot és azt a forradalmi cselekvő erőt, amely épen azért, mert a Habsburgokkal szállt szembe, nem csupán egyetlen nép szabadságáért és becsületéért küzdött, hanem Európa valamennyi nemzetének felszabaduláisáért is. Engels Frigyes, Marx Károly barátja és munkatársa, az akkori Neue Rheinische Zeitung-ban őszinte hódolattal és bensőséges rokonszenvvel irt Kossuth Lajosról. Ezt mondta többek közt : »Hosszú idők óta először találunk igazi forradalmi jellemet, férfiút, aki népe nevében a kétségbeesés küzdelmének kesztyűjét fel merte venni, aki nemzete számára Danton és Carnot egy személyben : Kossuth Lajos.« Mi tudjuk mindannyian, hogy rengeteg cikket, tanulmányt, könyvet irtak Kossuth Lajos forradalmiságáról. Az egyik rész vádolja a forradalmisággal, a másik rész védi a forradalmiság vádja és szenvedélyes szemrehányásai ellen. Ebben a kérdésben ma már az objektiv történelemlátás mérlegelhet és ez nyilván túlteheti magát a kortársak egyoldalúságán; nincs olyan politikus, aki programmból^ és megfontoltságból csak azért is mindenképen és minden áron forradalmár akarna lenni. De van sok — és mögöttük népmilliók állanak —, aki ha rákényszerítik, férfias felelősségérzettel és becsülettel raa-ad^a meg a forradalmi megoldások fegyverét. (Peidl Gyula : Ugy van !) Kossuth sem akarta a forradalmat, de vállalta. ' Hogy az 1848-diki mozgalomnak, ennek az egész magyar reformkorszaknak forradalomban kellett kirobbannia, az a habsburgi abszolutizmus könyörtelenségének és a dinasztia hit szegesének tudható be. (Ugy van! Ugy van! , a szélsőbaloldalon.) Csak természetes, hogy i ezekben a mozgalmakban Kossuth Lajos bátorságának, önérzetének és szikrázó temperamentumának van elsőrendű szerepe, ő volt a vezető abban, hogy a magyar nép elment a konzekvenciák legvégső határáig. Mert egy nép, a magyar nép nem lehetett olyan gyáva és hitvány, hogy meglapuljon és újra odaadja magát a külső és a belső pllenségek Önkényének és osztávuralmának. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az ma már nem tagadható, hoory az 1848-diki alkotmánynak, a törvénybeiktatott szabadságjogoknak voltak belső ellenségei is

; aminthogy voltak nagyszámban ilyen ellenségei Kossuthnak. Nem akarok most Széchenyire utalni, Kossuth nagy ellenfelére, aki akkor már tépelődé-