Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.
Ülésnapok - 1927-83
Az országgyűlés képviselöházánali felvilágosítani a népéket, hogy igazságtalanságnak nem szabad történnie még a népek Ítélőszéke előtt sem. (ügy van! XJgy van!) És az összekötő kapocs senki más, mint Kossuth Lajos. A magyar nemzet történetében, amely — hála a magyarok Istenének — ad nagy, hatalmas embereket, kiváló államférfiakat, ezek közül egy sincs, ki minket jobban összeköthetne a nagy Nyugattal, a szabadságszerető népekkel mint ő. Kossuth volt az. akit ma és a múltban egyedül ismertek Angliában, épugy, mint Amerikában, tehát azon helyeken, ahol a népek Ítélőszéke előtt dől el a nemzetek sorsa. De tovább megyek. És ekkor önkéntelenül szociáldemokrata képviselőtársaimhoz kell fordulnom, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) akik azt hirdetik — és igazuk van, — hogy Kossuth a népszabadságnak volt lánglelkü apostola, {ügy van! XJgy van a szélsőbaloldalon. — Farkas István: És a köztársaságnak! — Ez igaz, de engedjék meg, hogy én felhivjam az önök figyelmét valamire. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Erdélyi Aladár: Kossuth nem osztályokért küzdött! (ügy van! Ügy van!) Kossuth nem az .osztályuralmat hirdette, hanem igenis a nemzeti egységet és a nemzeti nagyságot, (Taps a jobboldalon) és a nemzeti nagysággal kivánta egyformán felruházni és boldogítani a legszegényebb munkást s a paloták és birtokok hatalmas urát. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mi is ezt akarjuk!) Ez a Programm, amelyet mi is kívánunk, csak más eszközökkel és más jelszavakkal Kossuth szellemében szolgálni. (Taps a jobboldalon. — Propper Sándor: Igaza van! Le az osztályüra1 ómmal! — Zaj!) Elnök: Csendet kérek. (Propper Sándor: Vesszen az osztály uralom! — Zaj!) Csendet kérek. Erdélyi Aladár: Kossuth Lajos mutatta meg a példát, aki mint magyar nemes felajánlotta önmaga jogait és kiváltságait... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek a Ház minden oldalán. Kérem a képviselő urakat, méltóztassék nyugodtságukat megőrizni. Erdélyi Aladár: ... a jogegyenlőséget kivánta létesiteni. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. (Halljuk! Halljuk! — Neubauer Ferenc: öltözködött volna jobban fel! — Zaj!) Csendet kérek. Erdélyi Aladár: És nekünk szolgálnunk kell az irredentizmust. És azt kérdezem én önöktől, szolgálhatjuk-e jobban, mintha arra mutatunk rá, hogy Kossuth Lajos volt az, aki mint magyar nemes a tótokat, románokat, és az összes nemzetiségeknek jobbágyait felszabadította. Ezt kell hirdetnünk mindazokkal szemben, akik ez országban a nemzetiségek elnyomásáról beszélnek. És most csak pár szóval kivánok még arra visszatérni, hogy Kossuthnak mit jelent politikája számunkra. Helyesen jegyezte meg a tegnapi ünnepi szónok, hogy a törhetetlen akaratot, amely arra irányul, hogy a nemzetet újból feltámasszuk. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Erdélyi Aladár: És akkor Önkéntelenül kiszáll gondolatom arra a térre, ahol tegnap azt a szobrot leleplezték. Nincs okom és jogom bírálni a szobrot Lehet, hogy eljő az idő. amikor majd meg fogjuk érteni annak a művésznek gondolatát. De egyet leszegezni kivánok. Az a szobor nem az,, amely a magyar nemzet millióinak szivében él. nem a lemondó, nem a búsuló, hanem az örökké hazája nagyságáért, hazája 83. ülése 1927 november 7-én, hétfőn. 229 igazságáért küzdő Kossuth az, aki él a népek tudatában s akinek diadalát kívánjuk megérni. Ez az, amit mi e törvényjavaslatban látunk, mint utat és irányt a jövőre nézve és épen azért ebben a szellemben köszöntöm, örömmel üdvözlöm és elfogadom a törvényjavaslatot. (Éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Kun Béla! (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ki azf) Elnök: A szónokok a feliratkozás sorrendjében hivatnak fel. Kun Béla: T. Képviselőház! Mint aki az általános képviselőválasztások alkalmával függetlenségi és 48-as Kossuthpárti programmal, a ma is nem túlhaladott s ágot, nem időszerütlenséget jelentő régi programmal választattam meg, üdvözlöm a benyújtott két törvényjavaslatot. Végre elérkeztünk idáig. Törvény lesz március 15-éről, törvény Kossuth Lajosnak örök érdemeiről, áll szobra a parlament közelében, és a tér, amelyre tekint a halhatatlanság egéből lelki szemeivel, — mert márványalakj a a szobrász tévedése folytán nem előre, mint Kossuth életében mindig emelt fővel cselekedte, hanem lefelé néz — a tér az ő nevét viseli ezután. Mindez kötelezettséget ró reám és ró mindnyájunkra. Vetkőzzem le és vetkőzzük le a pártembert ez ünnenélyes pillanatok alkalmával, ezt vallom. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Bármily nagy politikai ellentétek és éles elvi határvonalak válasszanak is el bennünket egymástól, tudjunk ma felemelkedni mindnvájan a nemzeti egység gondolatában (Helyeslés és torn a jobb- és baloldalon.) v^>ló összeforrottság magaslatáig, — én ezt vallom. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) De ha ezt valljuk és ezt megértik velem együtt az országban sok ezrek és sok ezrek, akik pedig a kormány politikájával szemben ellenzéki állásponton vannak, akkor viszont megértést s a márciusi idők és Kossuth Lajos szellemében való haladást lehet kívánni a hatalom mai birtokosától, a kormánytól is. Emlékezetébe hozom a 1 t. Háznak, htfdd jegyeztessék fel naplónkban is. hogy nemcsak Kossuth Laíos szobrának felállítása elé tolultak évtizedeken át elháríthatatlan akadályok, hanem volt idő, csaknem három évtizeddel ezelőtt 1848 március 15-ének 50 éves fordulójakor, amikor az akkori kormányhatalom meg tudta akadályozni, hogv a debreceni kollégium oratóriumának fakizatáhq, phol 1849-ben az országgyűlést tartották, emléktábla helyeztessék el és a tervbevett leleplezési ünnepségen az 1848-iki országgyűlésnek élő tagja és tanuja. az agg Madaras-* József i« megjelenhessek. Ugyanebben az időben itt Budapesten mároíuis 15-ének 50 éves jubileumakor a kormányhatalom felbérelt suhancok tömegét uszította a Lárchidon a> budai honvédszoborhoz VHnuló egyetemi és az ország minden részéből összesereglett főiskolai ifjúságra, hogy o+t a» ünuepség megtartását lehetetlenné tegye. Elégt&telt e sérelmekért a megbántott nemzeti közérzületnek ma, csaknem három évtizednek elmultával ad a benyújtott két törvényiavaslat és a fölállított Kossuth-szoboT. De ez mé^ neta elég. Amidőn azt mondáik itt az orsTiá «rg-yülésen. hogv dicséret, dicsősésr, hála. hódold és ^laigasztalás legven a márciusi ifiaVnak Petőfi Sándornak és legyen Kossuth Lajosnak s midőn h'rdetuik ez eltévesztett szobor bizouvta lankodó révedezéseivel és lagymatagságával
