Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-83

Az országgyűlés kép viselöliazávak 83. ülése 1927 november 7-én, hétfőn. 22? szabaddá tette a földet, aki megszüntette a jobbágyságot, aki egy hatalmas gesztussal a jog és az alkotmány sáncaiba emelte a nemzet millióit, akik eddig csak a robotot és a dézsmát ismerték. A nemesség tiszteli benne a hőst, aki lángra tudta lobbantani a szabadságnak a lelkek mélyén szunnyadó parazsát, valóra váltva azt, ami másoknak csak szive titkos vágya volt, akinek neve évtizedeken keresztül a magyar szabadság és függetlenség szimbóluma gyanánt szerepelt, hitet ébresztve s reményeket keltve a nemzet jövendője iránt; s az egész_ nemzet tisztelettel övezi, mert őbenne látja inkarnálva a magyar nemzeti öncélúság, függetlenség-, a nemzeti akarat, erő és önérzet szent eszméit. (Ugy van! Ugy van! à jobboldalon- és a középen.) Őbenne testesült meg először a modern, demokratikus Magyarország, mely nem őseire, hanem tehetségeire támaszkodik. Hirdetett eszméi fundamentumává váltak az uj magyar alkotmánynak; értékük a történelem távlatában nemcsak csökkent, de virtuális erejüknél, aktualitásuknál fogva állandóan erősödött, s a nemzet szabadsága, függetlensége érdekében hirdetett eszméi közkincsévé váltak az egész emberiségnek. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a, középen.) Deák Ferenc, aki maga is részese volt a korszakalkotó törvényalkotásoknak, a kiegyezést követő időben a következőkép emlékezett meg Kossuth munkásságáról (olvassa): »Magyarország közjogának történetében legfontosabb korszakot képez azon átalakulás, mely 1847/48-ban tétetett, mert enélkül a korszak igényei s a fejlődő eszmék hatalma rég elsöpörték volna alkotmányunkat. Ezen átalakulást összefogja kötni a történelem azon férfiúnak (Kossuthnak) nevével, ki azt 1848-ban megindította s ernyedetlen eréllyel keresztülvitte. Dacára a bekövetkezett szerencsétlen eseményeknek, művének ezen része fenmaradt és fenn fog maradni, mig nemzetünk él és országunk áll, s ahhoz a nemzet emléke és hálája lesz mindig csatolva«. Közéleti munkásságának szemléletében felmerül a kérdés, mikor volt nagyobb? Akkor-e, amikor mint publicista töretlen talajban ragyogó tollával uj csapást taposott nemzete számára, megalkotván a korszerű zsurnalisztikát; akkor-e, amidőn mint politikus és bölcs államférfi reformalkotásaival alapjait veti meg a modern demokratikus Magyarországnak; akkor-e, amidőn lángoló szavára százezrek sereglenek a szabadság zászlai alá, hősökké válván gyámoltalan aggok és gyenge gyermekek; avagy talán akkor, amidőn az elbukott igazság szolgálatában népeket és uralkodókat hódit meg a magyar ügy számára, ismertté és becsültté téve a magyar nevet széles e világon? Mi, akiknek feladatává tétetett a romok eltakarításával uj élet lehetőségeit teremteni meg s akiknek alkalmunk nyilott a nemzetet ért szörnyű katasztrófa után idegen népekkel is felvenni az érintkezés fonalát, egyöntetűen állapithatjuk meg, hogy a legnagyobb ma, évtizedekkel halála után. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Külföldre kellett mennünk, hogy megismerjük Kossuth Lajos valódi nagyságát, (Ugy van! a jobboldalon.) hogy megtudjuk, mily óriási értéket jelent az Ö glóriával övezett alakja a magyar nemzet számára. Szörnyű balsorsunkban az ő nagy, halhatatlan neve volt a varázsszó, amely megnyitotta számunkra az utat ellenségeink szivéhez; az irányában viseltetett példátlan tisztelet és nagyrabecsülés enyhitették az ellentéteket s nivellálták a talajt a kiengesztelődés számára. Az ő nagy s örökké felettünk lebegő szelleme adott erőt a megpróbáltatáspk elviseléséhez, őrködve felettünk, hogy el ne merüljünk a reménytelenség és kishitűség tengerében. Közös tragikuma a nemzetnek és az ő nagy üának, hogy egy második nemzeti katasztrófának kellett jönnie, hogy megismerjük Kossuth tanításainak örök igazságát s visszatérjünk az ő nagy szellemi alkotásaihoz. Mai balsorsunkban ismét csak az ő tanitásai nyújtanak reményt s erősitik a hitet a nemzet hivatottságában s jövő feltámadásában. Mintha csak a mai időkre irta volna, a mi vigasztalásunkra, tiltakozásul és intő figyelmeztetésül a világ összes nemzeteinek azt a gyönyörű idézetet, amelyet előttem a Ház mélyen t. elnöke ismertetett. S mintha csak a mai nemzedék számára irta volna, hogy nincs helye kishitüségnek, nincs helye lemondásnak, nincs helye megalkuvásnak, törhetlen hitet és kitartást hirdetve (olvassa): »Ha a hármas hegy országunk címerében martirok vérével áztatott Golgotává lett is, mint volt már többször ezelőtt; a kereszt, mely e Golgotán emelkedik, most sem sir fejfája, hanem a feltámadás jelvénye, (Éljenzés és taps a jobboldalon.) Vannak, akik Kossuth Lajosnak hibáit keresik. Lehet, hogy voltak; hisz emberi mértékkel alig mérhető nagy tulajdonságai dacára is csak ember volt. De ha voltak is hibái, eréj nyekké magasztosulnak ama nagy lángoló szeretet tüzében, mellyel hazája iránt viseltetett s amely lángoló szeretet volt rugója minden cselekedetének. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) A napnak is vannak foltjai — állítólag*. Ki látja azokat? A csillagász az ő ezerszeres prizmájával, de mi gyarló emberek a napnak csak éltető, rügyfakasztó, termékenyítő melegét élvezzük. Lehet, hogy voltak hibái. Ki látja azokat? Az oknyomozó — talán. De mi, a történelem távlatán keresztül csak az ő hatalmas elméjének éltető, reménytadó gondolatait, eszméinek politikai életünkre termékenyítő hatását érezzük. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon-) Kossuth Lajos emléke hófehéren, szimbólummá magasztosulva maradt meçc minden magyar szivében s nyugodtan állithatjuk, hogy működése a történelem távlatában és annak ítélőszéke előtt megbír minden objektiv birálatot! (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Szobrok _ és festmények ezrei hirdetik Kossuth Lajos halhatatlanságát; könyvtárokat tölt meg a könyvek tömege, melyekben történelmi nagyságának áldoznak a szabadságszerető nemzetek; de az azokban felhalmozott tisztelet és megbecsülés együttvéve nem fejezi ki a szeretetnek, a ragaszkodásnak, a megbecsülésnek ama bensőséges együttes érzését, amely eltölti a magyar rónák egyszerű fiának lelkét akkor, amidőn megemelve kalartját, áhitatos hangon rebegi: »Kossuth apánk«. (Ugy van Ugy van! Tavs n, jobboldalon.) Nemzeti hősök történelmi nagysága nemcsak az ő alkotásaikban rejlik, de megnyilvánul ama hatásban is, melyet az utókorra gyakorolnak. Árpád neve a hála és kegyelet érzését kelti a nagv honalapitó iránt; Nagy Lajos, Mátyás király emléke Magyarország hatalmát, néhai nagyságát tükrözi elénk s szivünket büszkeséggel tölti el, A Bákóczíak, Zrínyiek