Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.
Ülésnapok - 1927-73
10 r Âz országgyűlés képviselőházánál javaslatot ismertette, kénytelen volt beismerni, hogy e kereskedelmi szerződés által a textiliparnak sok reménysége elfagyott. Tényleg igy is van, mert a pamutszöveteknél átlagos 80% engedményt voltunk kényítelienak tenni, gyapjúszöveteknél átlag 25%-os engedményt, félselyemgyártmányainál 50%-os engedményt, hogy csak ezt a három tételt idézzem a tételek dzsungeljéből. Mármost, ha nézzük, hogy textiliparunk hogyan fejlődött az utolsó években és ha szem előtt tartjuk azt, hogy a külföldi tőkének bizalma az ipari beruházások terén épen textilgyárak létesítésében nyilvánult meg, akkor nagyon fájdalmasan kell konstatálnunk, hogy a textiliák terén tett engedményeink igen gúlyosbitották fejlődésnek indult magyar textiliparunk helyzetét és kérdés, hogy ezt a közeljövőben egykönnyen M fogjuk-e tudni heverni. Textiliparunk fejlődése rendkivül kedvező képet mutatott az utolsó években. 1926-ban öszszes behozatalunk 31%-át tették ki a textiliák, mégpedig egészséges módon, mert 'amig 1925-ben nyierspaomutot 52 ezer mértermázsát hoztunk be, 1926-ban már 54 600 métermázsát, ami a textilgyártás fejlődésére imutat. Amig) 1925-ben 8700 métermázsa gyapjút hoztunk be, addig 1926-ban már 13.800 métermázsát és amig selymet, amelynél 50%-os engedményt adtunk Csehszlovákiának, 1925-ben 1750 métermázsát hoztunk be. addig 1926-b^n már 4000 métermázsát. És ha nézzük ennek ellentételét, hogy készárukból mennyit hoztunk be, illdtőleg csökkent-e a készárubehozatal, akkor azt látjuk, hogy misr 1925-ben kész pamutszövetet 104.000 métermázsát hoztunk be, 1926-ban ez már 94 000 métermázsára csökkent. A gyapjúszövetekből 30 000 métermázsa! kitevő 1925. 'évi behozatalunkkal szemben 1926-ban már csak 25.500 métermázsát importáltunk. T. Képviselőház! Ezeknek a fény- és árnyoldalaknak felhozatala után, ha mégis meg akarjuk vonni a mérleget, amely elénk tárul ennek a javaslatnak áttekintése után, minden igyekezet ellenére is konstatálnom kell, hogy ez ránknézve feltétlenül kedvezőtlen. Kapuinkat óriási áldozatok árán megnyitottuk a külföldi ipar számára, magyar iparunkat jelentékeny mértékben kiszolgáltattuk, anélkül, hogy saját mezőgazdasági termékeinknek és mezőgazdasági iparunknak jelentékenyebb mértékben fogyasztási piacot tudtunk volna biztosítani. De ha igy áll a helyzet, akkor az a kérdés tolul mindenki elé, miért kötöttük meg tehát ezt a szerződést, mi a jelentősége és. az értelme ennek a szerződésne'k és milyen lett volna a helyzet akkor, ha ilyen szerződóst egyáltalában nem kötöttünk volna. Igaz, hogy "a csehszlovák ipar jelentékeny fogyasztási krízisben van. Ausztria is, Csehszlovákia is megfelelő fogyasztóközönséggel nem rendelkezvén, sokkal nagyobb mértékben tudná kihasználni a maga termelési képességeit, mint ahogy^mai politikájával kihasználni képes. Az is kétségtelen tény, amire elöljáróban volt szerencsém utalni, hogy a nyugati nagy iparosállamok fejlettebb iparcikkeivel szemben ezek selejtesebb iparcikkeikkel feltétlenül kénytelenek lennének a Kelet felé tendálni. Ennélfogva elsőrangú parancsoló szükségesség számukra, kiváltképen amig az orosz piac nem nyilik meg előttük, hogy Magyarország és a Balkán felé vigyék ipari termelésük útját. Mégis, ha ezeket a tényeket szem előtt tartom ós látom, hogy megkötöttük a szerződést, arra csak négy okot tudok felhozni. Az egyik a magyar fogyasztóközönségnek 'c 73. ülése 1927 június 22-én, szerdán. érdeke, az a követelése, amely parancsolólag lépett fel a hivatalos körökkel, mint a tárgyalófelekkel, sőt magával a parlamenttel szemben is. Nem kívánom eltitkolni, hogy én az áraknak csökkenését ezeknek a megkötendő szerződéseknek ellenére a közel jövőben nem várom és azt hiszem, hogy a fogyasztóközönség túlzott reménységet táplál ennek a szerződésnek életbeléptetéséhez. Végül is, ha figyelemmel kiséri az ember a nyersterményeket a világpiacon, ha azok áralakulását nézi és látja azt a jelentékenyen fölfelé irányuló hullámvonalat, amelyet az áraknál az utóbbi időkben konstatálhattunk, akkor sajnálatosan fogjuk megállapítani, hogy ennek a szerződésnek ellenére a magyar fogyasztóközönség illúziókban ringatja magát, ha azt hiszi, hogy sokkal olcsóbban fog az ipari cikkekhez hozzájuthatni. Nekünk azonban ezzel a tényezővel, a fogyasztóközönség parancsoló erkölcsi követelésével mégis számolnunk kell és nézetem szerint ez lehet egyik legfontosabb mentsége a kormánynak, amikor ezzel a javaslattal mégis előállott. A második az a tény, hogy csak két dolog között választhattunk: vagy ennek a szerződésnek megkötése, vagy egy olyan bizonytalan és zavaros helyzet között, amely, ha nem is deklaráltatik nyíltan vámháborunak, a vámháboru minden kritériumával rendelkezik. AZA aki ismeri a vámháborunak súlyát és nehézségeit, aki szem előtt tartja és a mérleg serpenyőjébe beleveti Magyarország nehéz gazdasági helyzetét a jelen pillanatban, az nem habozhatik annak kijelentésével, hogy ennek a rendkivül kedvezőtlen feltételek mellett megkötött szerződésnek létrejötte a jelen pillanatban mégis kedvezőbb, mint a sötétbe ugrás. Az a harmadik szempont, amelyet ennek a szerződésnek visszautasításának követelésénél halottunk, mint indító okot, a csehszlovák belső politikai helyzetre való spekulálás sem bizonyulna talán szerencsésnek. Hallottuk nem egy helyről, hogy nem volna szabad megkötni ezt a szerződést, mert Csehszlovákiában újra változni fognak a belső politikai viszonyok, és a belső politikai viszonyoknak balfelé tolódásával s az agrártársadalom nyomásának enyhülésével olyan kedvező atmoszféra fog talán kialakulni amely kedvezőbb feltételek mellett való vámszerződés megkötését is lehetővé teszi. Erre nekünk, akik pozitív bázison kivánunk állni és a közeljövőre is minden irányban tisztázni akarjuk gazdasági helyzetünket, nem lehet számitanunk, erre építenünk nem szabad, ennek kedvező következményeit kihasználni a vámszerződés megkötése után elkövetkezendő időkben is lehetséges. De végül nem szabad elfelejteni, — ez is a szerződéses megkötése mellett szóló argumentum — hogy számolnunk kellett azzal is, hogy még ha sikerült volna is szívós tárgyalások és alkudozások után elvben áttörni a minimális vámok vonalát, akkor és addig, amig ez az áttörés eljutott volna a tételeknek magában a vámszerződésben való fixirozásához, tényleges eredményeket nem hozott volna. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Elvben talán belementek volna a minimális tételekből való engedménybe, a valóságban azonban a tárgyalás huzavonájában ezek az , engedmények a gyakorlati életben nem bizonyultak volna effektíveknek. Mindezeknél fogva, bár nem vagyok abban a helyzetben, hogy a szerződést megszavazzam, I meg tudom érteni, hogy a kormány ezzel a
