Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-81

As országgyűlés képviselőházának* 81. anyagi helyzetbe és óriási károsodás éri őket az által, hogy ügyüknek elbírálása évekig tart. . Hangsúlyozni kívánom, hogy különösen stilyos ez a mostani időkben, amikor nem auto­nóm szervek, tehát nem a munkáltatók és mun­kasok bevonásával történik ennek megállapí­tása az első fokon, hanem bürokratikus szerv utján, orvosi vélemény alapján, amely sok esetben nem minden tekintetben helytálló, mert hiszen az orvos tényleg csak orvosi szem­pontból bírálja el, de nem veszi tekintetbe an­nak a munkásnak különleges foglalkozását. Már pedig egy napszámosnál esetleg egy mu­tatóujj épen olyan értékkel bír, mint egy betű­szedőnél, aki ugyanakkor teljes munkaképes­ségét veszíti el, amikor a mutatóujját» vagy középujjának hegyét veszítette el. Hangsúlyo­zom tehát, hogy ahol nem az autonóm szervek folynak be a balesetkártalanitás megállapítá­sába, ahol tehát joggal viseltetik mindenki bizalmatlansággal a megállapítások iránt, mert hiszen sem a munkáltatónak, sem a mun­kasérdekeltségnek semmiféle irányú befolyása nem érvényesül és nem kölcsönös kapacitálás és meggyőzés alapján állápittatik meg már az első fokon a baleseti járadék, ott joggal felté­. telezhető, hogy nagy sérelmek, tévedések tör­ténnek. Teljesen méltányos és jogos tehát az a kivánság, hogy a felsőbiróságnál, ahol mégis már az érdekeltek bevonásával történik az ítél­kezés, az eljárás gyorsittassék és lehetővé vál­jék, hogy a munkás mielőbb hozzájusson az őt megillető járadékhoz. Én tehát nyomatékosan arra kérem a mi­nister urat» méltóztassék e tekintetben az igaz­ságügyminister úrral tárgyalásokba bocsát­kozni. Azt hiszem, azok az állapotok, amelye­ket én itt elmondottam, nem ujak, ezek isme­retesek a ministerium előtt és a minister ur előtt is. Nem tudom, mi az oka annak, hogy ezen a téjren nem történt intézkedés* bár elisme­rem, az ujabb időben van valamelyes javulás ezen a téren, de semmi esetre sem az a javulás, amelyet joggal lehet várni. Teljesen elképzelhetetlen és tarthatatlan helyzet az, hogy egy egyszerű balesetpérben vagy. járadékperben évekig tartson, mig a sé­rült végső fokon hozzájut az őt megillető jára­dékhoz. Azt hiszem, ez oly kérdés, amelyben valamennyien egyetérthetünk és amelyet min­den eszközzel meg kell valósítani a gyakorlat­ban is. Meg tudom érteni, ha a polgári bíró­ságnál, ahol két kereskedő vitatkozik és peres­kedik egymással azon, hogy az az áru, vagy birtok vagy nem tudom micsoda, milyen ösz­szegben vagy milyen módon megy egyik tulaj­donos kezéből a másikba, — elhúzódnak az ügyek. Nem mondom,. hogy ott nem fordulnak elő ilyen esetek, de az esetek túlnyomó része nem olyan, hogy az illető rá volna utalva a járadékra és szinte minden hetet és minden napot számitana. Ezek a polgári perek nem olyan természetűek, itt azonban az életébe, húsába vág bele annak az embernek és — mint előbb voltam bátor említeni — vannak esetek» amikor elvi kérdések eldöntéséről van szó, hogy az illető, akit például hazamenet, az utcán üt el egy villamos, ipari baleseti sérült-e. Ha a Munkásbiztoisitó Pénztár ezt valami szempontból kifogásolja, a felsőbíróságnak kell eldöntenie, hogy jár-e neki baleseti kárta­lanítási összeg vagy nem. Kívánatos tehát, hogy ezekben az esetekben gyors intézkedés történjék. Ami a negyedik ajánlást illeti, a minister ur ; ugyancsak elutasító álláspontra helyezke­dik azokban az esetekben, amidőn külföldi, ülése 1927 október 27-én, csütörtökön. 189 idegen honos és saját honos munkavállalók balesetbiztosítási kártalanítási ügyében döntő biróságokra vonatkozólag történik ajánlás. Én ebben egyáltalában nem látnék aggályt, és nagyon megfontolandó volna, hogy azt a gyakorlatot, amely egypár külföldi államban megvan, nem volna-e célszerű nálunk is beve­zetni. Ugyanez áll az utolsó ajánlásra is, amely­ben a kormány ugyancsak elutasító állás­pontra helyezkedik. Végtelenül sajnálom, hogy a kormány előterjesztése ezen ajánlásokat il­letőleg elutasító és én is kívánatosnak tarta­nám, ha a kormány nem helyezkednék ilyen elutasító álláspontra, hanem megfontolás tár­gyává tenné, hogy ez ajánlásokban foglalt kívánságok nem volnának-e megvalósíthatók és milyen törvénymódosítások vagy milyen egyéb törvényes intézkedések volnának szük­ségesek ahhoz, hogy ezek az ajánlásokban fog­lalt rendelkezések a gyakorlatban meg is va­lósulhassanak. Minthogy a kormány előter­jesztésében az elutasitás álláspontjára helyez­kedik, én viszont ezzel szemben az elfogadás álláspontjára helyezkedem, nem vagyok abban a helyzetben, hogy a kormány javaslatát elfo­gadjam. Elnök: Szólásra következik? (Senki!) Ha szólani senki sem kíván, a vitát bezárom. A minister ur kivan nyilatkozni. Vass József munkaügyi és népjóléti mi­nister: T. Ház! Azokra a nehézségekre, melye­ket Peyer igen t. képviselőtársam felemlített, legyen szabad megemlítenem azt, hogy a bal­eseti kártalanításoknál az ajánlást azért nem fogadhatjuk el, — mint méltóztatott említeni — mert a genfi ajánlás magasabb mértéket szab, mint aminő mértéket mi mát törvénybe iktattunk. Én azt az okfejtést, amelyet a t. képviselő ur előhozott az ajánlás, illetőleg a balesetet szenvedett munkások kártalanítása érdekében nagyon szívesen helyesnek, méltá­nyosnak és indokoltnak ismerem el, azonban mégis mindig figyelemmel kell lenni azokra a lehetőségekre, amelyek között nekünk dol­goznunk kell egy-egy ilyen szociálpolitikai intézkedés meghozatalakor. Egyelőre a magyar törvényhozás törvénybe iktatta a baleseti kártalanításnak bizonyos limithez kötött mértékét és mivel ama rövid idő óta, amely azóta eltelt, nincs lényeges ja­vulás a magyar ipar viszonyaiban, én egye­lőre nem látom a lehetőségét annak, hogy az ajánlásban emiitett magasabb határ, illetőleg limitálási határ vétessék alapul a kártalaní­tásoknál. Ez az oka tulaj donképen annak, hogy ennek az ajánlásnak mellőzését kérjük. Azután méltóztatott említeni ugyancsak ennél a pontnál a bíráskodás lassúságát. Én most, mig méltóztatott beszélni, összeköttetést kerestem és információt kértem a jelenlegi helyzetről. A helyzet most az, hogy a felső­bíróságnál ma már gyorsabb tempóban mennek a dolgok, a perek letárgyalása elevenebb rit­musban megy és pedig azért, mert az alsóbb fokon nincs meg többé az a torlódás, az a nagy restancia, amely azelőtt megvolt; átszervezés révén több munkaerő foglalkozhatik a kérdé­sek elbirálásával, ennek következtében ha még nem is egészen normális a helyzet, mégis meg lehet állapitani, hogy jelentékeny javulás mu­tatkozik. Én mindenesetre ad notam veszem, megjegy­zem magamnak ezt a teljesen méltányos és jo­gos kifogást és amennyire lehet, az igazság­ügyminister úrral egyetértésben lehetőleg gon-

Next

/
Oldalképek
Tartalom