Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-81

As országgyűlés képviselőházának* 81. anyagi helyzetbe és óriási károsodás éri őket az által, hogy ügyüknek elbírálása évekig tart. . Hangsúlyozni kívánom, hogy különösen stilyos ez a mostani időkben, amikor nem autonóm szervek, tehát nem a munkáltatók és munkasok bevonásával történik ennek megállapítása az első fokon, hanem bürokratikus szerv utján, orvosi vélemény alapján, amely sok esetben nem minden tekintetben helytálló, mert hiszen az orvos tényleg csak orvosi szempontból bírálja el, de nem veszi tekintetbe annak a munkásnak különleges foglalkozását. Már pedig egy napszámosnál esetleg egy mutatóujj épen olyan értékkel bír, mint egy betűszedőnél, aki ugyanakkor teljes munkaképességét veszíti el, amikor a mutatóujját» vagy középujjának hegyét veszítette el. Hangsúlyozom tehát, hogy ahol nem az autonóm szervek folynak be a balesetkártalanitás megállapításába, ahol tehát joggal viseltetik mindenki bizalmatlansággal a megállapítások iránt, mert hiszen sem a munkáltatónak, sem a munkasérdekeltségnek semmiféle irányú befolyása nem érvényesül és nem kölcsönös kapacitálás és meggyőzés alapján állápittatik meg már az első fokon a baleseti járadék, ott joggal felté. telezhető, hogy nagy sérelmek, tévedések történnek. Teljesen méltányos és jogos tehát az a kivánság, hogy a felsőbiróságnál, ahol mégis már az érdekeltek bevonásával történik az ítélkezés, az eljárás gyorsittassék és lehetővé váljék, hogy a munkás mielőbb hozzájusson az őt megillető járadékhoz. Én tehát nyomatékosan arra kérem a minister urat» méltóztassék e tekintetben az igazságügyminister úrral tárgyalásokba bocsátkozni. Azt hiszem, azok az állapotok, amelyeket én itt elmondottam, nem ujak, ezek ismeretesek a ministerium előtt és a minister ur előtt is. Nem tudom, mi az oka annak, hogy ezen a téjren nem történt intézkedés* bár elismerem, az ujabb időben van valamelyes javulás ezen a téren, de semmi esetre sem az a javulás, amelyet joggal lehet várni. Teljesen elképzelhetetlen és tarthatatlan helyzet az, hogy egy egyszerű balesetpérben vagy. járadékperben évekig tartson, mig a sérült végső fokon hozzájut az őt megillető járadékhoz. Azt hiszem, ez oly kérdés, amelyben valamennyien egyetérthetünk és amelyet minden eszközzel meg kell valósítani a gyakorlatban is. Meg tudom érteni, ha a polgári bíróságnál, ahol két kereskedő vitatkozik és pereskedik egymással azon, hogy az az áru, vagy birtok vagy nem tudom micsoda, milyen öszszegben vagy milyen módon megy egyik tulajdonos kezéből a másikba, — elhúzódnak az ügyek. Nem mondom,. hogy ott nem fordulnak elő ilyen esetek, de az esetek túlnyomó része nem olyan, hogy az illető rá volna utalva a járadékra és szinte minden hetet és minden napot számitana. Ezek a polgári perek nem olyan természetűek, itt azonban az életébe, húsába vág bele annak az embernek és — mint előbb voltam bátor említeni — vannak esetek» amikor elvi kérdések eldöntéséről van szó, hogy az illető, akit például hazamenet, az utcán üt el egy villamos, ipari baleseti sérült-e. Ha a Munkásbiztoisitó Pénztár ezt valami szempontból kifogásolja, a felsőbíróságnak kell eldöntenie, hogy jár-e neki baleseti kártalanítási összeg vagy nem. Kívánatos tehát, hogy ezekben az esetekben gyors intézkedés történjék. Ami a negyedik ajánlást illeti, a minister ur ; ugyancsak elutasító álláspontra helyezkedik azokban az esetekben, amidőn külföldi, ülése 1927 október 27-én, csütörtökön. 189 idegen honos és saját honos munkavállalók balesetbiztosítási kártalanítási ügyében döntő biróságokra vonatkozólag történik ajánlás. Én ebben egyáltalában nem látnék aggályt, és nagyon megfontolandó volna, hogy azt a gyakorlatot, amely egypár külföldi államban megvan, nem volna-e célszerű nálunk is bevezetni. Ugyanez áll az utolsó ajánlásra is, amelyben a kormány ugyancsak elutasító álláspontra helyezkedik. Végtelenül sajnálom, hogy a kormány előterjesztése ezen ajánlásokat illetőleg elutasító és én is kívánatosnak tartanám, ha a kormány nem helyezkednék ilyen elutasító álláspontra, hanem megfontolás tárgyává tenné, hogy ez ajánlásokban foglalt kívánságok nem volnának-e megvalósíthatók és milyen törvénymódosítások vagy milyen egyéb törvényes intézkedések volnának szükségesek ahhoz, hogy ezek az ajánlásokban foglalt rendelkezések a gyakorlatban meg is valósulhassanak. Minthogy a kormány előterjesztésében az elutasitás álláspontjára helyezkedik, én viszont ezzel szemben az elfogadás álláspontjára helyezkedem, nem vagyok abban a helyzetben, hogy a kormány javaslatát elfogadjam. Elnök: Szólásra következik? (Senki!) Ha szólani senki sem kíván, a vitát bezárom. A minister ur kivan nyilatkozni. Vass József munkaügyi és népjóléti minister: T. Ház! Azokra a nehézségekre, melyeket Peyer igen t. képviselőtársam felemlített, legyen szabad megemlítenem azt, hogy a baleseti kártalanításoknál az ajánlást azért nem fogadhatjuk el, — mint méltóztatott említeni — mert a genfi ajánlás magasabb mértéket szab, mint aminő mértéket mi mát törvénybe iktattunk. Én azt az okfejtést, amelyet a t. képviselő ur előhozott az ajánlás, illetőleg a balesetet szenvedett munkások kártalanítása érdekében nagyon szívesen helyesnek, méltányosnak és indokoltnak ismerem el, azonban mégis mindig figyelemmel kell lenni azokra a lehetőségekre, amelyek között nekünk dolgoznunk kell egy-egy ilyen szociálpolitikai intézkedés meghozatalakor. Egyelőre a magyar törvényhozás törvénybe iktatta a baleseti kártalanításnak bizonyos limithez kötött mértékét és mivel ama rövid idő óta, amely azóta eltelt, nincs lényeges javulás a magyar ipar viszonyaiban, én egyelőre nem látom a lehetőségét annak, hogy az ajánlásban emiitett magasabb határ, illetőleg limitálási határ vétessék alapul a kártalanításoknál. Ez az oka tulaj donképen annak, hogy ennek az ajánlásnak mellőzését kérjük. Azután méltóztatott említeni ugyancsak ennél a pontnál a bíráskodás lassúságát. Én most, mig méltóztatott beszélni, összeköttetést kerestem és információt kértem a jelenlegi helyzetről. A helyzet most az, hogy a felsőbíróságnál ma már gyorsabb tempóban mennek a dolgok, a perek letárgyalása elevenebb ritmusban megy és pedig azért, mert az alsóbb fokon nincs meg többé az a torlódás, az a nagy restancia, amely azelőtt megvolt; átszervezés révén több munkaerő foglalkozhatik a kérdések elbirálásával, ennek következtében ha még nem is egészen normális a helyzet, mégis meg lehet állapitani, hogy jelentékeny javulás mutatkozik. Én mindenesetre ad notam veszem, megjegyzem magamnak ezt a teljesen méltányos és jogos kifogást és amennyire lehet, az igazságügyminister úrral egyetértésben lehetőleg gon-