Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.
Ülésnapok - 1927-81
Az országgyűlés képviselőházának 81. ják-e a törvények, hogy a munkás beleszólhat abba, hogy milyenek legyenek a munkaviszonyai és munkafeltételei. Nézenek végig a magyar vidéken, a magyar népen, nézzék meg a magyar mezőgazdaságot, találnak-e valahol csak egy kicsi kis szigetet is ebben az országban, ahol a mezőgazdasági munkásság belefolyhat a maga munkabérviszonyainak rendezésébe, találnak-e csak egy kicsiny kis szigetet is, ahol a munkás szervezkedhetik, összejöhet és beleszólhat a maga munkabérviszonyainak rendezésébe. Ilyen szigetet nem találnak, mert a magyar mezőgazdasági munkásságnak nincs meg a szervezkedési szabadsága, mozgási szabadsága, a nagybirtok nem engedi meg, hogy megmozduljon, nem engedi meg, hogy szervezkedjék, elnyomja, fékentartja. Nézzék meg a mezőgadasági szociálpolitikát, nézzék meg a mezŐgaiadasági munkásokra vonatkozó törvényeket, az úgynevezett Darányi-féle rabszolgatörvényt, nézzék meg, hogy micsoda biztosítás ez. Miért lehetséges az, hogy a mezőgazdasági munkás ilyen viszonyok között él, amikor fajvédelemről beszélnek, amikor állandóan ajkukon hordják azt, hogy a magyar földmivelő nép az, amely gerince az országnak és ez az a rezervoár, amelyből a nemzet ereje él, táplálkozik. Nézzék meg ennek a népnek egészségügyi viszonyait, kulturviszonyait, életkörülményeit és azt fogják látni, hogy kétségbeejtő helyzetben van; még jajgatni sem jajgathat, mert ha jajgat, akkor a csendőr, a szolgabíró elintézi à dolgát és azonnal lázadónak fogják tartani és azonnal bolseviki mozgalmat fognak felfedezni. Ott kezdődik a szociálpolitika, ott kezdődik a munkásvédelem, hogy van-e a munkásnak önmagának lehetősége arra, hogy védekezzék a hatóság túlkapásai és a kizsákmányolás ellen, van-e erre lehetősége. Ez a minimális előfeltétele minden szociálpolitikának, minden munkásvédelemnek. Magyarországon, amelyről azt mondjuk, hogy agrárállam, a munkások meg nem mozdulhatnak. Ha megnézzük Ausztriát, Németországot, Hollandiát vagy a többi nyugati államokat, ahol a mezőgazdasági termelés az elmúlt esztendőkben többet produkált, belterjesebb, termékenyebb volt, mint nálunk, ott nemcsak hogy megmozdulhatnak, szervezkedhetnek a mezőgazdasági munkások, hanem némely helyen kollektiv szerződéssel szabályozzák a munkabérviszonyokat. Ha a differencia ilyen nagy és ennyire nyilvánvaló, akkor ne tessék a szociálpolitikát ugy beállítani, mint amely a kormány kegyétől és jóindulatától függ. A kormány ettől független, a kormánynak csak az a kötelessége, hogy a szociálpolitika ütőerén tartsa a kezét, de nem csendőrrel és rendőrrel, hanem azzal, hogy a szociális tömegeket engedje a törvényes keretek között szabadon érvényesülni, tegye lehetővé, hogy az országnak minden társadalmi rétege egyforma jogok és kötelességek mellett érvényesülhessen, védhesse a maga igazát, küzdtiessen és verekedhessen érte. A kormánynak az volna a kötelessége, hogy ezt a lehetőséget mindenki számára megteremtse. Ami itt van, az teljesen lehetetlen állapot ezen a téren és tessék elhinni, hogy rettenetes dolog, ami ebben a korcs, alamizsnává lefokozott szociális berendezkedésben látható, ami nálunk van. Azért zúgolódik egy képviselő, hogy miért mondjuk reakciósnak a kormányt, miért reakciós a kormány, amely pedig milyen nagyszerű. Hát ez a kormány csak rontott a szociálpolitikán, azt lefokozta, annak hatásait ülése 192? október 27-én, csütörtökön.. 177 tönkretette, ez a kormány csak rosszat csinált, de semmi ujat nem csinált. Ezen csodálkoznak 1 ? Itt meg kell állanom egy pillanatra és azt kell kérdeznem, vájjon miért van itt ez a törvényhozás, ha hatalmi szempontból, kicsi, elvont szempontokból, kormánypárti vagy egyéni érdekből bírálják el a szociálpolitikai problémákat, ha nem tudják megérteni, hogy természetes dolog, hogy reakciós kormányok nem csinálhatnak céltudatos, a társuláson, önkormányzaton alapuló munkásvédelmet, azt nem építhetik fel, mert egész lélektanukkal, egész politikájukkal azzal ellentétben állanak. Az volt a baj régen is, hogy épen a politikai szempontok voltak azok, amelyek eldöntötték a jogkérdéseket, minden közszabadság kérdését, mert minden kormány azt hitte, hogy utána csak a vízözön jön, hogy nálánál jobb kormány már nem lehet és ennek a következménye az, hogy ugy járt ez a szerecsétlen ország, ahogy járt Szociálpolitikát, helyes, egészséges munkásvédelmet csak ugy lehet elképzelni és ugy lehet alkotni, ha a munkásnépnek meg van a teljes egyesülési és gyülekezési joga, ha a mezőgazdasági népesség épen olyan jogokkal bir a szervezkedés terén, mint a nagybirtokosok, ha ép annyi súlya é® befolyása lehet. Akkor majd lesz munkásvédelem, akkor majd lehet beszélni arról, hogy a népegészségügy javulni fog, hogy a faluba bevonul a kultúra, hogy a falusi népesség nem esik áldozatává az alkoholnak, hogy a magyar nép fölemelkedik és tényleg erőforrása lesz a magyar ügynek, a magyar államnak. Addig azonban mig itt a szociálpolitikát igy kezelik, addig mig könyöradománynak tekintik, és ezért hálát, kézcsókckat várnak, ne beszéljenek önök népvédelemről, ne beszéljenek a népbetegségek elleni küzdelemről, mert mindaz, ami ezekben a javaslatokban is van, csak pepecselés, a főkérdés az, hogy nincs meg a keresetnélküliség esetére való biztositás és a védelem a kizsákmányolás ellen. Hogy egyebet ne mondjak, mennyit beszéltünk a munkanélküliség esetére szóló biztosításról, de mivel a gyáripar ezt nem akarja, nem valósítják meg. Mivel ebből egy kis teher hárulna a nagy tőkére, a nagy kapitalizmusra, ezt nem valósították meg, épen ugy, mint ahogy nem valósították meg a mezőgazdaságban ugyanazt, a betegség és baleset elleni biztosítást, mint az iparban, mert kímélik a nagybirtokot, a nagytőkét, a feudális urakat. Ezek oly szempontok, amelyeknek itt mindenki behódol rajtunk kívül, holott a szociális problémákat nem volna szabad ettől függővé tenni, nem volna szabad erre figyelemmel lenni, hanem ezeket céltudatosan, az önkormányzat, önrendelkezés alapján ki kellene építeni. Az a szociálpolitika, amely nálunk van, azzal a rendszerével, amely kegynek, alamizsnának tűnik fel, csak arra lesz alkalmas, hogy a magyar népet még jobban elidegenítse és még jobban bizalmatlanná tegye, márpedig ez a kormányzati rendszer eddig is elég bizalmatlanná tette. Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János: Propper Sándor! Propper Sándor: T. Képviselőház! Nem akartam ezeknél a javaslatoknál a plénumban beszélni, egyrészt azért, mert elmondandóimat, bírálatomat már elmondottam a munkásügyi bizottságban és megjegyzéseimet ott megtettem, másrészt pedig azért, mert egészen őszintén megmondom, hogy minden szociálpolitikus, még az is, aki a legmesszebbmenő szociálpoli-,••-
