Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.
Ülésnapok - 1927-81
178 Az országgyűlés képviselőházának 81 tikai^ törvényhozást követeli, egészen nyugodtan érdektelenségi álláspontra helyezkedhetik ezekkel a javaslatokkal szemben. Teljesen mindegy, hogy ezek a javaslatok belekerülnek-e a magyar törvénytárba vagy sem, mert a magyar szociálpolitikai rendszerben semmi változást nem jelentenek. Mégis szót kellett kérnem és beszélnem kell. mert erre Frühwirth képviselőtársam egyenesen kényszeritett, kihivott a maga kritikán ával, mellyel már találkoztam a munkásügyi bizottságban is. A munkásügyi bizottságban mi ketten már összeütköztünk. Én elmondottam véleményemet a javaslatokról és sürgettem a hiányzó javaslatokat. Früh wir th Mátyás képviselőtársam nagyon meg volt elégedve és nagyon meg van elégedve a ministerium munkájával, (Frühwirth Mátyás: Ugy van!) Dicséretet és köszönetet szavazott a munkásügyi bizottságban is és meghajolt e tevékenység előtt, bennünket pedig igen alaposan megrótt azért, mert nem voltunk hajlandók őt követni a hajbókolás terén és nem voltunk hajlandók valóságos értékeknek elfogadni ezeket a látszatokat. Én már akkor ajánlottam Frühwirth képviselőtársamnak, hogy válassza a dialektikának azt a részét, amely nem személyeskedik, hanem tárgyi alapon mozog, és magával a tárggyal vitatkozik. (Frühwirth Mátyás: Sohasem személyeskedtem. Megállapítottam a tényeket.) Ez sokkal termékenyebb, mintha szélmalomharcot folytat valamely ellenkező felfogás ellen. Azután arra is kértem, hogy gondolkozzék mindig a saját fejével, hiszen neki is, másnak is elég gondot okoz, ha a saját fejével jól akar gondolkozni. (Frühwirth Mátyás: A maga fejével bizony nem szeretnék gondolkozni!) A mi dolgainkat bizza egészen nyugodtan reánk. Mi a mi dolgainkat ugy intézzük és ugy akarjuk intézni, ahogy azt jónak látjuk, és ahogy azt a munkásság érdekei valóban megkövetelik. Mondom, nem én tehetek róla, hogy nekem itt a plénumban beszélnem kell a javaslatoknál, de meg kell magyaráznom azt a különbséget, melyet Frühwirth Mátyás képviselőtársunk konstatált a munkásügyi bizottsági magatartás és a plénumbeli magatartás között. Azt hiszem, azzal az egy mondattal, amelyet mondottam, megmagyaráztam, hogy minden szociálpolitikus, legyen bár a leglelkiismeretesebb, teljes nyugodtsággal érdektelenségi álláspontra helyezkedhetik ebben a kérdésben. Mi magunk is, amidőn magunk között tárgyaltuk a dolgot, szabad kezet adtunk egymásnak. Peyer képviselőtársam a Nemzetközi Munkaügyi Hivatalnak tagja volt. tehát szervesen bele volt kapcsolva ezeknek az egyezménytervezeteknek és ajánlásoknak szerkesztésébe és megszavazásába. Természetesen nem kerülhet ellentétbe önmagával s igy neki ezeket a javaslatokat el kell fogadnia. A munkásügyi bizottságban én is kifejtettem, hogy mindegy, hogy elfogadom-e vagy sem. (Frühwirth Mátyás: Nem fogadta el!) Nem fogadtam el, és nem foglaltam ellene állást; nem szavaztam ellene, de nem is szavaztam mellette. (Frühwirth Mátyás: Nem fogadta el!) Ez az érdektelenség. Elhiheti nekem Frühwirth képviselőtársam, hogy ha én ezekben a javaslatokban egy milligrammnyi ujitást találtam volna, ha ezekből azt olvashattam volna ki Örömömre, — mert örülök minden ujitásnak — hogy ez egyetlen kis lépéssel előbbre viszi a magyar szociálpolitikát, akkor a legnagyobb lelkesedéssel csatlakoztam volna hozzá és megszavaztam volna, (Frühwirth Mátyás: örüljön an'.. ülése 1027 október 27-én, csütörtökön. nak, hogy a Munkaügyi Hivatal sem tudott többet követelni, mint amennyit mi már megcsináltunk! — Zaj.) Elnök: Frühwirth képviselő urat kérem, ne méltóztassék kontra-beszédeket tartani. Propper Sándor: Tartsunk csak sorrendet! Az előttünk fekvő javaslatok egyike, a 270. számú, az 1925. évben Genfben tartott Nemzetközi Munkaügyi Egyetemes Értekezlet által a foglalkozási betegségek kártalanítása tárgyában tervezet alakjában elfogadott nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről szól. Jó fej kell ahhoz, hogy az ember ezt címet megértse. Nem én tehetek róla, de az a javaslat nem hoz többet, mint ami az 1925. évi munkásbiztositási törvényben benne van. Ha tehát a kormány ezt nem ratikálná, az inpolitikus, intaktikus volna saját szempontjából. Miért ne ratifikálja, hiszen nem kerül semmibe? Méltóztatik emiékezni az előadó urnák, hogy a munkásügyi bizottságban azzal fejezte be együttes referátumát, hogy miután ez semmiféle technikai ujitást a meglevő törvényrendszeren nem igényel, ajánlja elfogadásra, Lehet, hogy ha valamely technikai ujitást igényelt volna, akkor nem ajánlotta volna, mert az a kijelentés: »miután« ... stb., involválja azt is, hogy ha más volna, akkor nem. ajánlaná. A 271. számú törvényjavaslat az 1925. évben Genfben tartott Nemzetközt Munkaügyi Egyetemes Értekezlet által az idegen és a saját honos munkavállalóknak az üzemi balesetek kártalanitása szempontjából egyenlő elbánásban részesitése tárgyában tervezet alakjában elfogadott nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről szól. Ez sem hoz semmi ujat, ezzel sem megyünk tehát előre. A harmadik törvényjavaslat, a 272. számú iromány az 1925. évben Genfben tartott Nemzetközi Egyetemes Értekezlet által az üzemi balesetek kártalanitása tárgyában tervezet alakijában elfogadott nemzetközi egyezmény becikkelyezésléről szól. Tudjuk, hogy a baleseti kártalanitást az ipari munkások számára az 1907 : XIX te. alkotta meg, tehát épen 20 esztendős, illetőleg több, mert az év elején lépett életbe, 21-ik esztendejét éli ma az ipari baleseti kártalanítás. Ez tehát újra olyan, ami nem kerül semmibe, egy meg levő állapotot rögzít meg, tehát egészen könnyen igen csekély fáradtságot igénylő parlamenti technikával eleget lehet tenni egy nemzetközi szociálpolitikai követelménynek és lehet törvénybe iktatni. (Frühwirth Mátyás: Ha mi reakciósak volnánk* akkor ez mind újdonság volna!) Majd beszélünk erről. Hiszen épen azt magyarázom, hogy teljesen mindegy. Azért a pénzért, amibe ez kerül az érdekeltségeknek és a kormánynak, egészen nyugodtan lehetnek liberálisok, lehetnek demokraták, sőt forradalmárok is. Itt van a negyedik törvényjavaslat, a 273. számú az 1927. évben Genfben tartott Nemzetközi Munkaügyi Egyetemes Értekezlet által az ipar és a kereskedelem körében foglalkoztatott munkavállalóknak és a háztartási alkalmazottaknak betegségi biztositása tárgyában tervezet alakjában elfogadott nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről. Ennél konstatálnom kell, hogy a munkásbiztositásnak betegségi biztositási része Magyarországon már körülbelül fél évszázados múltra tekinthet vissza, az 1891 : XIV. tcikkel törvényben szabályozták és 1907-ben újra szabályozták. Ez is olyasmi tehát, ami már rég megvan, semmi ujitást nem tartalmaz. Ismétlem és hangsúlyozom, hogy a legnagyobb taktikai hiba volna a kormánytól, ha ilyen olcsó látszatengedménye-