Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.
Ülésnapok - 1927-73
ê r Az országgyűlés képviselőházának helyek és utlevélellenőrző állomások mikénti felállítása tekintetében hozattak. Igen fontos részét képezi ennek a kereskedelmi szerződésnek az állategészségügyi egyezmény. (Halljuk! Halljuk!) Ez az állategészségügyi egyezmény magyar szempontból azért üdvözlendő Örömmel, mert. eddig Csehszlovákia részéről a magyar állatkivitel lehetősége igen sok esetben meg volt nehezitve, sőt lehetetlenné volt téve azáltal, hogy a csehszlovákiai hatóságok igen szigorú, indokolatlanul szigorú előírásokhoz ragaszkodtak. így például az állatoknak Csehszlovákiába való bevitele csak az esetben volt megengedve, ha erre a bevitelre vonatkozólag a csehszlovák földmivelésügyi minister előzetesen engedélyt adott. Bizonyos helyekről, például Budapestről vagy Nagytétényről pedig egyáltalában nem engedték meg a Csehszlovákiába való bevitelt. Ennélfogva azok a könnyítések, amelyeket állategészségügyi egyezményünk különösen vágóállat kivitelünk számára biztosit, kétségtelenül lényegesen elő fogják mozdítani a jövőben a Csehszlovákiába való állatkivitelünket. Igen t. Ház! Szükségesnek tartom még megemliteni, hogy ezt az állategészségügyi egyezményt kiegészítik még azok a határozmányok, amelyeket a két szerződső állam az állatszállító vasúti kocsiknak és hajóknak mikénti fertőtlenítése tárgyában^ kötött egymással. A szerződést kiegészíti végül az a záró jegyzőkönyv is, amely igen részletes magyarázatokat és kikötéseket tartalmaz az egész szerződéshez, valamint a szerződés összes mellékleteihez is. Egészen röviden és nagyjában ennyiben voltam bátor a tárgyalás alatt álló kereskedelmi szerződést ismertetni. Előadásom végén azonban szükségesnek tartom, hogy még néhány szóval (Halljuk! Halljuk!) rámutassak azokra az előnyökre, amelyek Magyarország részére ennek a szerződésnek megkötését szükségessé és kívánatossá teszik. Mint emiitettem, ha az az eredmény, hogy a legfontosabb mezőgazdasági cikkeknél nem tudtunk Csehszlovákia részéről többet elérni, mint a minimális vámokat, talán nem teljesen kielégitő, mégis az adott helyzetben be kellett ezzel érnünk. Kétségtelen ugyanis, hogyha malomiparunknak lisztexportja előreháthatólag továbbra is vissza fog fejlődni, de biztosítottuk ezzel a szerződéssel legalább többi mezőgazdasági nyersterményünk — és itt elsősorban gabonánk jöhet számba — exportját, mert hiszen gabonabehozatalra Csehszlovákia minden körülmények között rászorul, még a legjobb termések esztendejében is és ez esetben kézenfekvő, hogy szomszédos fekvésünknél fogva a csehszlovákiai szükségletet elsősorban mi fedezzük. Itt tehát a minimális vámok azt jelentik, hogy mi földrajzi fekvésünknél fogva versenyképesek vagyunk a cseh piacon általánosságban a többi gabonát oda exportáló állammal szemben. Igen jelentős állatexportunk szempontjából a megkötött állategészségügyi egyezmény, amely kétségtelenül azt fogja eredményezni, hogy állatexportunk Csehszlovákiába a szerződés megkötésétől, illetve a szerződés életbeléptetésétől kezdve örvendetesen fokozódni és emelkedni fog. Ha iparunk szempontjából súlyos áldozatokat is jelentenek azok a vámmérséklések, amelyeket Csehszlovákiának adnunk kellett, tisztában kellett lennie iparunknak, akkcr, amikor az autonóm vámtarifát életbeléptettük azzal, hogy az utonóm vámtarifális tételekből 73. ülése 1927 június 22-én, szerdám. 25—30 %-ig terjedő vámmérsékléseket a szerződési tárgyalások során az egyes szerződő államoknak le fog kelleni adnunk. Ennél a határnál pedig tovább nem mentünk és ezzel —• egész határozottan merem állítani — ipaunk további prosperitását biztosítva látom. Az átmeneti idő talán némi megrázkódtatásokat fog előidézni, mert kétségtelen, hogy a cseh ipar mindent el fog követni, hogy a magyar piacon újból tért nyerhessen, de én bizom a mi iparunk versenyképességében, tőkeerejében és modern felszerelésében és azt hiszem, hogy ezt az átmeneti csekélyebb megrázkódtatást is el fogja tudni viselni. Ezek elmondása után kérem az igen t. Házat, méltóztassék a tárgyalás alatt álló törvényjavaslatot mind általánosságban, mind részleteiben is elfogadni. (Éljenzés és helyeslés jobbról és középen.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Beck Lajos! Beck Lajos: T. Képviselőház! Azokkal a tárgyilagos fejtegetésekkel, amelyekkel^ az igen t. előadó ur a vitát bevezette, beszédem folyamán fogok esetleg foglalkozni, amikor az illető tételekhez fogunk érni. Nekem ebben a pillanatban az a célom, hogy megvizsgáljam Magyarország gazdasági helyzetét külföldi relációiban és megnézzem különösképen, hogy szomszédainkhoz való gazdasági viszonyunk és Csehországhoz való gazdasági viszonyunk miképen alakult. (Halljuk! Halljuk!) Amikor vámtarifánkat megalkottuk, azok akik annak a vámtarifának ellenségéül jelentkeztek, hangsúlyoztáik, hogy mi olyan védő bástyát állítunk fel, amely iparunknak, sőt egész gazdasági életünknek vesztét t fogja okozni. Hiába hangoztattuk akkor — és igazunk lett — mi, akik ennek a vámtarifának felállítását feltétlen szükségességnek tartottuk, hogy ez csak fegyver a kezünkben, amelylyel magunk részére kedvező feltételeket kivárnunk az elkövetkezendő kereskedelmi szerződéseinkben kivivni. Hiába hangoztattuk ezt, mert akkor süket fülekre találtunk és a második nemzetgyűlésnek nem egy padjáról hangzott fel mindig hangosabban a szabad kereskedelem követelése. De kérdezem, t. Képviselőház, vájjon helyesebb lett volna-e a szabad kereskedelem jelszavaival kiszolgáltatni csupasz mellünket szomszédainknak, akik barátainknak nevezték magukat és a szabad kereskedelem zászlója alatt minden érdekünket feltárni szomszédaink előtt, akik — mint a későbbi tények bizonyították — lojális barátainknak és szomszédainknak nem bizonyultak. (Ugy van! Ugy van!) A valóság a szabad kereskedelmet illetőleg is az, hogy azok az országok, amelyek magukat rövid idő óta a szabad ke^ reskedelem híveinek vallották, mindig kifelé prédikálják ezt az elvet éls mindig másoknak ajánlják arcanumképen, befelé azonban mindig a maguk pillanatnyi érdekeihez alkalmazkodnak és mindig azt csinálják az elvektől eltekintve, amit gazdasági helyzetük abban a pillanatban a legkivánatosabbnak mond. A szabadkereskedő országoknak klasszikus példája, Anglia is, amelyre Brentano és iskolája olyan nagyon szívesen emlékezik, csak akkor lett szabad kereskedő amikor az ő nagy gazdasági érdekei ezt megkövetelték, amikor ő a világ műhelyévé vált, amikor elakarta árasztani az egésiz hátramaradott ipari termelésű világot az ő fejlett ipari termékeivel. Akkor szivesen megnyitotta kapuit, mert tudta, hogy
