Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.
Ülésnapok - 1927-81
176 Az országgyűlés képviselőházának è Szólásra következik Farkas István képviselő ur, aki beszédének elmondására tegnapi ülésünkön halasztást kapott. Farkas István : T. Képviselőház ! A tegnapi nap folyamán a napirenden levő nemzetközi egyezmények kapcsán a szociálpolitikai problémák, kerülteik! megvitatás alá és ebben a vitában szóbakerültek ezeknek a szociálpolitikai alkotásoknak és törvényeknek kül- és belpolitikai vonatkozásai. Szóbakerültek itt olyan álláspont is, amely nem egyezik meg a szociálpolitikla helyes felfoigáisával és épen ez a körülmény teszi szükségessé, hogy a szociálpolitika fogalmát és jelentőségét meghatározzuk. Meghatározzuk pedig ugy, hogy tisztában legyünk azzal, mit értünk könyöradómány alatt és mit értünk szociálpolitika alatt. Mert abban a, hibában leiedzett a tegnapi vita is, különösen Frühwirth képviselőtársam, hogy ugy állította be az egész segélyezését, a szociálpolitikát, mint könyöradömányt, ugy állitotta be, mintha azt kegyként kapnák azok, akik rá vannak szorulva, holot a szociálpolitika értelme és jelentősége egészen más. A szociálpolitikának alapja először is a teljes közszabadság. Ahol nincs a munkásosztálynak teljes szabadsága, ott eredményes szociálpolitikai alkotás nem lehetséges. Előfeltétele minden szociálpolitikának az, hogy a munkásosztálynak teljes szabadsága, teljes mozgási lehetősége legyen, hogy az az osztály, amely érdekelve van a szociálpolitikában, a maga erejével, fellépésével, befolyásával részt vegyen a szociálpolitikában, mint olyan intézkedési körben, amelyhez neki joga van, amelyhez neki olyan joga van, amelyet nem várnia kell kegyként, hanem amely jogot gyakorolnia kell, amellyel élnie kell, amely jog őt ugy illeti, mint akármilyen másfajta közjog. Frühwirth képviselőtársam azt mondta tegnap, hogy nagyon szép és nagyon helyes a kormány szociálpolitikája, nagyszerű alkotásokat csinált a kormány és ezt a szociálpolitikát mindenféleképen dicsérte és iparkodott alátámasztani. Az ő dolga, ízlés dolga, hogy ki hogy fogja fel. De végre is olyan parlamentben, amely parlamentben a többséget nyilt szavazásból kikerült képviselők létüket a kormánynak köszönhetik és ezt itt meg kell szolgálniuk azzal, hogy az egyes problémák tárgyalását is ugy állitják be, (Mozgás a középen.) hogy ebből a kormány okossága, bölcsesége tűnjék ki. (Éri Márton: Ujat tessék mondani! — Esztergályos János: Tessék meghallgatni!) Ez a kurzus Magyarországon a szociálpolitikát megnyomorította, megfosztotta eredeti jellegétől, elvonta attól a céltudatos törekvéstől, amellyel megindult. Nézzük csak annak a szociálpolitikának keletkezését, amely Magyarországon van, nézzük csak, hogy hogyan épült fel, nézzük, hogy maga a társadalom, maguk a társadalom egyes osztályai hogy alkottak saját erejükből nagy szociálpolitikai alkotásokat és hogy amikor már ezek megvoltak, azután jött a kormány, az öntötte, törvényes formákba a meglevő szociálpolitikai alkotásokat, amelyeket az önsegélyezés, a tár^ sulás és az osztálysegélyezés elvén keresztül maguk a társadalom rétegei alkottak meg. Magyarországon az első szociálpolitikai törvényt 1892-ben hozták. Akkor alkotta meg Baross Gábor a betegség elleni biztosításról szóló törvényt. Az ezt megelőző időkben, már 1891-ben és 1890-ben pl. én jó magam is tagja voltam egy Munkásbiztositó Pénztárnak, amelyet nem törvény kreált, hanem maguk az ér1. ülése 1927 október 27-én, osütortökön. j dekelt felek, munkások és iparosok hoztak I létre és tartottak fenn. Amikor a törvényhozás a törvényt meghozta, már volt egy nagy országos munkásbiztositó pénztár, amely Munkásbiztositó Pénztárban nemcsak betegség, hanem rokkantság esetére való biztosítás is kontemplálva volt és azt gyakorolták is. A munkásbiztositás tehát ugy alakult ki, hogy maguk az érdekeltek, a társadalmilag rászorultak, a szociális szempontból gyengébb felek alkották meg a szociálpolitikai intézményt és maguk fejlesztették naggyá. Egészen a háborúig, a háború utánig, amig el nem vették a Munkásbiztositó Pénztár önkormányzatát, mindig maga ez az önkormányzat volt az, amely fejlesztette, tökéletesítette a szociálpolitikát és amely egyáltalában az egész szociálpolitikai gondolatnak gyakorlati és elméleti elhintője, tulaj donképeni magvetője és megteremtője volt ebben az országban. Ez mindenütt igy van. így is lehet csak, másképen nem lehet belőle eredményes intézmény, mert ahol önkormányzat nincs, ahol rólunk, nélkülünk rendszere alapján intézkednek, ott az a helyzet keletkezik a munkásbiztositásban, általában a szociálpolitikában, amely Magyarországon volt a háború előtt, amikor a választójog kiterjesztéséről nem akartak tudni, amikor a törvényhozás a munkások felett a rólunk, nélkülünk rendszere alapján Ítélkezett és ezzel megteremtette a hazátlan bitangokat, megteremtette azt a lelkiállapotot, amely idegenkedéssel fogadta mindig a törvényhozás munkálatait. Tessék elképzelni ilyen rendszer mellett — ahol a munkások és munkaadók tartják fenn az intézményt az ő pénzükből, az ő hozzájárulásukbóL keresetükből, de beleszólásuk nincs és nem lehet az intézménybe amellett az autonómia mellett, amely a .Munkásbiztosító Pénztárban van a legújabb törvény szerint, mert az elnöknek és a ministernek a kegyétől és jogától függ, hogy valamely határozat érvényre — erőre emelkedhetik — mondom, tessék elképzelni azt a szociálpolitikát, azt a munkásvédelmet, amelyben egy vagy két embertől függ a szociálpolitikai tevékenységnek végrehajtása vagy megsemmisitése. Tessék elképzelni azt a társadalmat, amely osztályokra tagozódik; tessék elképzelni azt a forrongó, változó átalakulást, amely a társadalmi osztálytagozódás terén végbemegy; tessék elképzelni, hogy a tudomány, a technika tökéletesedése, a gazdasági élet alakulása micsoda változásokat hoz létre és egyetlen egy vagy két ember dönt az összes szociálpolitikai problémák kérdésében egy vagy két embertől függ, hogy vájjon reakciós vagy konzervativ-e, olyan embertől aki egéfszen távol áll attól a miliőtől, attól a környezettől, gondolattól és érdektől, amelyet a szociálpolitikának szolgálnia kell a munkásbiztositóval. L Az, hogy ezen a csapáson haladunk, lefokozta a magyar szociálpolitikát az alamizsna jellegére, tisztára alamizsna jellegűvé vált a szociálpolitika. Mindez a kurzusnak az eredménye, ezzel dicsekedhetik, ezt kiteheti a kirakatba és ez az, ami tényként megállapítható, ami bizonyltja, hogy milyen szellemmel és rendszerrel dolgoznak itt. Engedtessék meg nekem megmagyarázni, hogy mit jelent az, ha a munkásságnak meg van a szabadsága, ha részese a szociálpolitikának. A részesség ott kezdődik, hogy vájjon a munkásnak van-e móüja arra, hogy a maga munkabérviszonyait rendezze, lehet-e ebbe be' leszólnia, olyanok-e a közviszonyok, biztosit 1 '
