Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-80

Az országgyűlés képviselőházának 80. ülése 1927 október 26-án, szerdán. 173 Az, hogy a tömeget a mellékutcákba szorították be, a célnak megfelelő volt, szántszándékkal történt és nagyon helyesnek is bizonyult — igy természetszerűleg maga a tömeg is megoszlott több mellékutcában és a felvonulás, illetőleg az az erő, amit képviselt, nem válhatott annyira veszélyessé magára a karhatalomra nézve. De azért ne méltóztassék azt hinni, hogy ilyen utcai tüntetések némán szoktak lebonyolódni és hogy ott a provokációt mindig az a.fél követi el, amelyik a tüntetéseket nem szereti és amelyiknek épen az a rendeltetése, hogy a tüntetőkkel szemben a rendet megvédje. Ne méltóztassék azt hinni, hogy a mi rendőrségünket nagyon szelid szavakkal illették és hogy a rend fen tartásában maga a közönség is segítségére lett volna, vagy hogy felhívásának eleget tett volna ; továbbá azt se méltóztassanak hinni, hogy a kődobásokat is szívesen viselték el a rendőrök, bár elviselték kötelességszerüleg, mert el kellett viselniök. De én azt kérdezem, hogy ha ilyen események adódnak, lehet-e egypár ilyen sajnálatos epizóddal az egész nagy ügyet elintézni, sőt menteni ? (Ugy van ! Ugy van !) Mert ha ilyen tömegmozgalom van az utcán és nagy karhatalommal kell kivonulni, akkor az ilyen szórványos esetek a legjobb szándék és indulat mellett is, sajnos, előfordulnak. Itt sem szántszándékkal történtek. Mert nem az egyént, hanem a közt kell ilyenkor nézni, és a közérdek nem lehet tekintettel minden egyes esetbpn az egyénre. Mi is voltunk jogászok, mi is voltunk fiatalok, mi is részt vettünk ilyen tüntetésekben (Rassay Károly : Meg is vertek minket is !) De ha lelkesedtünk, és tudtuk is, hogy miért, azért a rendőrséggel szemben sohasem helyezkedtünk arra az álláspontra, hogy amit az tesz, azt helytelenül és rosszul teszi, mert nagyon jól tudtuk, hogy ők sokkal súlyosabb és nehezebb feladatot kénytelenek teljesíteni, mint amilyen kellemes és lelkesitő feladatot végeztünk mi. Minden esetben mérlegelés tárgyává kell tenni, hogy a tüntetésnek milyen a jellege és természete, mert hiszen a fiatal emberek felhevült állapotban fiatalságuk révén sok mindenre elragadtatják magukat. Nem is történik azonnal bántódásuk, de ha megfeledkeznek magukról, és az állam vagy a rendőrség tekintélyének fentartását^ kell biztosítani, akkor nem pardonirozhatunk és meg kell tenni a legsúlyosabb intézkedéseket is. Voltak esetek, amikor fegyvert kellett igénybe venni, amennyiben széjjel kellett verni a tömeget, de ez mind a rend fentartása érdekében történt. Méltóztassanak elhinni, hogy ebben a tekintetben nem gáncs, hanem dicséret illeti a rendőrséget és hogy a rendőrök jutottak súlyos helyzetbe, mert nekik miérettünk — azért a tüntetőért is, — de az ország és a város nyugalma érdekében is h lyt kellett állaniok és a saját szabályzatuknak megfelelően teljesiteniök kellett kötelességüket, amiért — ismétlem — nem gáncs, hanem elismerés kell, hogy érje őket mindnyájunk részéről. Magam is csak elismeréssel adózom a rendőrségnek, hogy a felhozott szórványos esetek ellenére is általában ennél az esetnél is tapintatosan, bár erélyesen járt volt el ; ezt elismeréssel kell a rendőrség javára irni. A bejelentett eseteket készséggel ki fogom vizsgálni s ha mulasztás történt, a bűnösöket meg kell büntetni, de magát az egész testületet, mint ilyet meg kell védenem, és meg kell védenünk mindnyájunknak az ország és a főváros érdekében, mert ennek elmaradása destrukcióként hathatna és-a legközelebbi esetben sokkal nagyobb érdekeket volnánk kénytelenek ezzel feláldozni egyéni érdekek szempontjából. Márpedig méltóztassék elhinni, hogy a közszempontok a rendőrségnél mindig felette állanak az egyéni érdekeknek. A képviselő ur felhánytorgatja interpellációjának 4. pontjában azt is, hogy mirevaló az a sok költség és ki fogja azt megfizetni. (Haller István: Nagyon érdekes téma !) Igen, nagyon érdekes téma, de a képviselő urnák tudnia kellene, hogy ez nem kerül semmibe, mert hiszen kirendeltségi pótdíja a rendőrségnek nincsen. Méltóztassék tehát ezt az érdekes témát ezzel az egyszerű kijelentésemmel elintézettnek venni. (Rassay Károly : Azoknak kellene megfizetniük, akik a tüntetést rendezték ! — Meskó Zoltán : Azoknak, akik előidézték !) A képviselő ur interpellációjának 5. pontjára vonatkozólag felvilágosításomat megadtam volt. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek képviselő urak ! Scitovszky Béla belügyminister : Hogy azután ebből a magánosokra kár háramlott az elmaradt üzletek révén? Nem tudom, hogy neme több vagyont mentett meg a rendőrség ezáltal... (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök : Ne méltóztassanak párbeszédet folytatni. Scitovszky Béta belügyminister : ... mintha nem vonult volna ki, mert hiszen egy ellenőrizhetlen tömegnél a tömegimpulzus sohasem tudja, hogy hol fogja a maga ténykedéseit befejezni. (Rassay Károly : Ez igy van !) Egy tüntetésnél, ha csendesen indul, a karhatalomnak mindig jelen kell lennie, mert mindenesetre több kár keletkezhetik, mint amennyi haszon igy esetleg elmarad azzal, hogy például a képviselő ur nem mehetett be az egyik patikába, hanem el kellett mennie egy másik patikába, vagy azzal, hogy nem mehetett be az egyik vendéglőbe, hanem elmehetett volna vacsorázni egy másik vendéglőbe. Igy az egyéni károk esetleg megoszlottak, de ilyen nagy jelentőségű, közérdekű dologban ezek az incidensek jelentőséggel nem bírnak. (Helyeslés a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Méltóztassék a jövőre nézve is azt az én részemről tudomásul venni, hogy én ezen a helyen a rendnek objektiv őre vagyok és ma már aanyira konszolidáltak az állapotok, hogy nyíltan ki is merem mondani, hogy el tudom oirálni és el kell hogy tudjam birálni objektive ezeket a körülményeket, nem engedhetem tehát meg. hogy akár rendőrségünk destruáltassék, akár pedig bárkinek kedvéért a rend megzavartassék, még ha az ifjúság is az, mert az is legyen komoly, az is teljesitse a maga hivatását, és ha tud lelkesedni, lelkesedjék olyan módon, amint az hozzá illik. Akkor biztosítja mindenkinek szimpátiáját. Ha azonban ilyen tüntetésekkel a gyerekességig sülyeszti le a maga érzelmeit, akkor szimpátiát nem nyerni, hanem vesziteni fog. (Felkiáltások a baloldalon: Ezt nem lehet mondani!) Épen azért kérem, hasson mindenki oda, hogy ifjúságunk tartsa meg a maga lelkesedését, hogy ha az utcára ki is vonul, tartsa meg azt a nivót, amely az ifjúsághoz méltó és ne kerüljön összeütközésbe a rend őreivel, mert a rend őre vele szemben sem tehet mást, mint azokkal, akik a rendet megzavarják és a csendet háborgatják. Ebből a szempontból a leghatározottabban kijelentem — és ez figyelmeztetés is legyen — hogy én ebben nem ismerek tréfát (Rassay Károly : Nagyon helyes !), s hogy a rendet fenn fogom tartani, amig ezen a helyen vagyok, még pedig tekintet nélkül mindenre és mindenkire, mert én az állam rendjének megőrzését mint legfelsőbb feladatomat tartom megoldandónak. Ezt a feladatomat azzal a hatalommal, amely rendel-