Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-73

2 r Àz országgyűlés képviseíotiázánali eseh-szlovák köztársasággal ez év május 31-én megkötött kereskedelmi szerződés. Hogy ez a szerződés csak most kerül a kép­viselőház elé s hogy ennek a szerződésnek hiá­nyát oly sokáig voltunk kénytelenek nélkü­lözni, abban kétségtelenül nemcsak a két ál­lam, között az első időben fenállott különböző ellentétek és az elzárkózó gazdasági viszonyok, hanem sok tekintetben politikai szempontok is játszottak közre; nevezetesen a legutóbbi öt év alatt több izben is kezdtünk tárgyalásokat a Csehszlovák köztársasággal, időnként azonban olyan események merültek fel és olyan körül­mények állottak be, amelyek a tárgyalások továbbfolytatását s egy rendes kereskedelmi szerződés megkötését egyre hátráltatták, il­letve lehetetlenné tették. A ránk erőszakolt trianoni békeszerződés életbelépte után ugyanis már az 1922. esztendő­ben Csehszlovákia és Magyarország között egy rendes, kereskedelmi szerződés megköté­sére irányuló tárgyalások indultak meg, amej lyek eredményeképen 1922. évi .november hó 22-én alá is Íratott ugyan a két állam tárgyaló felei által egy rendes kereskedelmi szerződés, amely különböző egyezményeket és határoz­mányokat tartalmazott a két állam közötti ke­reskedelem és rendes forgalom felvétele tekin­tetében. Fontos volt ugyanis az előállott uj helyzet folytán az abban az időben még telje­sen rendezetlen határszéli forgalom és a vasúti közlekedési forgalom mielőbbi rendezése és szabályozása, nemkülönben a kereskedelmi szerződéseknél oly fontos állategészségügyi megállapodások létesítése is. Ez a szerződés azonban sohasem lépett életbe. Nem léphetett életbe pedig azért, mert ezen szerződés életbe­léptetését a Csehszlovák kormány attól tette függővé, hogy mi ezt a szerződést egy vám­tarifális kedvezményeket tartalmazó tarifális szerződéssel is egészítsük ki. Tekintettel pedig arra, hogy abban az időben a magyar állam­nak még nem volt önálló autonóm vámtarifája, mert hiszen az 1924 : XXI. tcikkbe iktatott autonóm vámtarifa életbeléptetéséig a régi osztrák-magyar monarchiára szabott vám­tarifa alapján állottunk, amelynek tételeit az inflációs korszakban tudvalevőleg külön­böző vámfelpénzekkel módosítottuk, ennél­fogva a magyar állam nem volt abban a hely­zetben, hogy a Csehszlovák állammal már ak­kor tarifális szerződést köthetett volna. Amikor azonban 1924. májusában az akkori magyar nemzetgyűlés az uj autonóm vámtari­fát elfogadta, a magyar kormány azonnal készségét nyilvánította a tekintetben, hogy a tarifális szerződés megkötésére irányuló tár­gyalások meginditassanak. A tárgyalások meg is indultak, ekkor azonban Csehszlovákia ré­széről állott be olyan körülmény, — nevezete­sen az ottani belpolitikai viszonyokban, bel­politikai téren állottak be olyan eltolódások és változások — amelyek újból lehetetlenné tették egy tarifális szerződés megkötését. Amint méltóztatnak ugyanis igen jól tudni, Csehszlovákiában kezdetben egy inkább bal­oldali irányzatú koalíció volt uralmon, amely­nek f őerősségét a csehszlovák szociáldemokrata pártok és a cseh szocialisták alkották. Ebben az időben a minket mezőgazdasági exportunk szempontjából legközelebbről érintő mezőgaz­dasági terményeknél a vámok fel voltak füg­gesztve, így fel volt függesztve: a gabona, a liszt és a zsirvám. Később, amidőn 1924 de- ; cemberében a tárgyalásokat újból megindítot­tuk, mezőgazdasági exportunknak még semmi • nehézsége és akadálya nem volt a csehországi l 73. ülése 1927 június 22-én, szerdán. bevitelnél. 1925 júniusától azonban már válto­zott a helyzet és a csehszlovák gazdasági poli­tika, amennyiben ebben az időben ezek mezőgazdasági cikkek, nevezetesen a búza és liszt már az érték szerint való vám­mal lettek megterhelve. Mi tehát egy bi­zonytalan helyzet előtt állottunk, nyilvánvaló, hogy nem köthettünk mindaddig végleges szerződést Csehszlovákiával, amig nem vol­tunk tisztában azzal, hogy milyen lesz Cseh­szlovákiának az agrárvámok tekintetében a jö­vőben elfoglalandó álláspontja. Az 1925 őszén megtartott választások tudvalevőleg az addigi koalíciót megbuktatták. A kormányzat hosszas tárgyalások után pol­gári pártokból összeállított blokkban egyesült, amely blokknak legbefolyásosabb pártjai épen az agrárszinezetü pártok voltak, mégpedig nemcsak a cseh és a szlovák nacionalista ag­rárpártok, hanem a német nemzeti agrárpijr­tok, sőt a szlovenszkói magyar nemzeti agrár­párt is támogatta ezt az uj kormányzati blok­kot, amely támogatásnak természetesen az volt egyik előfeltétele, hogy a csehszlovák kor­mányzat erőteljes agrárvámvédelmet léptessen életbe, Ez a belpolitikai eltolódás változtatta meg tehát Csehszlovákiában az eddigi gazdaság* politikai irányzatot és ennek volt eredménye az 1926 július 14-én életbeléptetett azon vám­novella, amely a minket legközelebbről ér­deklő mezőgazdasági exportcikkekre úgyneve­zett minimális vámtételeket állapított meg. A csehszlovák kormányzatnak ez a rendelke­zése, illetőleg ennek a törvénynek életbelépte­tése agrárexportunkat egyszerre igen nehéz helyzetbe hozta. A magyar közvélemény fel­háborodással fogadta a cseh kormányzatnak ezt az intézkedését és Magyarországnak nem volt más választása, minthogy vagy belenyu­godva a minimális cseh vámokba, ezen az ala­pon indit rendes tarifális tárgyalásokat vagy pedig esetleges vámháborut kezd Csehszlová­kiával. Ai mi felette fontos mezőgazdasági export­érdekeink ésszerűvé tették az előbbi eljá­rást, amelynek eredményeképen a múlt év nyarán, augusztus 26-án, Csehszlovákia és Ma­gyarország között egy provizórium jött létre, amely 1926 szeptember elsején lépett életbe. E provizórium értelmében a két állam kölcsö­nösen a legnagyobb kedvezmény elvét mon­dotta ki és ez a provizórium mindaddig ér­vényben maradt, amig a rendes tarifális szer­ződésre irányuló tárgyalások befejezést nem nyertek. Ugyanebben az időben megkezdődtek a ren­des tarifális szerződésekre vonatkozó tárgya­lások is, amelyek hónapokon át folytak meg­szakítás nélkül, míg végre ez év március ha­vában sikerült a két állam tárgyaló feleinek a szerződés legnehezebb, vagyis a tarifális ré­szeire vonatkozólag is megállapodást létesite­niök. Ezenfelül azonban szükségesnek mutatko­zott az 1922 november 22-én aláirt szerződésben megállapított különböző egyezményeket és ha­tározmányokat is megfelelő módon teljesen át­dolgozni az időközben beállott viszonyoknak megfelelően. Ez meg is történt és nagy általá­nosságban megállapíthatom, hogy mindezeknek az egyezményeknek a megváltoztatása szem­pontjából határozottan előnyösen történt meg. A most tárgyalás alatt levő kereskedelmi szerződés áll magából a tulaj donképeni keres­kedelmi szerződésből, amely 31 cikket tartal­maz és amely általánosságban a két szerződő állam között a legtöbb kedvezményes elbánást

Next

/
Oldalképek
Tartalom