Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.
Ülésnapok - 1927-78
Az országgyűlés képviselőházának 5 mellé, Magyarországon is meg fogják változtatni a választójogot oly kép en, (Erdélyi Aladár: Most t. i. a diktatúráról beszél! Az volt az a szerencsétlen korszak!) hogy mint mindenhol az egész világon, mint mindegyik világtájon, Keleten és Nyugaton, Északon és Bélen, ezután Magyarországon is titkosan fogják a képviselőválasztásokat megejteni. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, méltóztassanak az elnököt meghalgatni. A képviselő urat figyelmeztetem, hogy felszólalásának ideje lejárt, .szíveskedjék beszédét befejezni. (Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! Propper Sándor: Mindezeknél fogva nem vagyunk abban a helyzetben, hogy az elnök ur napirendi javaslatát magunkévá tegyük. Azt az egyheti időt, amely a törvényjavaslatok bizottsági letárgyalásáig a képviselőház rendelkezésére áll, az ország dolgozó népének érdekében kérjük, hogy a képviselőház használja fel gyümölcsözően. Bátor leszek tehát napirendi javaslatot tenni, amely alkalmat ad arra, hogy a képviselőház néhány napig együtt legyen és a legfontosabb kérdéseket megvitassa és letárgyalja. Az elnök ur napirendi javaslatával szemben javaslom, hogy a Ház október 19-én, tehát holnap, délelőtt 10 órakor tartson ülést és annak napirendjére tűzze ki: 1. Propper Sándor és társainak az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1925, évi XXVI. te. módosítására vonatkozó indítványát; 2. Propper Sándor és társainak az 1918. október 31. óta lezajlott tömegmozgalmak és forradalmak ideje alatt és azokkal kapcsolatosan a mai napig elkövetett bűncselekményekre vonatkozó amnesztiáról szóló indítványát (Mozgás a jobboldalon.); 3. Várnai Dániel és társainak az ipari és mezőgazdasági munkások életviszonyainak és gazdasági helyzetének megvizsgálására kiküldendő 25 tagú bizottságra vonatkozó indítványát ; 4. Kéthly Anna és társainak a magántisztviselők munka- és életviszonyainak tanulmányozására kiküldendő bizottságról szóló indítványát; 5. Györki Imrének és Farkas Istvánnak a francia-magyar 1920. évi diplomáciai tárgyalások anyagának megvizsgálására kiküldendő 25 tagú bizottságra vonatkozó inditványát. Tisztelettel kérem napirendi javaslatom elfogadását. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A ministerelnök ur óhajt nyilatkozni ! Gr. Bethlen István minister elnök: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A szociáldemokrata párt szónoka a napirendre vonatkozólag élleninditványt terjesztett a Ház elé és azt részletesen indokolta. Ö mindenekelőtt tiltakozik az ellen, hogy a hosszú szünet után a Ház plenáris tárgyalásai ne vegyék rögtön kezdetüket, tiltakozik az ellen, hogy előbb a bizottságok dolgozzanak és a plenáris ülések csak későb kezdődjenek. Én azt hiszem, magától értetődik, hogy amig a plénum számára az ügyek előkészitve nincsenek, addig csakis a bizottságok működhetnek. (Farkas István: Itt vannak az indítványok!) Abban, hogy a plénum számára az ügyek előkészitve nincsenek, nem a kormány a hibás, nem is a Ház, hanem magától értetődik, hogy az uj ülésszak kezdetekor terjesztik be a javaslatokat s hogy ezeket a javaslatokat ekkor kiosztják az egyes bizottságoknak és a bizottságok azután előkészítik l ülése 1927 október 18-án, kedden. 103 ezeket a plénum számára. Ha korábban hivták volna össze a Házat, pl. ezelőtt egy hónappal, akkor is csak ez lett volna a normális, rendes eljárás módja. Én tehát nem egészen értem, mit kifogásol t. képviselőtársam ezen az eljáráson. (Gaal Gaston: Ő maga sem érti! — B. Podmaniczky Endre: ö sem tudja! — Eothenstein Mór: Az a baj, hogy nem érti!) Ez kongruens a gyakorlattal, kongruens a házszabályokkal és kongruens azzal az eljárással, amelyet a Ház a múltban is mindig követett és a jövőben is kénytelen lesz követni, ha ragaszkodik ahhoz, hogy a plénum csak olyan ügyeket tárgyaljon, amelyeket a bizottságok előkészitettek. T. képviselőtársam azonban politikai szempontból is hozzászólt a napirendi javaslathoz és mindjárt azt a szemrehányást teszi a kormánynak, hogy azokból a szép igéiretekből, amelyeket a múlt év folyamán lezajlott választásokkor a választók előtt tett, keveset igyekszik megvalósitani az őszi ülésszak rendjén. Én azt hiszem, hogy a t. képviselő ur kissé összetéveszti azokat az Ígéreteket, amelyeket ő tett, (Ugy van! Ugy van! Élénk taps a jobboldalon, a középen és a balközépen.) azokkal az ígéretekkel, amelyeket én tettem, (Propper Sándor: Ez demagógia! — Nagy zaj.) mert pl. szemére veti a kormánynak azt, hogy nem terjesztett elő törvényjavaslatot a munkanélküliség esetére szóló biztosításra nézve, vagy, hogy nem terjesztett elő törvényjavaslatot a 8 órai munkaidőre vonatkozólag. Hát bocsánatot kérek, én ilyen Ígéreteket sohasem tettem választóimnak. Tudomásom szerint ministertársaim sem tettek Ígéretet ezekre a törvényjavaslatokra vonatkozólag, (B. Podmaniczky Endre: Legfeljebb ők Ígérték!) sőt azok a képviselőtársaim is, akik ezt a kormányt támogatják, ilyen Ígéreteket sohasem tettek. A t. képviselő urakat tehát arra kell kérnem, hogy ne projiciálják a maguk mentalitását a kormány gondolkozásába, mert ez még talán most időelőtti. Talán el fog jönni az idő, amikor a t. képviselő uraknak igazuk lesz ebben a tekintetben, de ma még időelőtti; mi csak a saját magunk által tett ígéreteket válthatjuk be. (Propper Sándor: Azokat sem váltják be! — Nagy zaj a jobboldalon.) Ami mármost a t. képviselő urnák azt a kijelentését illeti, hogy a kormány által beterjesztett törvényjavaslatot, amely március 15-ikét nemzeti ünneppé kivan ja avatni, legjobban azzal lehetne szentesíteni, ha a kormány ugyanakkor az 1848 márciusában elfogadott 12 pontnak megfelelő törvényjavaslatokat terjesztene elő, elsősorban a sajtószabadságról (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és az esküdtfa Íróságnak behozataláról, ebben a tekintetben arra hivom fel a mélyen t. Ház figyelmét, (Farkas István: Gondolatait mindenki szabadon terjesztheti! — Erdélyi. Aladár: De az okos legyen!) hogy az 1848 márciusában a sajtószabadságért lefolyt küzdelem elsősorban az előzetes cenzúra megszüntetése érdekében folyt (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) és így éretett el az a sajtószabadság, amely ma is fennáll. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Azt nem ígérem, soha nem is ígértem, hogy a sajtószabadságot ugy fogom értelmezni, mint a t. képviselő urak, (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) akik sajtószabadság alatt elsősorban büntetlenséget értenek azokkal a bűíncselekményekkel szemben, amelyeket sajtó utján el lehet követni. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Én sajtószabadság alatt ezt nem értem, sohasem "is értettem. /Peyer Károly:
