Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.
Ülésnapok - 1927-78
104 Àz országgyűlés képviselőházának Csak gyilkolni szabad büntetlenül! — Nagy zaj a jobboldalon.) Ami mármost azt illeti, hogy hozzuk be a sajtóvétségekre nézve az esküdtbiróságot, (Ügy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) hát én azt hiszem, hogy a t. képviselő uraknak bizonyos fokig a határokon túl is kellene látniok és figyelniök arra, hogy azokban az» országokban, amelyekben az esküdtbíróság a mai viszonyok között működik, hogyan fejti ki ezt a működését (Rassay Károly: Grosavescuné! — Erdélyi Aladár: Nem! A frontharcosok!) és hogy a pártok, amelyekhez önök tartoznak, ezt a működést helyeslik-e és a külföldön tett tapasztalatok őket mire tanítják. (Fábián Béla: Nem főbenjáró, hanem sajtóügyekben követeljük!) Én csak emlékeztetem a t. képviselő urakat arra, hogy július folyamán Bécsben majdnem forradalom ütött ki egy esküdtbirósági itélet miatt, amellyel nem a polgári pártok, hanem a bécsi szociáldemokrata vezetők voltak elégedetlenek. (Ugy van! a jobboldalon.) Én nem szeretném t. Képviselőház, hogy Magyarország nyugalma és rendje hasonló forradalmi jelenségek által megzavartassék; én óvatosabb vagyok és ebben a tekintetben óvatosságot ajánlok a t. képviselő uraknak is. (Gaal Gaston: Maguk a forradalmi törvényszéket szeretnék! — Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen. Zaj a szélsőbaloldalon. — Malasits Géza: Most is az működik! Az ellenforradalmi!) A t. képviselő ur egy másik témát is felvetett, a választójogi törvény módosításának témáját. Én már többizben utaltam arra, hogy azzal a választójogi törvénnyel, amelyet a múlt nemzetgyűlés, illetőleg országgyűlés hozott és szentesitett, ez a kérdés egyelőre elintézést nyert és nem tartozik a kormány programmjához az a szándék, hogy egyelőre ezt a törvényt módosítsa. Azt hiszem, nem érdeke az országnak, hogy a képviselőház állandóan választójogi kérdéseket tárgyaljon. De egyelőre teoretikus is volna ez a foglalkozás, mert hiszen még négyévi élettartama van ennek az országgyűlési ciklusnak, úgyhogy egyelőre igazán nem tekinthetem időszerűnek ennek a kérdésnek ujabb letárgyalását. (Jánossy Gábor: Kenyér kell a népnek!) Azután általános amnesztiát követelnek a t. képviselő urak. (Bródy Ernő közbeszól. — Zaj.) Azt hiszem, hogy nem időszerű a követelésük. (Propper Sándor: Semmi sem időszerű, ami jó! — Zajos ellenmondások a jobboldalon és a középen.) Elnök: Propper Sándor képviselő urat kérem, tartózkodjék az állandó közbeszólásoktól, különben kénytelen leszek erélyesebb rendszabályokhoz nyúlni. Gr. Bethlen István ministerein ök: Én azt hiszem, hogy amikor a külföldön mindenütt most indult meg egy erősebb áramlat abból a célból, hogy a bolsevista izgatást, a kommunista izgatást Franciaországban, Angliában s általában azokban az államokban, amelyek az utóbbi időkben prédáivá váltak ezeknek az izgatásoknak, erősebb rendszabályok segítségével kiküszöböljék, akkor időelőtti volna az, hogy Magyarországra visszacsőditsük azokat az embereket, (Ugy van! Ugy van! — Taps a jobboldalon és a középen.) akik nagyrészben tevékenykedtek és tevékenykednek abban, hogy a nyugati államok társadalmi rendjének felforgatásában résztvegyenek. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a balközépen. — Propper Sándor: Azokat engedje vissza, akikkel együtt akart kormányt alakítani ön, minis78. ülése 1927 október 18-án, kedden. ter elnök ur! — Zaj a jobboldalon. — B. Podmaniczky Endre: Megint együtt akarnának működni velük!) A t. képviselő ur ismét téved, mert én nem akartam kormányt alakítani senkivel; én egyáltalában nem akartam kormányt alakítani. (Propper Sándor: Együtt dolgozott velük, együtt szerkesztették meg a memorandumot az ententehoz! — Zaj a jobboldalon*) Végre foglalik óznom kell egypár szóban ... (Rothenstein Mór: Erre nem tud felelni! — (Derültség a jobboldalon.) Sok közbeszólás hangzik el, képviselőtársam, amelyre lehet, de nem mindiig érdemes felelni. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) T. Képviselőház! Egypáa* szót kell szólanom azokra a megjegyzésekre, amelyeket képviselőtársam tett az 1920. év folyamán, a francia és a magyar kormány között folyt tárgyalásokra. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő ur indítványozza, hogy egy parlamenti bizottság küldessék ki abból a célból, hogy ezek a^ tárgyalások megvilágittassanak és tisztán álljanak a közvélemény előtt. Bármennyire óhaj tandónak és kivánatosnak tartanám is magyar szempontból, hogy ezek a tárgyalások egy időpontban megvilágítást nyerjenek és á közvélemény előtt azoknak összes részletei feltárassanak — mert akkor ki fog tűnni, hogy magyar szempontból ezeknek a tárgyalásoknak közzététele csakis előnyös és kívánatos lehet (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Akkor ki vele!) — még sem tartom magamat illetékesnek arra, hogy az erre vonatkozó adatokat elmondjam, mert ezek a tárgyalások nagyrészt bizalmasak voltak és ezeket a bizalmasság jellegétől egyoldalúan megfosztani nincs jogom. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. — Malasits Géza: Le a titkos diplomáciával!) A t. képviselő ur már beszédében és most is a titkos diplomáciát emliti. Ezekről a tárgyalásokról a magyar közvélemény, illetőleg a magyar parlament az akkori nemzetgyűlés tagjainak nagy része tájékozva volt. (Rassay Károly: Nem!) A nemzetgyűlés tagjainak tekintélyes része tudtommal tájékozva volt, (Rassay Károly: Nem! Jelentkezzenek! Vannak itt olyanok, akik akkor is képviselők voltak! — Zaj.), és ugy tudom, hogy ezeknek a tárgyalásoknak egy és más részletei bizottsági üléseken is előadattak. (Zaj a jobb- és a baloldalon.) Hogy mennyire nem titkosak bizonyos részletei ezeknek a tárgyalásoknak, ennek bizonyítéka az, hogy az az úgynevezett Fouchetféle jegyzék, amelyet a magyar kormány közzétett, nem első izben publikáltatik. A francia parlamentben Paul Boncour szocialista képviselő ur interpellálta ebben a tárgyban a francia kormányt és felolvasta a parlament előtt annak a, jegyzéknek teljes szövegét. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mikori) Danielou képviselő ur pedig, aki a trianoni szerződésnek előadója volt, egy kis füzetet adott ki, amelyben a trianoni szerződéssel kapcsolatos kérdésekre vonatkozó egyik és másik okmány közöltetik. Itt is közöltettek okmányok, amelyek kapcsolatosak ezekkel a tárgyalásokkal. Ezek azonban mind olyanok, amelyek a nyilvánosságra tartoznak, de nem egyoldalúan, hanem kétoldalú hozzájárulás alapján publikáltattak. (Zaj. — Fábián Béla: Ök sem kértek tőlünk felhatalmazást!) Nem érzem azonban magamat felhatalmazva és jogosítva, hogy olyan tárgyalásolkról, amelyek nagyrészt szóbelileg folytak és bizalmasaknak nyilváníttattak, a magam részéről egyoldalúan